Nehézkes rendület a lábakban,
Fáradság, ember-sokk hírtelen.
Mind ez kiváltságot ad abban,
Hogy miért nem élek eme jelenben.

S most azt is teszem nagy nehezen,
Beszédek lógnak levegőnek
S e pillanatig el sem hiszem,
Miért gondolok fránya jövőnek.

Emlék morzsákra kis hangyaként
Rá rontottunk s vissza gondoltunk.
Ahj, minden onnan olyan élénk,
"Doki, lehet a múltban ragadtunk!"