-OI! OI! OI! MIÉRT HOZTAD MAGADDAL EZT A SELEJTET IS!?-hangoskodott Bakugou a játékterem közepén.

-Bakubro ne már.-csitította a vörös, majd vidáman rám pillantott.

-Woah! Elhoztad (Név)-chant is?-hallottam egy ismerős lány hangot.

-Uhm. Muszáj volt, semmit se ismer a környéken.-vigyorgott szélesen.

-Ami azt illeti...

-Szóval nem ismered a környéket?-karolta át a nyakam a szőke hajú srác, aki korábban azt kérdezte van-e barátom.-Gyere, mutatok pár helyet, ahol az emberek nyugodtan lehetnek kettesben, senki se zavarja meg őket.

-KAMINARI-KUN!-szólalt fel hangosan a furcsa könyökü srác.-NE AKARD KISAJÁTÍTANI MAGADNAK (NÉV)-CHANT!

Kuncogva kapkodtam ide-oda a fejem. Ekkor két kéz elkapta a derekam és kirántott a szócsatázó fiúk közül.

-Ne haragudj rájuk.-vigyorgott az egyetlen lány, aki rajtam kívül itt volt.

-Hálám örökké üldözni fog Mina-san.-mosolyogtam rá.

-NE!-kezdett el kapálózni.-Hívj csak simán Minának és ne üldözzön a hálád, mert lehet hogy energikus vagyok, de futni nem szeretek.

Felkacagtam azon, amit mondott. Erre a négy srác ránk kapta tekintetét.

-MINA!-hallatszott a két szájkarate mestertől.

A háttérben Bakugou,-igen valahogy sikerült megjegyeznem a nevét, ha már kétszer is az arcomba ordított-és Kirishima csak a jelenetet figyelték, amég a szőke ingerülten meg nem forgatta a szemét. Oda állt az egyik közeli játékgéphez. A vörös csak mosolyogva intett felém.

Halványan rá mosolyogtam és viszonoztam a gesztust, bár alig észre vehetően. Ő csak bólintott, majd ismét a szőke nyakába szakadt, aki halántékán dülledező erekkel tolta odébb az ég felé meredező hajú fiút, miközben nem kiabált, de hangosan adta a másik tudtára, hogy zavarja.

~~~CsiribucsiribápricpracIDŐTUGRUNK~~~

A srácok tele szájjal és egymás szavába meséltek épp valami sztorit Bakugouról meg a hajáról mikor megcsörrent a telefonom.

-Bocsi srácok, de ezt fel kell vennem.-emeltem fel mutató ujjam mikor megláttam a nevet a kijelzőn "Okāsan". Meglepően nah hirtelenséggel maradtak csendben. Ha belekiabálnak a telefonba megölöm őket. Felvettem.-Moshimoshi.-bólogattam egy kicsit.-Nemsokára otthon vagyok anya.

-NE TESSÉK FÉLNI, VIGYÁZUNK RÁ!-kezdett el kiabálni Kaminari.

-FOGD BE, IDIÓTA.-kapott egy tockost Bakugoutól mire mindenki elkezdett nevetni.

-Uhm. Rendben, megkérdezem.-hallgattam amit mondd.-persze hogy vigyázok magamra.-ismét magyarázott.-Nem én vagyok az egyetlen lány, itt van Mina is.-megint hallgattam.-Mina, kérlek.-nyújtottam a rózsaszín lány felé a telefont.

-Moshimoshi.-hallgatott kicsit majd mosolyogva bólintott.-Persze hogy haza kísérem.Ne aggódjon a BakuSquad nagyon figyel a tagjaira.

-EZT MÁR MEGBESZÉLTÜK MOSÓMEDVE SZEMŰ.

Erre csak nevetni kezdett.

-Igen, a hangos fiú a csapat névadója.

Erre mindenki felnevetett.Mina elköszönt édesanyámtól és vissza adta a mobilt.

-Sietek haza.-mosolyogtam.-Szia anya!

Mikor a telefonálás végét jelző sípolást hallottam el emeltem a fülemtől a készüléket, és lezárva a kijelzőt vissza rejtettem a zsebembe.

-Anyukádnak nagyon aranyos hangja van.-mondta a rózsaszín lány.

-Köszönöm...azthiszem.

-Nee (Név)-chan! A jövőhéten is eljöhetnél velünk!-vigyorgott Sero.

-Vagy ha úgy van és a hétvégén ráérsz, akár akkor is.-harapott még egyet a hamburgerből Kaminari.

-De ha tetszik a társaságunk akkor holnap reggel még suliba is mehetünk együtt!-ajánlotta fel vidáman Kirishima.

Boldogan mosolyogva bólintottam. Teljesen megmelengette a szívem, hogy a híres U.A. Tanulók ennyire kedvesek. Nem gondoltam, hogy már az első nap így össze tudok velük barátkozni.

-Ugye tudod, hogy mostmár te is BakuSquad tag vagy?-kérdezte a mellettem ülő lány miközben átölelte nyakamat és arcát az enyémnek dörzsölte. Felkuncogtam.

Ahogy végig néztem a mosolygó arcokon úgy éreztem, végre megtaláltam azt, amit eddig kerestem.

~~~CsiribucsiribápricpracIDŐTUGRUNK~~~

Már nem messze voltunk a házunktól. Nagy erőkkel beszélgettünk és nevedgéltünk Minaval, majd feltett egy kérdést.

-Azért, jól érezted magad igaz?

-Uhm.-bólintottam mosolyogva.-Nagyon élveztem a veletek töltött időt.

-Ah! Ennek nagyon örülök. Csípem a fiúkat, de kell még egy lány a csapatba, hogy ne csak Kaminarival tudja pletykálni!-vigyorgott szélesen.

-Tényleg, Kaminari meleg?

-MI?-Nevetett fel, de olyan hosszan, hogy meg kellett állnunk, hogy levegőt kapjon.-Nem, nem!-törölte meg szemeit a könnyektől.-Igazából, nem is tudom, hogy tudnám elmagyarázni...

-Nem nemekhez hanem emberekhez vonzódik?-ráncoltam meg homlokom mire felemelte mutató ujját és megingatta.

-Nem, Kaminari vérbeli ribi. Mindenhez vonzódik, és ezzel néha kicsapja a biztosítékot mindenkinél.-mondta kuncogva kicsit.-De ha érdeklődsz iránta, megnyugtatlak. Hűséges típus, csak úgy viselkedik mint egy ribi.

-NEM!-kezdtem el hadonászni magam előtt.-Nem,Nem! Ne érts félre.-pirultam el.-Csak érdeklődtem.

-Hát jó.-rántotta meg vállát, majd ismét elindultunk.

-Bejössz majd?

-Nem, ne haragudj. Szívesen mennék, de még el kell intéznem valamit.-mosolygott rám kedvesen.-De valamelyik nap beszorítjuk, meg ígérem.

-Jó.-viszonoztam mosolyát.-Ugh, erről jut eszembe, nem tudsz valakit, aki tudna nekem segíteni, hogy fel tudjak zárkózni az anyagban?

-Attól függ, melyik tantárgy?

-Minden hős tantárgy, mármint tudod, hős történelem, hős ellemzés, meg ilyenek.

-Ah, akkor Midoriyát kérd meg hogy segítsen.

-Az az a zöld hajú fiú, nem?Amelyik egy brokkolira hasonlít, ugye?

-DE UGYE HOGY OLYAN MINT EGY BROKKOLI?

Nevetve sétáltunk tovább az utcán amég a házunkhoz nem értünk. Mosolyogva köszöntünk el egymástól.

Jól éreztem magam.

Folyt.Köv.