|11. Fejezet|
"- Zack. Luna meg akar valamit mutatni..."
- Tényleg?- nézett rám Luna.
- Ahjjj. Változz már át.
A fehérség átváltozott és Zackra nézett. A srác ugrott egyet, de aztán közelebb ment Lunához. Letérdelt elé, és átölelte a nyakát. Szegény lányt szét szorongatta. Luna morgott egyet, így Zack elengedte. Hátrébb lépett kép lépést, és átváltozott alfává. Sokkal nagyobb volt, mint a másik farkas.
Lunának az arcán átfutott valami. Odament Zackhez és oda dörgölte a fejét.
Féltékenyen néztem rájuk. Elkezdtem hátrálni és befutottam az erdőbe.
Egyszer, csak elhomályosodott a látásom. Megtámaszkodtam egy fán. A lábaim feladták a szolgálatot és összeestem. Feketeség vett körül.
*Zack szemszöge*
Egy farkas. Édes jó istenem. Lehet egy falka tagom.
* Te egy alfa vagy* hallottam Luna hangját a fejemben.
* Igen. Te pedig egy béta. Szeretnéd, ha én lennék az alfád?*
* Aha. De azt se tudom, hogy ez itt hogy működik* nevetett
* Ezt meg kell köszönnöm Rosinak.* néztem körbe, de Rose sehol se volt. * Hova tűnt?*
Luna visszaváltozott és aggódva körbenézett.
- Rose!- kiabált. Énis visszaváltoztam és befutottam az erdőbe.
Hallottam, hogy Luna fut mögöttem. Istenem. Hol vagy te lány! Csak nehogy egy Zulák megtalálja.
- Zack! Ott van!
Odaszaladtam ahoz a fához, amit mutatott Luna. Ott feküdt. A narancssárga haja körülötte terült szét. Megnéztem a pulzusát, de alig vert a szive. Ijedtem fogtam a kezeim közé, és vittem vissza a barlanghoz. Remélem csak felébredt a másik világba és nincs semmi baja.
*Rose szemszöge*
Lassan nyitottam ki a szemeimet. Hallottam, hogy csipognak a gépek. Körbenéztem és minden fehér volt. Kórház. Egy orvos szaladt be a szobámba. Nem mondott semmit, csak nézte az gépeket, s kiment. Pár perc múlva visszajött, egy papírral a kezében.
- Jóreggelt Ms. White.- mosolygott.
- Jónapot. Mióta vagyok itt?
- Két napja. Elég súlyos balesete volt. Emlékszik rá?
- Emlékszek. Mikor mehetek haza? Hol vannak a szüleim? A bátyáim?- zúdítottam rá a sok kérdéseimet.
- Kint vannak a váróban. Még bent kell tartanunk két/három napig. Szeretné látni a szüleit?
- Igen.
Az orvos kiment és a családom bejött.
*Zack szemszöge*
Szédülök. Ne. Csak ne most. Itt kell maradnom Rosi melett.
- Luna. Van egy kis gond.- megint megszédültem, de most leültem Rose mellé a ágyra.
- Mi az?- kérdezte ijedten.
- Fölébredek a másik világba. Léci figyelj Rosera.- nyögtem, aztán befeküdtem mellé az ágyba. Dejo, hogy nagy ágyam van, így ketten is elférünk.
- Figyelek.- ezt hallottam utoljára aztán elaludtam.
Sziaasztoook. Itt a rész. 😏
Halljátok. Reggel szívbajt kaptam. Felakartam rakni az új rész, erre föl azt írja ki, hogy nincs is sztorim. Én meg: Whatthefuck??????
A szívroham kerülgetett. Fönt a buszon.
Nem is az volt a baj, hogy eltűntek, mert azok megvannak jegyzetbe, DE én azóta már kicsikét átírtam a részeket itt wattpadan.
De nem volt semmi gond, mert újraindítottam a telómat, és már jók is voltunk.
Sorry. Ezt muszáj volt elújságolnom.😂😂😂
Pusz.: SziL. 😘
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top