Elgondolkozva kavargattam a kávémat, amiben már teljesen feloldódott a cukor, mégse állt le a kezem, mint ég mellék tevékenységet végezve. Nem tudtam nem rá gondolni. A fiúra a parkból. Aki szereti az Exot. Egyszerűen egyfolytában ott lebegett a szemem előtt az a két, gyönyörű sötét szem. És ami a legfurcsább, ha rá gondoltam, elfelejtettem a Bo Mi által okozott fájdalmat, mégsem örültem neki. Féltem. És csodálkoztam. Nem értettem, hogy képes a fejemben élni már két teljes napja.
Talán, mert ő hozzám szólt, és nem volt gonosz. Vagy mert helyes volt. Túl helyes. Féltem, megilyedtem saját magamtól, nem értettem a reakcióm.
Két napja nem mentem ki a parkba, mert féltem, hogy ott lesz. Hogy újra hozzám szól.
De ma elmegyek, mert nem tarthatom magam örökké bezárva.
Így este 7-kor, megsimogattam Bo Mi fejét, és elindultam. Hűvös volt, most dzsekibe jöttem, nem csak egy pulcsiba. A fülemben most az Exo-Wolf dübörgött.
Lehet, hogy ezt is ismeri tőlük.
Nem lehet igaz, és, kit érdekel, ha ismeri? Még egyszer úgyse adom oda a fülesem.
A parkba érve rögtön a padomhoz vettem az irányt, és sejtésem beigazolódott, mikor megláttam a fekete ruhás alakot az én helyemen ülni. Gyorsan kiszedtem a fülest a fülemből.
Kicsit zavartan tettem le magam mellé, és próbáltam jól össze húzni magam, de felesleges volt.
- Tudom, hogy helyes vagyok, de azért annyira nem, hogy két napig ne menj kijönni. - fordult felém, félmosollyal az arcán.
Csak felvontam a szemöldököm, hogy ezt ugye nem gondolta komolyan.
- Hogy hívnak?
Na majd pont neki fogom elmondani.
Előre fordultam, és tüntetőleg fontam össze mellkasom előtt a kezeimet.
- Oké, nem akarod elmondani. Hány éves vagy?
Pedofil.
Csak megráztam a fejem, hogy erre se fogok választ adni.
- Oké, túl személyes. Mióta ismered az Exot?
Újabb fejrázás.
- Ez is személyes neked? Elég antiszoc lehetsz.
Mérges arcal néztem rá, hogy fejezze be.
- Ahha, szóval tényleg antiszoc vagy. - nevetett fel- ezt nem kell szégyellni, ilyen emberek is kellenek a világba.
Csak megvontam a vállam.
- Látom, nem vagy túl beszédes kedvedbe, de mit is gondoltam, csak egyszer találkoztunk eddig.
Beleegyezően bólintottam, hogy fején találta a szöget.
- De érdekes csajnak tűnsz. Ha elmondom a nevem, te is elmondod?
Megrántottam a vállam, hogy ez máj kiderül.
- Jung Daehyun vagyok. - szélesedett mosolya.
Szép neve van.
Egy ideig nézett rám, majd felvonta a szemöldökét.
- Te pedig...
Megráztam a fejem.
- De úgy volt, hogy ha bemutatkozok neked, akkor te is nekem- biggyesztette le a száját.
Cuki.
Én csak megvontam a vállam, hogy ilyet nem mondtam. Sőt, semmit se mondtam egész idő alatt, de ez mellékes.
- Hajj...nehéz eset vagy. Akkor hogy hívjalak?
Újra megvontam a vállam.
- Csak a keresztnevedet, légyszi...
Sóhajtottam egyet, elővettem a telefonom, és a jegyzetekbe leírtam a nevem.
Hara.
A fiú arca komor lett, én pedig felvont szemöldökkel vizsgáltam. Mi a baja a nevemmel?
- Tudod...így hívták az anyukám.
Baszdmeg.
Csak néztem rá, gondolatban megkérve, hogy mondja el, mi történt az anyukájával.
És úgy látszik tud szemből olvasni.
- Meghalt. Mikor 14 éves voltam. Agyrákban.
Össze szorítottam a számat.
Szegény.
Daehyun behunyta a szemét, és a fejét hátra vetette. Igazán szexi pózt vett fel így, de most ezzel foglalkoztam.
A kezem, mintha önálló életre kelt volna, rátette magát a fiú kezére.
Bennem rekedt a levegő, mikor felfogtam mit tettem, de már nem tudtam kibúvót keresni.
Daehyun nagy szemekkel nézett rám, majd a kezemre.
Így ültünk kerek 2 percen keresztül, mikor megszólalt.
- Menjünk el kajálni.