Látom a drága Kárpátokat,
Szívembe hordoz legendákat.
Szánom-bánom, hogy ezzé lettem.
Hazám, felajánlom életem.

Nem akarok rád úgy gondolni,
Mint egy politikai putri.
Mert te szép Magyarország hazám
Szent vagy, és mindig számíthatsz rám.

De nép nélkül csak föld a haza,
Nem írodna hősies sorsa.
Népem, hozzád hasonló nincsen,
Túlélő vagy földkerekségen.

Minden mi jött, bú és félelem
Jelen napokban is megjelen.
Ilyen a magyar, pesszimista,
Jóban is csak a rosszat látja.

S többet nem tudok mást mondani,
Írták már magyar nép költői.
Költeni e témában végül
Reformok, újítások nélkül.