Már tíz perc is eltelt, de Jade egy szót sem szólt, csak sírt. Pityergett. Aztán elhallgatott, majd bömbölni kezdett. Mellette ültem (sikerült a nappaliba bevonszolnom), és simogattam a hátát, csitítgattam, és kértem, hogy mondja el, hogy mi történt. Kezdett fogyni a türelmem. A fejembe már mindenféle merényletek szövődtek, hogy mi történhetett. Cikizte Kate Jadet? Nem, azon nem sírna ennyire, max elszomorodna. Kiközösítette? Akkor előbb hazajött volna, és most sírás helyett kibeszélnénk Katet. Bántották? Á, nem hiszem, Jade tök cuki, meg minden, de ha felhúzza a virágos acélbakancsát, akkor Kate már plasztikai sebészhez rohant volna. Kicikizték az ott lévő lányok? De hát April és Elena is ott volt, szóval ők megvédték volna. Bingó! April és Lena ott volt, tehát tudniuk kell, hogy mi történt.

- Mindjárt jövök, addig nyugodj meg – sepertem ki a haját az arcából. Válaszol röfögött egyet, majd tovább sírt. Kimentem a szobámba, és tárcsáztam Elena számát. Hangposta. Na, remek! Utolsó esély; felhívtam April telefonját, és könyörögtem az égnek, hogy vegye fel a telefont.

- Halló? – szólt bele April.

- Figyelj, mi történt Jade-del? Amikor hazajöttem a konyhaasztalnál ült, és sírt.

- Tudom, de figy, én nem szívesen mondom el, szerintem tőle kéne hallanod. Bocsii, de én ebbe tényleg nem szeretnék beleavatkozni.

- De nekem nem hajlandó elmondani, hogy mi történt. Kérlek April, muszáj tudnom – könyörögtem Aprilnek. Hiába.

- Hidd el, addig jó, még nem tudod – felelte, és letette. Na, ha az előbb tudni akartam, hogy mi történt, akkor most egyenesen megesz a kíváncsiság. Dühösen kitrappoltam a nappaliba, és megálltam Jade előtt.

- Na, jó, most azonnal elmondod mi történt, vagy menj el, de nem bőgj itt nekem! – kiáltottam rá. Jade abbahagyta a sírást, és felnézett. Elvette a konyhaasztalról a zsepit, majd megtörölte a szemeit és kifújta az orrát. Türelmesen vártam, míg befejezi. Rám nézett a vörösre duzzadt szemével, majd halkan így szólt:

- Meg fogsz utálni.

- Mi van? Mi történt? – ültem le mellé. A karjára tettem a kezemet, de elhúzódott.

- Én… nem akartam, hidd el. Csak. Szóval. Én – hebegett össze-vissza. Utolsó próbálkozásért elővettem a telefonomat, és írtam neki egy SMS-t.

Írd le!

Jade elővette a telefonját, elolvasta, majd bólintott, és írni kezdett. Gyakran használjuk ezt a módszert, ha nem tudunk megszólalni.

Kate leitatott, és kérdezgetett felőled, hogy mik a szándékaid Zayn-nel. És… elmeséltem neki a TEVET. Sajnálom :’’(

Elolvastam. Majd még egyszer. És még egyszer. Nem, Jade most hülyéskedik. Biztosan… vagyis…

- Micsoda? – néztem rá riadtam. Ismét folyni kezdtek a könnyei, amiből arra jutottam, hogy nem, nem viccel.

- Úgy. Shajnáhlom! Ne haragudj! – temette a kezébe az arcát.

- Ne haragudjak? NE HARAGUDJAK? Fel tudod fogni, hogy mit tettél? Nem megmondtam, hogy a tervnek VÉGE? Már rég nem érdekel a terv!! Erre tessék, most tökre elszúrtál mindent! Mondd, miért foglalkozol te mindig az én életemmel? Miért nem számoltál be a sajátodról neki? Mert nincs? Vagy könyörgöm, legyen már annyi eszed, hogy nem iszol annyit! Vagy direkt csináltad? Direkt mentél el a bulira és ittál annyit, hogy minden kitálalhass Katenek? Most meg biztos az italra hivatkozol… Legalább egyszer tudnád befogni a KIBASZOTT SZÁDAT! – üvöltöttem, majd felrohantam az emeletre, és bevágtam magam mögött az ajtót. A párnámba temettem az arcomat, majd rázkódtam a sírástól. Fel sem fogtam igazán, hogy miket ordibálok Jade-nek. De megérdemeltem. Mert az oké, hogy volt egy TERV, amit én készítettem. De aztán rájöttem, hogy nem szeretnék önző lenni. Nem is értettem, hogyan jutott egyáltalán ilyen az eszembe. Átgondoltam, és ejtettem ezt az egész TERVET, mert rájöttem, hogy ez igazán átcseszés lenne Zayn részéről, aki nem érdemli meg. Erre tessék… Most már végképp nem találkozhatok Zayn-nel, mert akkor Kate elmondja neki, hogy mi történt, és soha többé látni sem akarna. Hogy fogom ezt neki megmagyarázni?

