Aznap, mikor ezt csináltam nagyon dühös voltam, már nem emlékszem pontosan miért, kissé kába vagyok.
   Valószínűleg szélnek eresztettem az összes testőrömet, vagy legalábbis elküldtem őket egy kiadós szabadságra. Talán még Judét is.
   Iszonyúan fáj a fejem. Mármint most, nem akkor.
   Ezután felszálltam az első gépre és leittam magam. Nagyon. Bár lehet, hogy más is volt abban az üvegben, nem csak alkohol.
   Ez után ha jól emlékszem - ami cseppet sem biztos - valahonnan előszedtem egy pisztolyt és emiatt én szálltam le először a gépről.
   Homályosan láttam. Akkor kezdett el beütni valóban az töménytelen alkohol mennyiség, amit addig fogyasztottam. Nem mintha alkoholista lennék. Sose voltam az. Nem is igazán bírom az alkoholt csak akkor és ott... egyszerűen muszáj volt. Valami miatt muszáj volt. Csak arra nem emlékszem mi miatt.
   De az előbbiekre visszatérve. A repteren alig álltam a lábamon, dülöngéltem és amint sikerült pár lépést tennem, már meg is ragadtak, a földre tepertek, megbilincseltek, majd... kidobtam a taccsot. Nem volt szép látvány.
   A támadóim leütöttek. Valószínűleg nem akartak ennél is több hányást feltakarítani.
   Ezek után a legutóbbi, amire emlékeztem, az az volt, hogy egy sötét szobában ülök. A falhoz láncolva. Mikor megmozdítottam a kezem, hallottam a hideg, fémes csörrenést. Elhúztam a számat, ez a szökés nehéz lesz. Főleg ilyen állapotban!
   A fejem továbbra is sajgott, mintha baltával hasogatnák, éreztem, hogy bármelyik pillanatban elkezdhettem hányni és még szédültem is. Valamint ha ez még nem lenne elég a torkom rettentően kapart. Kiszáradtam. Sok volt ez az alkohol.
   Megpróbáltam egy kicsit rendezni a gondolataimat.
   Nem egy kórházban lehettem, ez nyilvánvaló volt. Ott még velem sem bántak volna így. Talán.
   Feltehetőleg egy maffiózó vagy gengszter kaphatott el és nem a hatóság, mert még életben voltam.
   Keserűen felkacagtam. Gyakorlatilag, ha bármelyik országban a rendőrök kezébe kerülnék végeznének velem. Egy gyilkológép voltam, aki fellázadt és bűnözőnek állt. A testem minden szövete szívizomszövet volt. Gyorsabb voltam, erősebb voltam a többi embernél. Katonai kiképzést kaptam. Az IQ-mat pedig közel százzal vagy kétszázzal megnövelték. Egyszóval a hatóságok féltek tőlem. Amióta leléptem a katonai egységemből, nem mertek aludni. Irányíthatatlan, kezelhetetlen lettem, fellázadtam. Azóta már én sem aludtam nyugodtan. Három embert kellett megölnöm ahhoz, hogy kijussak. Ám már egy jó ideje még annál is több vér tapad a kezemhez. Nem tiszta a lelkiismeretem... de legalább van. Mert bármennyire is igyekeztek a kiképzésem során kiölni belőlem a lelket, a lelkiismeretet nem sikerült.