21/2. Fejezet
"Zack fölé hajoltam, és megcsókoltam. Minden érzelmet bele vittem..."
Visszacsókolt. A pillangók már repdestek a hasamban. Én voltam a világ legboldogabb embere abban a pillanatban.
Mikor elváltunk mind a ketten mosolyogtunk.
-Gyönyörű vagy.- éreztem, hogy az egész arcom elvörösödött
Zack fel akart nyúlni, de egy fájdalmas grimasz kíséretében vissza ejtette. Az aggodalom újra kiült az arcomra.
- Mi történt? Jól vagy? Aaron hova tűnt?- bombáztam el a kérdéseimmel
- Hosszú. Majd ha kettesben leszünk elmondom. Csak a fejem és a testrészeim sajognak.- húzódott a szájára egy fájdalmas mosoly.- Aaron meg eltűnt.
- Tudod te, hogy mennyire aggódtam? Mikor megláttalak a padlón véresen nagyon megijedtem.- folytak a könnyeim
- Hé hé. Miattam nem kell sírni. Nincs már semmi baj. Érted?- bólogattam és megfogtam a kezét, s adtam rá egy puszit.
- Luna is tiszta ideg.- szipogtam
- Majd felhívom, hogy minden rendben.
- Sz.......
- Bocsánat fiatalok.- jött be apu a szobába. Mérgesen néztem rá.- Itt vannak Zacknek a papírjai.
- Mikor mehet ki?- kérdeztem
- Holnap. Semmi problémát nem láttunk rajta.
- Köszönöm apu.- mosolyogtam rá
- Ez a kötelességem. Ó, és Zack. Az anyukád és a húgod kint várnak.- mondta és kiment
- Én akkor megyek is. Majd találkozunk.- adtam egy puszit a homlokára.
- Csókot nem kapok?.- nyüszített és közben csücsörített.
Adtam egy puszit a szájára és mosolyogva az ajtóhoz mentem.- Maradj légyszíves.
- Úgyis találkozunk. Hagylak titeket beszélgetni.
- Be szeretnélek mutatni.- próbálkozott
- Majd máskor, rendben?
- Arrggg. Jólvan. Majd elmondok mindent, ígérem.- kacsintott, én pedig nevetve mentem ki az ajtón
Gyerekek. Nagyon durvák vagytok. Emlékszek mikor január közepén néztem a nézettséget akkor kb 2,20K volt. Most meg 2,60-70K van. Nekem ez nagyon durva.
A rész remélem tetszik. Szerintetek nem hoztam őket hamar össze?
Hagyjatok NYOMOT magatok után.
Pusz, SziL. <3
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top