Ochako-chan nagy csillogó szemekkel hajolt bele teljesen az aurámba. Ez kicsit feszélyezett, nem szoktam meg hogy valaki ilyen közvetlen legyen az első találkozásnál.

-Woah! Tehát akkor az U.A.-ban is van lehetőség átiratkozásra?!-kérdezte mire csak zavartan félre pillantottam.

-Persze, természetesen az osztályozó vizsga borzasztó nehéz, és azt sem tudom, hogy az esélyeimhez képest miért az A osztályba kerültem.-gondolkodtam el állam megfogva.

-És (Név), a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódsz?-kérdezte egy hang, amit egy hangos csattanás követett. Asui intézkedett, a fiú lehűtésében.

-Nem illik ilyet kérdezni Mineta-kun!-mondta a szemüveges fiú a kezével furcsán mutogatva.-Iida Tenya vagyok, az osztályelnök, örvendek, hogy az osztályunkban fogadhatunk!

-Oh szóval te voltál az, aki próbálta csitítani az osztályt óra előtt, igaz?-mosolyogtam rá kedvesen, mire csak kötelesség tudóan bólintott.

-Igen én voltam!

-És (Név)-chan, ki a kedvenc pro hősöd?-kérdezte izgatottan egy zöld hajú fiú. A szeme gyermeki kíváncsisággal volt tele. Aranyos volt.

-Igazából,-pillantottam félre, nem volt kedvenc hősöm, de nem akartam válasz nélkül hagyni.-nincs kifejezett kedvencem. Csodálom mindegyiket, de én azon a véleményen vagyok, hogy a hősök ugyan olyan emberek, csak le tudtak tenni valamit az asztalra.

-Wow. Érdekes meglátás.-szólalt meg mellettem az a lány, akinek az egész teste rózsaszín volt.-Mina vagyok!

-Nee, nee (Név)-chan! És barátod van?-kérdezte egy fiú hangja mielőtt szóra emelhettem volna ajkaimat.

-Ami azt illeti, nem is gondoltam még ilyenre.-nevettem fel zavartan, miközben a Mina mögött felbukkanó fiú

-Hogy hogy?

-Tudod, sose alakult úgy, meg igazából még nem is gondolkoztam ilyenen.-mosolyogtam kedvesen.

-Dehát...

-Na jó, Kaminari, hűtsd le magad!-szólt rá Mina.-Még csomó dolgot nem kérdeztünk meg tőle, ne lovagolj azon, hogy nem volt még barátja.

-Milyen képességed van?-kérdezte még egy hang, de ez már ismerős volt.

-Hát..

-NE HÁPOGJ, NYÖGD MÁR KI, SELEJT!!

-Kacchan!-szólalt fel megint a kis brokkoli.

-Bakubro, ne legyél már ilyen! Nem is hagyod hogy végig mondja!-sóhajtott mögöttem a vörös hajú fiú.

-TE CSAK NE VÉDD, FURA HAJÚ!

-SZÓVAL!!-csattantam fel.-Elég haszontalan képességem van, ami azt illeti.-mondtam miközben vissza ültem.-A képességem a káprázat.

-Káprázat?- ráncolták meg a homlokukat a többiek.

-Igen. Ezt csak embereken tudom használni, és azt is csak úgy ha hozzájuk érek.

-Nem hasztalan a képességed! Nagyon is hasznos, ha közelharcban vagy pedig főképp.-vett elő egy megviselt füzetet és elkezdett eszeveszett gyorsasággal körmölni belé miközben folytatta mondani valóját motyogva.- Végülis az a képességed hogy azt látatod az ellenfeleddel, amit csak akarsz, tehát ezzel harcképtelenné tudod tenni és még csak komolyabb sebet sem kell ejtened rajta, ami azt jelenti hogy—

-Midoryia kérlek!-szólt közbe Iida.-Megijeszted szegény lányt!

Nem tévedett, fura volt látni hogy az aranyos brokkoli átváltott egy motyogó és jegyzetelő, hát nem is tudom mit mondjak erre, hogy mire hasonlított.

-Szóval káprázat, mi?-morgott Bakugou hangja miközben felém tornyosúlt.-Nehogy azt hidd hogy jobb vagy tőlem!-szürte ki összeszorított fogai közül.

-Süket vagy?-álltam fel ismét, hogy ne érezzem magam olyan kellemetlenül, ahogy ő azt szeretné elérni. Feje mondatom után elkezdett vörösödni.-Pont ez az, az én erőmmel a gyengébb osztályba kellett volna kerülnöm!

-Tévedsz! Nagyon erős képességed van!-lépett be az ajtón Midnight mosolyogva.-Most pedig mindenki a helyére, az óra elkezdődött!

Meg se hallottuk a csengőt annyira lefoglalt minket a beszélgetés és hogy megismerjenek.

Pár perc múlva már azt körmöltem a füzetembe, amit a Sensei írt a táblára. Ezt a tevékenységemet egy kis bökés zavarta meg. Hátra fordítottam a fejem. Kirishima szélesen mosolygott és egy kisebb papír darabot nyújtott felém, alig észrevehetően.

Megpróbáltam elvenni tőle ugyan olyan feltünés mentesen ahogy ő nyújtotta nekem. Mikor sikerült, pár percet vártam. Mikor biztos voltam benne, hogy senki se látta meg az előző kinlódást, kinyitottam a cetlit.

"Nagyon férfias volt, ahogy szembe szálltál Bakubroval!"

FÉRFIAS? Ezt most bóknak vegyem?

Megrántva vállam tovább olvastam.

"Ha van kedved, akkor délután lóghatnál velünk, legalább kicsit körbe vezetnénk téged a belvárosban, és megmutathatnánk a legmenőbb játéktermet a környéken."

Elmosolyodtam.

A végén még lesznek normális barátaim...

Folyt. Köv.