Reggel én keltem fel először, ezért hagytam a lányokat aludni. Lementem a konyhába, és elkezdtem készíteni a reggelit. Palacsintát. Elővettem a receptet, és elkezdtem egy tálba beleönteni a hozzávalókat. Egy ideig minden jól ment, szépen hozzáadtam a lisztet és a tojást. A gond csak akkor kezdődött, amikor ahhoz a részhez értem, hogy "folyamamtosan öntsük hozzá a tejet, amíg nem keverjük csomómentesre a tésztát". Rendben. Öntöttem kábé három deci tejet, közben folyamatosan kevergettem. Adtam hozzá még egy kicsit, mert még mindig tele volt csomókkal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott az egy liter tej. És még mindig csomós volt! Gondoltam lesz ami lesz, kit érdekel, ha csomós, vagy fogunk, el tudjuk rágni. Elővettem egy serpenyőt, olajat öntöttem rá, és egy merőkanállal mertem a fehér masszából, majd beleöntöttem. Ahogy akartam alá nyúlni, szétfolyt. Nagyszerű. A mosogató fölött kimostam a serpenyőt, majd taktikát váltottam. Elővettem még egy serpenyőt. Úrja beleöntöttem a fehér masszát, majd egy fél perc után megfogta, és át akartam fordítani a másik serpenyőbe. Csakhogy odaragadt. Remek! A tésztába több tej került, mint kellett volna... Fogtam, és kiöntöttem a lefolyóba a tésztát, a serpenyőket pedig megpucoltam.

- Mit csinálsz? - lépett mellém Jade.

- Palacsintát akartam sütni. Nem sikerült - mondtam szomorúan.

- Mit rontottál el? - fogta meg a receptet.

- Azt írták, hogy addig öntsem a tejet, amíg csomómentes nem lesz. Hát, elhasználtam egy liter tejet, és így is csomós maradt. Túl híg lett a tészta.

- Annyi eszed nem volt, hogy használj egy szűrőt? - nevetett Jade.

- Nem - vallottam be duzzogva. Még egy palacsintát sem tudok megsütni.

- Ülj le! - mondta Jade, és nekiállt egy újabb tésztának. Elővettem a telefonomat, és nézelődtem a Facebookon és a Twitteren. Semmi hír. Viszont jött egy üzenetem. Zayntől.

Van kedved velem ebédelni?

Persze :)

Oké. Melyik étterembe?

Én arra gondoltam, hogy átjössz, és készítünk együtt egy ebédet. A lányok nem lesznek itthon :P

Oké. Akkor 12?

Aha. :) Szia

Szia!

- Mit csinálsz? - lépett mellém El.

- Zayn üzent, hogy 12-kor átjön, és készítünk egy ebédet! - mosolyogtam Elenára.

- Oké, akkor írok egy egyszerű receptet, pontos utasításokkal. Nehogy azt is addig főz, ameddig nem habzik - nevetett Jade.

- Mi történt? - kérdezte April

- Pezz totál konyhai-analfabéta - alázott le Jade.

- Én is szeretlek Jadey.

- Azt mindenki tudja - legyintett Elena.

- Ti hova mentek reggeli után? - kérdeztem a lányokat. Jade elkészült pár palacsintával, ezért elővettem pár gyümölcsöt (ribizli, eper), és felvágtam ővet. Megkentem az első palacsintát Nutellával, rátettem még egy palacsintát, és megismételtem. Már öt szintes volt a palacsinta, amikor leöntöttem olvadt csokival.

- Elenához - mosolygott Jade. Gondolom Jade addig rágta El fülét, amíg bele nem egyezett. Ugyanis Elena bátyjába szerelmes már egy éve.

- Okés - mondtam, majd evés közbe kibeszéltük Katet és Megant (Megan Katherine legjobb barátnője), mikor csörgött April telefonja.

- Halló? Szia, Megan. Tényleg? Mikor? És kik lesznek még ott? Aha. Értem. Oké, még meglátjuk. Szia - tette le a telefont.

- Na, mizu? - kérdezte Jade.

- Azt kérdezte, hogy lenne-e kedvünk este pizsipartira menni hozzá. Csomó menő arcot meghívott, és azt mondta lesz csokiszökőkút is.

- Lányok lesznek csak ott?

- Igen. De téged Pezz nem hívott, csak engem Ninát meg Jadet - vonta meg a vállát.

- Ne hívj Ninának - szólt rá Elena. Elenának már volt mindenféle beceneve. Ilyen például a Nina, El, Lena, és a LenLen. Mindet utálta, de nekünk megengedte, hogy Elnek szólítsuk.

