Nagyon izgultam, hiszen én voltam az első átiratkozó diák. Mély levegőt vettem, és szabad kezem a mellkasomra téve próbáltam lenyugtatni heves szívverésem.Ott álltam az U.A. kapujában.

-Mozdítsd már a segged!-hallottam egy fiú hangját magam mögül. Rápillantottam. Szőke haja volt és vörös szemei. Arca morcosságot tükrözött.

-Jó reggelt.-mosolyogtam rá kedvesen, hiába hogy olyan rohadt bunkón szólt hozzám.

-Tss. Azt mondtam mozdulj!

-Bakubro!-bukkant fel mellette egy vörös hajú fiú.-Oh! Jó reggelt!-mosolygott rám.

-Neked is!-bólintottam.

-Új diák vagy? Nem nagyon emlékszem az arcodra...

-Igen!-bólintottam, majd kezemet nyújtottam felé.-(Vezetéknév) (Név), örvendek!

-Kirishima Eijirou, szint úgy.-fogadta el a kezem vigyorogva.-Ő pedig Bakugou Katsuki.

-Oi! Fura hajú!-morgott a szőke.

-Nézd el neki a viselkedését, minden reggel bal lábbal kelős.-mosolygott továbbra is. Olyan magával ragadó, pozitív kisugárzása volt, hogy rám is rám ragadt.

-Tss.-indult el a szőke.

-Oi!Bakubro! Várj már!-szólt utána a vörös, mikor a másik már a kapu mögött volt.-Nagyon jófejnek tűnsz! Remélem még találkozunk!

-Uhm. Én is!-mosolyogtam. A fiú gyors léptekkel utól érte a másikat, én pedig követtem őket.

Kirishima kisugárzása úgy feltöltött energiával, hogy úgy éreztem jöhet bármilyen akadály, leküzdöm.

~~~CsiribucsiribápricpracIDŐTUGRUNK~~~

Már az osztályterem előtt vártam az osztályfőnököt. Hallottam, ahogy bent nevetgélnek, kiabálnak a leendő osztálytársaim.

Jó érzéssel töltött el ez az egész helyzet.

Ne aggódj (Név). Nyugtattam magam. Minden rendben lesz.

-DEKU TE ROHADÉK!-hallottam az ismerős hangot.

-Ne haragudj, Kacchan!

Eddig ezt el is hittem. Sóhajtottam.

-MINDENKI NYUGODJON MEG, ÉS MENJETEK A HELYETEKRE!-hallottam egy másik, szigorú hangot.

-Te leszel az új diák?-hallottam ismét egy hangot, de most magam mellől. Körül néztem, de nem láttam semmit.

Úgy emlékszem, mintha azt mondták volna, hogy Easerhead lesz az osztályfőnököm, de ő magas...

Pillantottam le, mire megláttam egy, hát nem is tudom mit hittem először mi az, de hátrébb ugrottam.

-MI!?

Feltápászkodott a sárga alvózsákkal maga körül. Kibújt belőle derékig, majd kezet nyújtott.

-Aizawa Shouta. Az oszályfőnököd.-mondta unott hangon.

-(Vezetéknév) (Név). Örvendek a találkozásnak!-fogadtam el kezét.

-Az osztálytársaid kicsit érdekesek lesznek, remélem sikerül a beilleszkedés.

-Én is.-nyeltem nagyot. Megint elfogott az a furcsa érzés, hogy ki fog ugrani a szívem a helyéről ha nem fogom le, így kezem ismét a mellkasomon pihent pár másodtpercet.

A tanárom nem is várt sokat, kitárta az ajtót és bement a terembe, én pedig követtem.

-Osztály, új osztálytársatok érkezett. Mutatkozz be!

-Jó reggelt!-mosolyogtam lehunyt szemekkel.-(Vezetéknév) (Név) vagyok, de hívjatok nyugodtan (Név)nek vagy (Becenév)-channak. Nagyon örülök hogy megismerhetlek titeket! Remélem jól kijövök majd mindenkivel.

-Rendben, foglalj helyet.-mondta és az egyetlen üres padra mutatott, ami egy mosolygós és ismerős arcú fiú előtt volt. Mikor leültem megbökte a vállam az ujjával.

-Örülök hogy a mi osztályunkba kerültél (Bnév)-chan.-mosolygott szélesen.

-Igen, én is!-bólintottam mosolyogva.

Ekkor még nem sejtettem, hogy mennyire fontos lesz nekem ez a fiú.

Folyt. Köv.

Szóval drágáim, ez lenne a következő történet, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Igen, első résznek ez nagyon gyenge és rövid, de a többi rész jobb és hosszabb lesz 🤗

Puszi a nózitokra~