Augusztus 2.

A varázslók és a "muglik" tudtak egymás létezéséről, mindenben segítették egymást, pl. vészhelyzetek esetén lehetett hívni a "jó" varázslókat (akárcsak a mentőket, rendőröket. A varázslók autóin zöld villogó fény volt).

Elzával dolgoztam párban, és egyik küldetésünk az volt, hogy legyőzzünk egy gonosz mágust, aki el akarta pusztítani a természetet. Nyár volt; egy kis faluban voltunk, dombos-erdős vidéken, amit egy U alakban folyó patak szelt át. A mágus fekete magvakat szórt el a patak mellett, amikből fekete növények keltek ki. Utána egy zongorán játszott, és a zene hatására a természet pusztulni kezdett, az égből hó és hamu hullott. Elza egy fejszével szétverte a zongorát, én pedig a patakba dobtam a magvakat és a fekete növényeket, és azokat elvitte a víz. A mágus lóra ült és elmenekült.

Augusztus 3.

Most én voltam a főgonosz, és egy toronyból kellett ellopjak egy kincset, varázsszert vagy valami hasonlót, és egy csapat jófiú meg akarta akadályozni, hogy ellopjam. Én érkeztem hamarabb a toronyhoz, elrejtettem a lovamat, és behatoltam a bejáraton. Három útvonalon lehetett feljutni a felső szintekre, az útvonalak időnként keresztezték egymást. Közben egy ablakból láttam, hogy a jófiúk is megérkeztek. Egy másik útvonalon jöttek felfelé, de közel a felső szintekhez egy csarnokban összetalálkoztunk. Karddal támadtak rám, én mágiával próbáltam védekezni.

Augusztus 9.

Egy új bestseller könyv arról szólt, hogy egy lány mindenütt sárga post-it jegyzeteket hagyott egy másiknak, mert a sárga volt a barátság színe, és ebből tudták, hogy barátok, de sohasem sikerült találkozzanak egymással. Temesváron játszódott kb. 100 éve, egy régi városnegyedben. A városnegyedet azóta lebontották, ma sportpályák vannak a helyén.

Augusztus 11.

Egy szigetországban laktam, valahol a Csendes Óceánban. Trópusi éghajlat, pálmafák, türkizkék víz, békesség. Aztán jött egy forradalom, háborúztak, a régi királyt elüldözték, és egy új ember lett a király, aki zsarnokoskodott a nép fölött. A szigetet két részre osztották: az egyik, pici részen az urak laktak (az új király családja, barátai, klikkje stb); a sziget többi részén lakó embereket kizsákmányolták, és semmilyen jogaik nem voltak. Én is az utóbbi csoportba tartoztam.

Néhány más emberrel azt terveztük, hogy megdöntjük a zsarnok uralmát, de a rendőrség tudomást szerzett a tervről, és üldözni kezdtek, hogy nyírjanak ki. Menekültem egy faluban a házak között, de elfogtak, és elvittek rabszolgának sok más emberrel együtt. Engem egy vörös ember éppen az uralkodó családhoz osztott be szolgálni, a herceghez, vagyis a zsarnok fiához. Fel kellett menjek oda, a palotában egy toronyszobában volt a herceg a feleségével, ők kb. 20 évesek voltak.

Aztán kiderült, hogy a herceg is az ellenforradalom pártján van, mert nem tetszik neki, amit az apja csinál, és elmondta a terveket, hogy hogyan fogják megdönteni. De a vörös ember éppen az ajtónál hallgatózott, berontott egy pár rendőrrel, és elfogta a herceget. Nekem sikerült elmenekülnöm, visszamentem a sziget másik részére, hogy megszervezzem a lázadást a herceg tervei alapján. Már este volt, és keresőfénnyel és kutyákkal kerestek.

Augusztus 25.

Egy tíz emeletes épületben laktunk, a kilencedik emeleten. Csak a felső három emelet volt lakott; a többi el volt hagyatva és le volt pusztulva. Egy este az ablaknál álltam és néztem az utca forgalmát. Megjelent egy repülő, ami nagyon lassan és nagyon alacsonyan repült, és gyanítottam, hogy le fog zuhanni. Le akartam fényképezni, de a telefonom lemerült.

A repülő lezuhant és felrobbant. A törmelék a mi épületünket is megrongálta, így jobbnak láttam elmenekülni, mielőtt összedől. A lift be volt szorulva két emelet közé (benn dörömböltek az emberek), így a lépcsőn mentem. Az alsóbb emeleteken sötétség volt, a falakat tűz perzselte meg, olvadt csövek és törmelék volt mindenütt. Eszembe jutott, hogy ezek az emeletek le vannak zárva a civilek elől, mert egyszer valami kísérleteket végeztek ott.

