Lágy érzelem úrrá
Lészen rajtam újra
És lebegni szeretnék
Egy könnyed álomban,
Gondfeledten múlni
Puha idő ölében,
Szállani csendesen
Napkelte előttig.

Levetném én böszme
Kabátom' a földre
Melyet felelősségnek
Hívnak formálisan.
Nem vagyok normális.
Éppenséggel szeretnek,
Nem sokára tovább
Romlik a helyzetem.

Ilyen ez: önfejű.
Magához mindig hű,
Máskor annyira már nem,
Hát Istenem...ilyen
Ez. Önfejű gondja
Mindenkinek akadhat.
Várom mily' bírálat
Születik ellenem.

Sajátos látásmód alakul,
Mely szebb, jobb és szabadabb,
Újra ébreszti a régmúlt álmokat.