Ahogy leparkoltam, már meg is bántam, hogy eljöttem. A hatalmas épületből áradt kis a DJ zene, a kertbe pedig a sok-sok gimis és fősulis diák énekel, tánolt, vagy dülöngélt. Akadt köztük pár egyetemista is. Ahogy kiszálltam, hálát adtam magamnak, hogy nem szoknyát húztam, vagy koktélruhát. Bezártam az autót, majd szorosabban szorítottam magamhoz a táskámat. Jade mellett lépkedtem, majd amikor már majdnem a bejárat elé értünk, egy pasas odafordult hozzám, és lázasan méregetett.

- Szia cica - a szemöldökét huzogatta le-föl, miközben vadul vigyorgott.

- Kotródj innen - morogtam, majd amikor rácsapott egyet a fenekemre, megpördültem, és teljes erőből behúztam neki egyet. A fiú hátratántorodott, majd leült a földre, és röhögött.

- Húzzunk innen - Jade a kert felé húzott, ahol már kevesebb ember volt, mint bent a házban. Leültünk az italoshoz, ahol koktélokat árulnak, majd a pultos odafordult hozzánk, és rádobta a törölközőjét a vállára.

- Mit adhatok? - vonta fel a szemöldökét.

- Én egy Drive Roll-t kérnék - olvastam fel, hogy mi a neve a citromos-limeos-narancsos koktélnak.

- Én egy American Idiot-ot - mondta Zayn. Elolvastam, hogy az mit tartalmazott; barack-eper-dinnye-vodka. Sajnos én nem ihattam alkoholosat, mert én vagyok a sofőr.

- Én egy WC-t kérnék - nézett körbe Jade, majd nevetve mutattam a WC felé.

- Mindjárt jövök - bólintott, majd leugrott a székről, és tempósan elsietett. A pultos először nekem, majd Zayn-nek tette le az italát. Feszülten szürcsöltem az italt, várva, hogy megszólaljon.

- És.. khm - köszörülte meg a torkát -Te híres vagy, nem? - nézett rám. Unottan sóhajtottam egyet. Ez már a legalja. Ilyet csak akkor kérdeznek tőlem, ha már tényleg nincs semmi téma.

- Igen - bólintottam, majd kiittam az utolsó cseppeket a pohárból. Rendeltem egy energiaitalt is, amit kitöltöttem a koktélos poharamba, mert a jég nem olvadt el teljesen.

- Egyébként - hajolt közelebb Zayn - Nagyon szép szemed van - fejemben egy hatalmas kérdőjel kerekedett, hogy ezzel mire akar célozni.

- Mert miért is? - kérdeztem, majd hátrébb húzódtam, jelezve, hogy takarodjon a személyes teremből, mert még megfojtom a végén.

- Olyan... hogy is mondjam - nézett egyik szememből a másikba. Már majdnem beszóltam, hogy lehetőleg ne japánul. De nem tettem, inkább befogtam, és kérdőn néztem rá.

- Elbűvölően csillog. Olyan tiszta, és fényes, mint az óceán vize - mosolyodott el. Nehéz volt visszatartanom a röhögésemet.

- Ezt egy csajozós duma oldalon találtad? Vagy egy "Hogyan bókoljunk lányoknak" oldalról koppintottad? - megharaptam alsó aljaimat, nehogy hangosan felnevessek. Zayn oldalra döntötte a fejét, majd a - lehető legfurább dolgot tette - felnevetett. Azt hittem, hogy megsértődik, vagy elvörösödve lehajtja a fejét.

- Nem, tényleg így gondolom - mosolygott fejcsóválva.

- Van barátnőd? - kérdeztem hirtelen, mire lehervadt az arcáról a mosolya. Komoran nézett rám. Sóhajtva válaszolt.

- Igen, van - bólintottam, majd tovább ittam az energiaitalomat. Sosem voltam szívbajos, ezt mindenki tudta rólam. Miért ne kérdezhetném meg? Maximum azt mondja, hogy semmi közöm hozzá. Az is valami. Próba szerencse.

- És hogy hívják? - tettem a fejemet a kezemre.

- Katherine Blake - felelte, majd én kérdőn néztem rá.

- Az a ripakodó tyúk? - ahogy kimondtam, a szám elé kaptam a kezemet. Rossz személynek nyilvánítottam ki a véleményemet.

- Bocsánat, nem lett volna szabad ilyet mondanom a barátnődről - gúnyosan ejtettem ki a "barátnő" szót.

- Semmi baj. Igazából csak egy hete ismerjük egymást. Épp Jadere vártam a sulitok előtt - igazította meg a haját.

- Oké, nem kell magyarázkodnod. Semmi közöm hozzá - feleltem. Elővettem a telefonomat, mert hallottam, hogy üzenetet kaptam. April volt az. Azt kérdezte, hogy hol vagyunk. Gyorsan visszaírtam, hogy egy buliba, Jade hozott ide minket. Asszem April elég szomorú volt, hogy nem jöhetett velünk, ez az írásából is látszott.

- Bocs, a barátnőm írt csak - ráztam meg a fejem, amikor észrevettem, hogy Zayn nyújtózkodik. Biztos arra kíváncsi, hogy kivel beszélgetek. Elszégyellve bólintott, majd rendelt magának még egy italt. Ha így folytatom, nekem is kelleni fog egy WC.

