Jiang Cheng ideges arckifejezéssel állt az ismeretlen ajtó előtt előtt. Jin Ling kezét fogta, aki kíváncsi tekintettel nézett fel a férfira, s nem értette miért olyan ideges jiu jiu-ja. Ám ő nem nézett a kicsire, a barna faajtót nézte, majd lehunyta a szemeit ahogy mély lélegzetet vett, s végül becsengetett. Nagyot nyelt az egyre közeledő lépteket hallva.

-Sziasztok. Kerüljetek beljebb.-Jiang Cheng orra alatt elmotyogott egy "sziát", míg Jin Ling harsányan köszönt az idősebbik férfinak ahogy beljebb léptek a lakásba. Az ajtón belépve egy előszobába jutottak, rögtön a bejárati ajtó mellett egy fogas volt található. Xichen már jött is, hogy segítsen a fiúnak levenni sárga kabátját. Tényleg olyan volt, mint egy kiskacsa, főleg, hogy a kiskabátban olyan kis pufók. Elkuncogta magát. Ezzel egyidejűleg egy másik gyermek lépett elő az előszobába. Egy nagy, fehér pulcsi volt rajta, pontosabban lógott ugyanis az alja legalább a térdhajlatáig ért, rajta pedig egy csomó kék színben pompázó felhők. Piciny lábain -már amennyi kilátszik a pulcsi alól- egy fehér nadrágot hordott. Fekete haja bele lógott a szemébe, pici, pufók arcát felfújta, úgy szalad Xichen háta mögé. Kicsi kezeivel megmarkolja Xichen nadrágjának szélét, s úgy néz fel rá.

-Xichen gege* kik ők?-Jin Ling félénken ő is elbújt a másik felnőtt mögé, kezeivel görcsösen kapaszkodva nagybátyja ruhájába.

-Ők azok akikről beszéltem. Ő itt Jiang Cheng.-mutat rá a lila ruhás férfira.-Mögötte pedig Jin Ling, az unokaöccse. Köszönj nekik szépen, Shizui.

-Jó napot.-köszönt félénken elmosolyodva majd a háta mögött elbúvó fiúhoz rohant.-Szia, Jin Ling.-köszönt neki is külön, ajkaival egy vigyort formálva.

-Sz-szia.-Jin Ling félénken köszönt vissza a kb vele egy idős fiúnak. Nem tudja jó ötlet-e beszélnie vele, eddig akárhányszor is barátkozni próbált a vége mindig az lett, hogy összevesztek valamin, s soha többé nem beszéltek, rosszabb esetben pedig egy-egy hajtépés volt a következménye. Viszont ez a fiú másnak tűnt a többi ovistársához képest. Szép a mosolya, és olyan aranyos! Sokkal aranyosabb, mint ő...

-Shizui, mi lenne, hogy ha megmutatnád neki a szobádat?-ajánlotta fel Xichen, mire a szólított fiú izgatottan bólintott egyet, s a másik fiú karját megragadva maga után húzta szobájába. A két idős férfi mosolyogva néztek a gyerekek után.

-Remélem nem lesz baj...-motyogta Jiang Cheng, miközben most már ő is elkezdte levenni magáról lila kabátját.

-Várj egy kicsit.-a férfi kérdőn felvonva szemöldökét pillantott rá, nem érti mire várjon. Nem is volt sok ideje ezen töprengenie, hiszen hamarosan megérzi Xichen kezeit a vállain ahogy leveszi róla az anyagot. Az arca szinte azonnal lángba borul, nem volt hozzászokva az ilyenhez. Úgy érezte magát, mint egy nő, aki a gyerekével először megy fel a pasija lakására. A két bökkenő ezzel csak az volt, hogy ő egy férfi, Jin Ling pedig az unokaöccse.

-Köszönöm.

-Nincs mit.-mosolygott rá kedvesen, s a fogasra akasztotta a lila kabátot. Ahogy hátat fordítva neki felakasztotta, mélyet levegőt vett, akarva akaratlanul is megérezte a kabátból áradó finom illatot. Olyan illata van, mint a lótusznak.