- Oké. Akkor megyünk, vagy nem? - kérdezte Jade.

- Én benne vagyok, ha Pezzt nem zavarja - nézett rám April.

- Csak akkor nem haragszom meg, ha nem fecsegitek ki a Tervet.

- Oké, mivel nincs terv, ezért nehezen tudjuk kifecsegni - mosolygott April.

Reggeli után már el is mentek a lányok, én pedig készülődni kezdtem. Vagyis csak félig-meddig, mert még volt időm. De mit vegyek fel? Ha túlöltözök az nem jó, mert itthon leszünk, és felesleges, de ha azért szép is akartam lenni. Kíváncsi voltam, hogy el megyünk-e itthonról valahova ebéd után vagy sem. Ha átlagosan öltözök, az baj? Egy halványkék blúz, egy sima farmerrel talán megteszi. Felöltöztem, és hát... egy gyenge három pont az ötből. Feltúrbóztam egy kis sminkkel, és így már erős három pontot kaptam. Kimentem a konyhába, hogy milyen recceptet hagyott ott Jade. Bolognai Lasagne KÖNNYEN. Hát, köszi Jadey, alapból a lasagne egy kínszenvedés. Egy spagetti nem lenne egyszerűbb? Valószínűleg nem, ha már egy palacsintát sem tudok elkészíteni. Remélem, ez olyan kaja, amihez van itthon minden. Azért felhívom Jade-t, hogy ez biztosan jó ötlet-e. A konyha és én nem vagyunk túl jó kapcsolatban, és a fia, a főzőlap egyenesen gyűlöl, és akkor még ott van az én öreg cimborám. A sütő. Hát, ha annak keze lenne, hamar meghalnék.

Ránéztem az órára, ami 11:34-et mutatott. Nagyszerű, még fél órám maradt. Elővettem a gitáromat, és elkezdtem játszani… valamit. Általában, ha gitározok, hamar elmegy az idő. Általában. De most? Mintha az óra szándékosan játszadozna velem. Felmentem Twiterre (magán twitter), és posztoltam párat.

PrivPizza: Halihó, mizu?

JadeyBabey: @PrivPizza semmi, találtam egy tök cool szandált, megvegyem?

PrivPizza: @JadeyBabey magadtnak vagy nekem?

JadeyBabey: @PrivPizza magamnak :D

PrivPizza: @JadeyBabey hát, ha tetszik :P

Eleanor1D: @JadeyBabey hol vagy?

JadeyBabey: @Eleanor1D itt.

Eleanor1D: @JadeyBabey hol itt?

JadeyBabey: @Eleanor1D a cipőknél.

SpringApril: @Eleanor1D menjünk oda a cipőkhöz.

Eleanor1D: @SpringApril Okés. Jade, ott várj! @JadeyBabey

JadeyBabey: @Eleanor1D már a ruháknál vagyok xD

Eleanor1D: @JadeyBabey maradj ott. @SpringApril go oda.

PrivPizza: Na, én megyek, puszi! :*

Ezután beléptem a „publikus” fiókomba, és ott is üzentem egyet. Plusz csatoltam egy képet is.

PerrieEdwards: Halihó! Pikcsőrtime! Mi újság Pizzák? Hogy vagytok?

Ja, igen, az én rajongóimat Pizzáknak hívom, mert imádom a pizzát (ha rendeljük), és mert tök muris J

Rögtön rezgett a telefonom, ami azt jelenti, hogy válaszoltam a postomra. Azért szeretem jobban a Twittert a Facebooknál, mert ha Facebookra poztolok valamit, rögtön országokat írnak kommentben. Pl. Basil, meg Turkey… és ezekre érkeznek a lájkok. Szerintem idegesítő. Épp olvasgattam a válaszokat, amikor csöngettek. Rögtön megnéztem az időt. 12:03. Zayn.

Kinyitottam az ajtót, és valóban ő volt az.

- Szia – mosolyogtam, és alaposan végigmértem. Szürke pólóban volt, és kopott farmerben. Ő is végigmért, és elmosolyodott.

- Szia – bejött a konyhába és leült a székre.

- Na, mit csináljunk? – kérdezte.

- Megkértem Jade-t, hogy írjon valamilyen receptet, és ő a Bolognai Lasagnét választotta.

- Az nem is olyan nehéz – ment a konyhába. Titokban séf is? Remek, legalább nem kell neki bemutatnom a főzőtudományomat.