Kijutottam az épületből, de rendőrök kezdtek üldözni, mivel behatoltam a tiltott emeletekre. Menekültem, de az égő repülőgép miatt nem tudtam továbbmenni.

Augusztus 26.

Meztelenül küzdősportoltam, birkóztam egy másik lánnyal (akit a valóságban nem ismerek) a suli tornatermében, délután, órák után. Rajtunk kívül senki sem volt a teremben, a lenyugodni készülő nap besütött az ablakokon, a fényben kavargott a por, izzadtak és koszosak voltunk. Felizgulva ébredtem, pedig nincsenek leszbi hajlamaim (vagyis... már nem is tudom).

Augusztus 28.

Egy faluban voltam, és valakit meg kellett keressek és mentsek, aki segítséget kért a falu fölötti hegyekből. Nem volt semmilyen jármű, gyalog vágtam neki az útnak. Egy ember cipelt egy láda kólát, útbaigazított a hegyek felé. Két macska is volt velem. Kiértem a faluból és egy hegyi túraösvényen mentem tovább. Egy helyen volt egy magányosan álló ház az ösvény mellett; a macskák megálltak és nem akartak továbbjönni, csak hegyezték a fülecskéiket.

Augusztus 30.

Egy varázslóiskola-szerű intézménybe jártam Bukarestben. Bukarest úgy nézett ki, mint egy közel-keleti város: oszmán stílusú épületek, nagy terek, mecsetek, sivatag, a város közepén egy széles folyó kanyargott. Az iskola a város központjában volt, közel a folyóhoz. Az osztályban mindenkinek volt egy színe: mindig abba a színű ruhába öltözött, olyan színűek voltak a füzetei, és varázslásnál a fény és aura. Az én színem a lila volt. Körülbelül 12-16 tanuló volt az osztályban (6-8 fiú-lány pár), de egyik sem olyan, akit a valóságban is ismerek (és a neveiket se tudtam). A barátom egy magas, helyes fiú volt, barna hajú és zöld szemű, az ő színe a zöld. Az osztály legjobb varázslója én voltam, és rajtam kívül egy kékbe öltözött lány (egy szőke, göndör hajú hercegnő). Az ő barátjának színe ezüst, és volt egy ezüst sárkányfiókája (ami nagyon édes volt, és mindig együtt lógtak). Az iskola igazgatóját Arius Wolfnak hívták (magas, középkorú ember szőke, göndör hajjal), ő is tartott órákat nekünk. Esténként sétáltunk a folyó partján egy oszlopokkal, mozaikokkal díszített parkban, a víz másik oldalán látszott a kivilágított iskola és távoli nagy épületek.

A kék hercegnő fontos titkos varázstudás birtokosa volt, és sokan el akarták rabolni vagy pusztítani miatta. Feketébe öltözött varázslófélék jelentek meg a városban és kezdődtek a harcok, de a városi őrök és az iskola tanárai-tanulói mindig visszaverték őket és megvédték a lányt. Aztán egy este rajtunkütöttek az oszlopos parkban (csak páran voltunk ott az osztályból, nem volt a közelben egy felnőtt varázsló sem). Sikerült legyőznünk őket, de két osztálytárs meghalt az összecsapásban, köztük az én barátom is. Erre berágtam, hogy miért kell annyi embernek meghalnia a hercegnő miatt, összevesztem Arius Wolffal is, aztán otthagytam Bukarestet és hazamentem Marosvásárhelyre.

Bukarestben tovább folytak a harcok, egy támadásban meghalt a hercegnő barátja (a kissárkánnyal együtt), és sok tanuló meg pár tanár az iskolából, köztük az igazgató is. Nagyapó azt mondta, hogy vissza kéne menjek segíteni, mert Arius Wolf halála után én vagyok az ottani legjobb varázsló, és a hercegnőt mindenáron meg kell védjem. Adott valami piros kristálypálcát (ő is varázsló volt egykoron), én pedig végül visszamentem Bukarestbe. Ott pont valami harc közepébe csöppentem, egy nagy téren egy 50 méternyi magas szökőkútnál harcoltak, a feketék főnöke is ott volt és már majdnem győztek. Nagyapó pálcájával és a hercegnő segítségével legyőztem és elpusztítottam őket. Mindenki ünnepelt, hogy vége a fenyegetésnek és megmenekültünk. A hercegnő az én vállamon sírta ki magát, hogy miatta mennyi ember meghalt, köztük az ő barátja, az én barátom, és Arius Wolf.