– Akkor most mondd el még egyszer, hogy ki vagy és honnan szalajtottak!

Vincentius nyugodt mosollyal állt a szedett-vedett kompánia közepén, és könnyed mozdulattal gladiusa markolatára csúsztatta ujjait. Aggódhatott volna. Jól belegondolva, legalább egy kicsit aggódnia kellett volna, hiszen ezek crestmorimiak igencsak barbár szerzeteknek tűntek. Főleg a sötét, kagyló-fonott sörényt viselő kapitány. De annyira ő is konyított a kapunyitáshoz, hogy vészhelyzetben megszökhessen, és a fövenyre gyűlt kalózok jóval kevésbé tűntek rémisztőnek, mint a tudat, hogy ha véget ér ez a kaland, kénytelen lesz Cressida szemébe nézni. Tudta, hogy valószínűleg nem kell majd kimondania, de talán ez még rosszabb volt. Ha Cress elé kerül, akkor a lány tudni fogja, hogy milyen csapodár gondolat szaladt át a fején. Tudni fogja, hogy Géb halálának híre, őt nem gyásszal, hanem reménnyel töltötte el, és meg akarta csókolni Levát. Jupiter szerelmére! Százszor szívesebben szállt volna szembe a crestmrmi kalózokkal, mint hogy valaha kedvese elé álljon ezekkel a kusza érzelmekkel a lelkében. Gyarló volt. Egy gaz csaló, ha csak gondolatban is!

– Na, ki vele, kölyök! – mordult egy magas, kopaszra borotvált kalóz is, mire Vincentius önkéntelenül is felkapta a fejét, és biztosabb fogást keresett gladiusa markolatán.

– Nem valami kedvemre való ez a megszólítás, aranyapám! Hiszen amint láthatod, rég kinőtem már a gyermekkorból. De ha rossz a szemed, összemérhetjük a kardjainkat.

A körülöttük tolongók döbbenten összesúgtak a szavai hallatán, ám a kopasz kalóz, akiről Vincentius – Leva emlékeinek hála – tudta, hogy a Rája kapitánya és Ding névre hallgat, harsányan felnevetett.

– Neked aztán van vér a pucádban! Hogy hívnak?

– Szólíts csak Vince-nek!

– Szóval mi közöd van Levához, Vince? – vette át a szót Artful, továbbra is komoran meredve maga elé.

– Jó barátja vagyok.

– Jó barátja? – faggatózott tovább Artful, Vince pedig elégedett vigyorra húzta a száját.

– Úgy bizony. Majdnem olyan régről ismerem, mint Hedley.

– Hedley? – lehelte egy mutáló hang a kalózok gyűrűjébél, szó végén nyikkanva egyet. Vince-nek a fejét sem kellett elfordítania, hogy tudja, a megszólaló Fred volt, aki Limimben találkozott Hedley-vel, és tudta, hogy nem evilági. Ahogy tudta ezt Artful is és a sebeket kötöző hajóács fia is. Azért Vince várt még egy pillanatot, mielőtt Artful szemébe nézett volna, és végignézett még egyszer a köré csődült szigetlakókon. Igencsak színes társaságnak tűnt. Akadt köztük fiatal, idős, félszemű, asszony, magas, sötétbőrű és mindenféle szerzet. Még Leva emlékeit felidézve magában sem tudott volna megnevezni minden alakot, hát megkereste a loncsos szakállú Artful tekintetét, aki elgondolkodva babrálta a szakálla végén hintázó kagylóhéjakat.

– Mi legyen, kapitány? Itt, mindenki előtt mondjam, hogy mi hírt hozok a skiénai zászlóshajóról, vagy inkább szűkebb körben vitassuk meg?

– Azt mondom, keressünk egy üveg rumot együtt – zengte be a partot Artful hangja, mire többen elégedetlenül morogni kezdtek, de ez a kalóz kapitányt cseppet sem érdekelte. Úgy fordult Ding felé, mintha a többi ember ott sem lenne. – Mondd, van még abból a jóféle Ellenből való hordódból?

– Legyetek a vendégeim – bólintott Ding hunyorítva, majd végigmérte az embereit. – Hány csatlóst hozzak magammal?

– Amennyit gondolsz, de csak olyat, aki nem babonás – felelte Artful, mire a mellette álló Jeff szeme megrebbent.

– Mi az ördögre készülsz, Daniel?

– Ideje tiszta szeszt öntenünk a pohárba, Jeff. Leváról fogunk beszélni, de nem itt... Rinn, kerítsd elő a Térden Harapottat Elmerrel, aztán gyertek utánunk a Rájára! Jeff, te hozd a Négyfontost!

Fred, a kapitánya szavai hallatán összébb húzta magát, de nem ellenkezett, mikor Jeff a válla felé nyúlt és magával húzta.

– Menjünk, Freddy, mert már átkozottul kíváncsi vagyok.

Látva, hogy megvan a kis csapat, akiről Artful úgy gondolta, hogy érdemes beavatni, Vince elégedetten karba fonta a kezét, és elnézett a tenger felé. Őszitén hitt benne, hogy együtt, ha okosan forgatják a kártyákat, és Leva sikeresen végez Graigen Reezóval, akkor összehozhatnak egy meg nem támadási szerződést Skiéna és a Szigetek között. Ráadásnak pedig azt a csónakba rakott tisztet is hazajuttathatják az övéihez.