    A két felnőtt a konyhába indultak, az elő szoba oldalán található első fordulónál bementek. Jiang Cheng még mindig kényelmetlenül érezte magát, így rögtön meg is állt a konhya ajtaja előtt, míg Xichen mosolyogva készítette elő a hozzá valókat. Még tegnap este döntötték el, hogy melyik süteményt szeretnék együtt megcsinálni, Xichen pedig még a vendégek megérkezése előtt volt a boltban, így könnyen hozzá is láthattak a sütésnek.

-Ne álldogálj ott, gyere csak nyugodtan.

-Shizui... Shizui aranyos gyerek.-motyogta Jiang Cheng. Xichen mosolyogva nézte őt ahogy eddig is.

-Shizui jó gyerek. Mindig sokat mosolyog.

-Mint az apja.

-Hm? Nem vagyok az apja. -kuncogta Xichen. Cheng meglepődött.

-Tényleg?

-Tényleg. Shizuit az öcsém fogadta örökbe. Sosem mesélte el, hogy hogyan találkozott vele pontosan, csak egyszer haza hozta azzal a címszóval, hogy kidobták az utcára és örökbe fogadja. Én csak néha vigyázok rá amikor dolga van. Most éppen randizik.-neveti el magát.-A ki öcsém is felnő végre.-sóhajtott, majd elkezdte elővenni a sütemény hozzávalóit. Miután meg is tette hátra kötötte vállig érő fekete haját.A copf kicsit csálé lett, két kis hajtincs ki kandikált ki onnan. Ajkaival fújni kezdte az egyik tincset, ám az folyton a szemébe lógott. Jiang Cheng lágyan elmosolyodott, túl aranyosnak találta a másikat.

-Had segítsek.-mondta szinte önkívületi állapotban. A következő pillanatban meg már ott is állt a nála fél fejjel magasabb férfi háta mögött. Xichen mosolyogva várta, hogy a másik a segítségére legyen amit rögtön meg is kapott. Érzi, hogy hajából kiszedte a hajgumit, majd gyengéd ujjakat amik összefogták a haját. Szinte megborzongott érintésétől, annyira jól esett neki. Rég volt, hogy bárki is így ennyire gyengéden hozzáérjen.

-Köszönöm.-hálásan rá mosolygott.-Na de, akkor kezdjük is el!-kiáltott fel, s rögtön bele is kezdtek az édesség megcsinálásába. Xichen sem éppen a legjobb benne, de minden tudásával azon van, hogy lenyűgözze vele a férfit és átadja neki amit tud. Szerencséjére jól tud magyarázni -nem véletlenül lett tanár. Jiang Cheng egész végig minden figyelmét rá szentelte, kivéve amikor hangos zokogást nem hallottak a gyerekszoba felől. Szerencsére amúgy is a végénél jártak az édességnél, így aztán rögtön szaladtak is Shizui szobájába. A fiú ott ült a síró Jin Ling mellett, és próbálta megnyugtatni.

-S-sajnálom Jin Ling. Kérlek ne sírj.-végül ő maga is könnyekbe borult, ajkai megremegtek, kezeivel pedig a hátát, s vállát simogatta, hogy megnyugtassa, miközben egy mosoly próbált kicsikarni magából.

-Mi történt?-Xichen gyors léptekkel megy oda hozzájuk. Shizui könnyei tehetetlenül folynak le arcán, kicsi kezeivel próbálja letörölni azokat.

-É-én csak... É-én csak...-kezdett bele lassan, dadogva, mire Xichen nyugtatóan, biztatóan rá mosolygott.

-Nincs semmi baj. Vegyél mély levegőt, oké?-a kisfiú tette amit mondott, míg Jiang Cheng oda ment saját unoka öccséhez, s felvette a karjaiba. A sárga ruhás fiú kétségbeesetten kapaszkodott bele, ujjaival görcsösen markolta meg felsőjét, fejét pedig a mellkasába fúrta, miközben azon ügyködött, hogy abbahagyja a sírást. Jiang Cheng felsóhajtott, mintha megérezte volna, hogy ez lesz a vége. Jin Ling-nek sosem volt szerencséje ha barátkozásról volt szó, s ez most sem volt másképp.