- És hogy hogy nem jött Kate? - rágcsáltam a piros szívószálamat, mire Zayn hümmögve gondolkozott egy darabig.

- Azt mondta, hogy elment a szüleivel egy üzleti vacsorára.

- Az apja főnökéhez? - kíváncsi voltam, mit válaszol.

- Igen - hazudott. Ebben biztos voltam, ugyan is az apjának nincs főnöke, mivel Ő a főnök. Ő indított egy céget, ahol Katet fotózza minden szemszögből, majd adja el a képeket magazinoknak.

- Hazudsz - bólintottam, mire Zayn kérdőn nézett rám.

- Ezt hogy érted? - tehát nem hazudott. Akkor ha nem Ő, akkor Kate hazudott neki.

- Kate apjának nincs főnöke, mivel Ő a főnök - nem akartam szegényt kinevetni, de sajnos sikerült. Halkan röhögtem, mire Zayn elővette a mobilját, és tárcsázta Kat számát. Amikor a telefon elkezdte számolni a másodperceket, Zayn kihangosította a telefont.

- Szia, Kate, hol vagy?  - a telefon másik végén hosszú "ö"-k hallatszottak.

- Jaj, édesem, mondtam, hogy apa főnöke meghívott minket egy vacsorára.

- Tényleg? És hogy hívják a főnököt?

- Alf... vagyis Alexnek.

- Kate, tudom, hogy nincs apádnak főnöke.

- Na jó, oké, lebuktam, igazából vásárlok a csajokkal, hallod - majd három különböző lány beleköszönt a telefonba. Zayn ezután lecseszte Katet, hogy legközelebb ne hazudjon neki.

- Ú, ne tudjátok meg, milyen ratyi az a WC – Jade elővette a kézfertőtlenítőjét, majd elfintorodva kente be vele a kezét.

- Kérsz valamit inni? – mutattam a hátam mögé.

- Nem, én többet nem akarok WC-re menni – elborzadt, majd felült a mellettem levő székre.

- Bemegyünk? – intett a ház felé Zayn, ahol a hangos DJ zene elnyomta a bent lévők ordibálását. Őszintén, semmi kedvem nem volt bemenni. Egyrészt mert úgy is nyomorogni fogunk, másrészt mert mindenki részeg. És harmadrészt nem akartam megfulladni. Mert képes vagyok rá. Mégis ezek ellenére, bólintottam.

- Menjünk – az agyam ezt erősen ellenezte, viszont valami mart belül, ami arra buzdított, hogy menjek be. Én pedig arra a valamire hallgattam.

- Én leteszem akkor a kocsiba a táskámat - indult el Jade, én pedig utána iramodtam.

- A telefonodat azért hozod, nem?

- Minek? – kinyitotta a kocsit, majd elrejtette a táskáját az ülés alá.

- Hát, mert bármi történhet.

- Igazad van, de együtt maradunk végig, nem? – kicsit tétováztam, hogy én is tegyem-e be a táskámat, végül úgy döntöttem, hogy nem.

- De, de… mindegy, induljunk vissza – ahogy odaértünk Zaynhez, aki egy sráccal beszélgetett, elindultunk a túlzsúfolt, dübörgő háztömb felé. Mielőtt beléptünk volna, Zayn elkapta a csuklómat, majd maga felé fordított.

- Megadod a telefonszámod? – a szívem (szokásától eltérően) életre kelt, majd egyre gyorsabban pumpálta a vért. Na, most vagy az agyamnak kell, hogy ki tudjam bírni ezt a ránézésre is undorító tömeget, vagy… (dobpergés) zavarba jöttem. Kétség kívül a második. Pár másodperc után az agyamba ugrándozott az a gondolat, hogy „Úristen, elkérte a számomat” Még mielőtt elkezdtem volna már az esküvőnkön gondolkodni, rögtön szertefoszlott minden álmom a következő mondatától.

- Tudod, hogyha nem találnánk egymást, vagy valami… tudjuk egymást értesíteni.

- Hát persze – sziszegtem, majd benyúltam a táskámba, ahonnan elővettem a telefonomat, majd miután megadtam a számomat megcsörgetett, és én is elmentettem az övét. Szívem szerint teletettem volna csillagokkal, szívekkel, meg smileykat a neve mellé, de miután láttam, hogy engem milyen néven mentett el, rögtön elment kedvem az egésztől. Perrie E. Micsoda név ez? Utálom, ha rövidítették a nevemet. Vagy írja ki teljesen, vagy csak a keresztnevemet. Ha valaki pedig rövidít, az azt jelenti, hogy:

1. Sok Perrie ismerőse van

2. Hamar elfelejt neveket

3. Nem fogjuk tartani a kapcsolatot, és ha (talán) egyszer egy évben beszélünk, nem akarja kinyomni a telefont, mondván, hogy „Nem tudom, ki vagy”

Én is hasonlóan tettem, csak én kiírtam az egész nevét. A baj csak az volt, hogy miután Ő elmentette a számomat bement az épületbe, és elvesztettem szem elöl a nagy tömegbe. Ezért nem láthattam a reakcióját.