Sötétség tenger fejemen,
Láthatom utam előttem
Átkozom a világomat
Melybe születtem.
Démonok szállnak a földre
Fekete ködnek ölébe.
Keresik a vallásomat
Pokol elébe.

Szárnyas angyal jő le égről,
Egyenest a fényességből.
Pillantását reám veti,
Kegyes hangján ezt kérdezi:
"Mit kívánsz most tenni ember,
Mikor szíved rosszért hagy el?"
Megteszem mit kér a lélek,
Kérelnék...csak kérelnétek!

"Gyere te gyönge emberem,
Lelked magamévá teszem!"
Sürgette a démonokat
Ő, személyesen.
Belőlük áll a világ már,
Fényre többet itt nem talál,
Tovább többer nem is kutat.
Lelke elszáll.

Fény száll rád, vár a nagy világ.
Ordíts te ember, sikoltozz
Szívem szánalmat nem hordoz.
Végezd el nehézkes munkád
Hódíts, szerezz még hatalmat,
Minden lélek tulajdona
Gapzsi markodnak.

Szánakozz, én nem tehetem,
Vethetsz egy keresztet értem.
Már nem számít mit cselekedsz,
Akár utálhatsz, szerethetsz.
Fel, le, majd föl, aztán meg le,
Előttem fogsz állni egy nap
Nekem engedelmeskedve.

Mert jön ama végzet napja,
Hamis apostolok kora,
Rabnak születve e Földre.
Állj közénk míg nem tiltják be,
Légy te mások szenvesztője
Vagy légy e világ megmentője.

Mert láttam a megnyílt eget,
Egy fehér ló, rajta ítélet.
Két szemében áll tűz lángja,
Fején sokágú koronája.
Mennyei seregek követték
Küldöttét, az egy Istenét.
Ruhájára egy név van írva:
Királyoknak Királya
És uraknak Ura.