-Én csak... Tö-többet akartam tu-tudni róla... De megbántottam mert az ő szülei is a menyben van, mint nekem.-Jiang cheng nagy szemekkel meredt Shizuira. Nem nagyon értette igazából a helyzetet, de minden bizonyára valami olyasmi lehetett a helyzet, hogy Jin Ling szomorú lett amiért megemlítette a szüleit. Nagyot sóhajtott.  Xichen próbálta megnyugtatni Shizuit, ám csak sírt és sírt.

-Nincs semmi baj, Shizui. Nem tudhattad.-mondta egyre többször, de csak a fejét rázta.

-De megígértem, hogy nem fogom megbántani Gege. -szipogta, mire már Xichen szíve is belesajdult ebbe.

-Gyerekek...-motyogja Jiang Cheng, majd Jin Ling-et egyik karjával fogta már, s oda ment a másik gyerekhez. Őt is felvette. Xichen kíváncsi tekintettel nézi, hogy mit tervez a férfi, így most inkább csendben maradt, s egy kis mosollyal az arcán nézte őket. Olyan aranyos a két kicsivel a karjaiban. Gondolta magában.-Jin Ling. Most már ne sírj. Te se, Shizui.-a két fiú szipogva egyet pillantanak egymásra. Shizui felé nyújtja a kezét amit Jin Ling habozva, de megfogja.

-Nem akartalak megbántani.--motyogta, mire a sárga ruhás a fejét rázta, jelezve, hogy nincs baj. Jiang Cheng fáradtan felsóhajtott, de végül nem bírta ki, ajkai felfelé kunkorodtak, s lassan elindult velük a konyha felé A konyhában leültette őket az asztal elé egy székre, majd az utolsó simításokat végezve eléjük tolta az édességet. Jin Ling szemei felcsillantak, ez az első alkalom, hogy jiu jiu-tól kap ilyen formában édességet.

-Köszönöm jiu jiu!-kiáltott fel boldogan, majd rögtön falni is kezdte. Eközben Xichen is megérkezett.

-Lan Xichennek is köszönd meg.

-Köszönöm.-motyogta teli szájjal mire Xichen elnevette magát. Észrevette, hogy a fiú szája széle tiszta maszatos az édességtől, így egy konyharuhát megfogva oda ment hozzá és letörölte. Jin Ling morogva hagyta neki, majd amint végzett folytatta is.

-Jól értesz a gyerekekhez. Pontosabban a magad módján.-kuncogta el magát, s a konyhapultra támaszkodott. Jiang Cheng közben elővett még egy tálat az édességből, s felé nyújtotta.

-Te is egyél belőle.-mondta, mit sem foglalkozva előbbi mondatával. Lan Xichen elkuncogta magát, s elvette tőle a tálat, s a kanalat. Evett belőle egy kanállal, majd a következő adagot a másik férfi felé nyújtotta.

-Mond, hogy ááá..-Jiang Cheng zavartan nézett fel játékosan csillogó szemibe. Végül bekapta a kanalat. Ízlett neki, de nem nagyin tudott ezzel foglalkozni, túlságosan is zavarban volt. Ezután morogva elvette tőle, s ezúttal ő nyújtotta felé a következőt.

-Mond, hogy ááá..-mondta ugyanolyan játékossággal a hangjában, mire a férfi elnevette magát. Csak arra tudott gondolni, hogy mennyire aranyos. Végül ő is megette.

-Jin Ling. Mond, hogy áá.-a két felnőtt kíváncsian nézte a két fiatal fiút. Jin Ling ugyanolyan zavartsággal nézett a vele egyidősre, ahogy a nagybátyja Xichenre. Shizui vigyorgott, s egyre jobban nyújtotta felé a kanalat. Jin Ling arca lángolt szinte. Lassan hajolt a kanál felé, s ette meg. 

-Mennyire hasonlít a nagybátyára.-nevetett Xichen, míg Jiang Cheng morogva arrébb fordult nehogy meglássa piros arcát.

Helló, meghoztam a kövi fejezetet. Remélem mindenkinek tetszett, ha igen akkor azt vote-all és kommentel jelezd nekem :)

Ahogy tudom hozom a következő fejezetet, addig is sziasztok <3