- Azt viszont tudnod kell, hogy nem tudok főzni – mentem utána. Megfordul, és felvont a szemöldökét.

- Mert? Tök könnyű.

- Neked talán. De ne tudd meg, mi történt reggel.

- Mi történt reggel? – kérdezte mosolyogva. Örülök, hogy mulatságosnak tart.

- Hagyjuk. Na, lássunk neki – mentem a kamrába, és elővettem a hozzávalókat. Ezután már javarészt Zayn dolgozott. Sőt, csak ő dolgozott, és annyit csináltam, hogy sajtot reszeltem, és azt a lasagne tetejére tettem. A végeredmény pedig egy igazi lasagne lett.

- Apám. Te jobban főzől, mint Jade – pedig Jade aztán az egész napját a konyhában tölti.

- Kösz. Na, meséld el, mi volt reggel – kérte, miközben töltött mindkettőnknek üdítőt.

- Hát, te akartad – és elmeséltem neki mindent. A palacsintát, és a lányokat, amikor kinevettek. Zayn néha mosolygott, néha pedig komoly arccal próbálta visszatartani a röhögést. Mire a végére értem, már mindketten megettük a Lasagnét.

- Ügyes vagy – mondta a mondandóm végén.

- És most, mit csinálunk? – kérdeztem mosolyogva.

- Séta?

- Előtte egy selfie? – vettem elő a mobilomat.

- Okés – állt mellém, én meg lefényképeztem magunkat, és kitettem Twitterre. A legviccesebb Jade kommente volt.

JadeyBabey: @PerrieEdwards elmegyünk, és te máris rosszalkodsz? Ejnye…

Megmutattam Zaynnek is, mire röhögött, és elővette Ő is a telefonját, hogy válaszoljon.

Zayn: @JadeyBabey Grr…

JadeyBabey: @Zayn rossz kandúr. Sicc haza.

PerrieEdwards: @JadeyBabey anya, megtarthatjuk, tök cuki *-*

JadeyBabey: @PerrieEdwards menj csillagom, álmodozz tovább.

Zayn: Miau

JadeyBabey: Najó, @PerrieEdwards megtarthatjuk.

PerrieEdwards: @JadeyBabey köszikeh

Ekkor „érkezett meg” a drágalátos…

KatherineBlake: @Zayn @PerrieEdwards hol vagytok? Mit csináltok?

PerrieEdwards: @KatherineBlake pont azt. És itt vagyunk :P

- Ne válaszoljuk neki – tanácsolta Zayn.

- Oké. Na, menjünk sétálni – felhúztam a cipőmet, és bezártam az ajtót, majd a másik ajtót, és a kaput.

- Merre? – kérdezte tőlem Zayn.

- Kávézó?

- Oké – elindultunk jobbra, a legközelebbi kávézóba. Azért titkon kíváncsi voltam, mit válaszolt Katherinre. agy hogy egyáltalán válaszolt-e.

A kávézóban elfoglaltunk egy üres helyet, és vártuk, hogy jöjjön egy pincérnő.

-     Mit hozhatok? – állt meg mellettünk egy vörös hajú lány

-     Egy Mocha-t.

-     Cappuccino – mondta Zayn. A lány felírta, majd elment.

-     Még egy Selfie? – néztem rá Zaynre.

-     Ennyire tetszem? – nevetett.

-     Nem – éreztem, hogy elpirulok, csak szerencsére az alapozó eltakarta az arcomat.

-     Akkor nem – rázta meg a fejét.

-     De, eléggé fotogén vagy – gondoltam meg magamat. Zayn felnevetett, majd odaült mellém. Készítettünk pár fotót, amit szintén megosztottam Twitteren.

-     Látom, szereted a Twittert – jegyezte meg Zayn.

-     Ja, igen. Szeretem.

Beszélgettünk még egy kicsit, amikor kinyílt a kávézó ajtaja.

- Mit csináltok itt? – ért mellénk… Kate.

- Nem látod? – kérdeztem vissza. Már csak ez hiányzott.

- De, de miért is vagy az ÉN pasimmal együtt? – nézett rám Kate, és csípőre tette a kezét.

- Mert miért ne? Barátok vagyunk…

- Na persze, „barátok” – rajzolt a levegőbe idézőjeleket.

- Nyugi Kate – húzta Katet az ölébe, aki még mindig mérgesen nézett rám.

- Húzz innen Pennie.

- Oké, már megyek is. Majd még találkozunk – álltam fel, és elmentem. Nem néztem se Zaynre, se Katere.