Rázkódtam a sírástól, és egyre inkább Jade-t hibáztattam. És Elenát, és Aprilt. Meg persze saját magamat, hogy voltam olyan hülye, és bíztam a legjobb barátaimba. Kár volt. Rájöttem, hogy az egyetlen ember, akire mindig számíthatok, az saját magam. És… úristen, én az előbb tényleg káromkodtam Jadenek? Ráadásul hangosan? Jesszus, ez egyáltalán nem vall rám. Bocsánatot kéne kérni Jade-től… NEM! Ő a hibás, miért ivott, ha nem bírja az italt? És miért cseverészik Kate-tel, ha rühelli… egyáltalán, miért ment át hozzá?

Egyébként miért utálod annyira Katet? Néha tök édi.

Igen, ezek voltak nemrég Jade szavai. Tök édi. Hát nagyon nem az. Ez egy agyafúrt, kivakolt hárpia. És akkor még szépen fogalmaztam. Kíváncsi lennék, hogy még most is így gondolja-e Jade. Vajon ott van még a kanapémon, és sír? Vagy hazarohant?

Kop. Kopp-kopp. Kopp-kopp-kopp-kopp.

Ez Elena kopogása, ezért óvatosan felnéztem a párnámból. Elena belépett, majd leült az ágyamra, és szomorúan mosolygott.

- Tudtad – ennyit tudtam csak mondani. Sóhajtva bólintott, mire újra sírni kezdtem.

- Hidd, el Jade nem direkt mondta el, soha nem tenne ilyet. Ő a barátnőd…

- Volt. Többé már nem az – vágtam a szavába.

- Nagyon megbántottad – kezdte, mire abbahagytam a sírást, és hitetlenkedve néztem rá. Először azt hittem, nem hallok jól.

- Én őt?! Én?! Komolyan? ÉN?! Ő árult el engem. Hátba támadott. Pedig ma már megcsókolt Zayn. Már közelkerültünk egymáshoz! Erre most ez a nagyszájú ribanc elárulta a TERVET, amit még másnak összetéptem, és kidobtam! Hát, elnézést kérek mindenért, tényleg én vagyok a hibás! – zokogtam.

- Ne mondj ilyet Jadere, mert később megbánod – simogatta meg a karomat.

- Soha többé nem lesz a barátnőm. És ti sem Aprillal! Húzz innen te is! És ha Jade még itt van, őt is vidd innen! Hagyjatok békén! Tönkretettetek mindent – Elena láthatólag most nagyon dühbe gurult.

- Mit téged? Te találtad ki ezt a hülyeséget! Te sem vagy ám ártatlan! Tudod mit? Szenvedj, megérdemled – robogott az ajtóhoz.

- Én legalább sosem támadnám hátba a legjobb barátaimat – szóltam utána, mire tétován megállt. De aztán ment tovább, mintha semmi sem történt volna. Tudtam, hogy abban igaza van, hogy megérdemlem. Ha sose jött volna ez az ötlet, vagy ha sose mondom el senkinek, most nem lenne semmi baj. De nem így történt, és most iszom a levét elég rendesen.

Viszont azt komolyan gondoltam, hogy sosem fogok megbocsátani Jade-nek. Jerrie-nek vége. Örökre. Elővettem a mobilomat, és megosztottam a kis Pizzáimmal.

Perrie_Edwards: Jerrie-nek vége, örökre. Már csak Perrie és Jade van. L

Eleanor1D: @Perrie_Edwards majd kihevered…

Perrie_Edwards: @Eleanor1D lesheted. Nekem hazug barátnők nem kellenek. És árulók sem…

NiceBaby: @JadeyBabey szemét dög! @Perrie_Edwards sajnálom L

Bár, nem tudom, ki az a NiceBaby, jól estek a szavai.

KaterineBlake: Na mivan, visszanyalt a fagyi, Perrie_Edwards? :D :P

NiceBaby: @KatherinaBlake te sosem leszel olyan híres, mint Pezza. Csak irigykedsz, de nyugi, a Tesco-s újságokban neked is jut hely bőven :D -.-

Bármennyire is szomorú voltam, ez még engem is megnevettetett. És ekkor csörgött a telfonom. Álnok Kígyó. Alis Kate.

- Mondd – szóltam bele fáradtam.

- Szia Pinkie – nyávogta Kate.

- Mit akarsz?

- Hallottam a nagy tervedről a kis Jade barátnődtől. Alkut ajánlok.

- Alkut? – ráncoltam a szemöldökömet.

- Soha többé nem találkozol Zayn-nel, ha esetleg ő keres fel, elküldöd. Egyszóval kerüld el, és nem derül ki a nagy terved.

- Zayn nem szakított még veled? – döbbenek le.

- Már majdnem, szóval, értetted, amit mondtam? – ripakodott rám.

- Igen. Értettem – sziszegtem.

- Helyes. Nehogy összetörjön a kicsi Zayniem szíve, és nálam találjon vigaszt – nevetett a hatalmas poénon.

- Viszlát, Kate - tettem le a telefont. Összeroskadva dőltem le az ágyra. Pár óra elteltével, megint megszólalt a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Ránéztem a kijelzőre, majd elsírtam magamat. Zayn írt.