- Perselus említette, hogy Ön párszaszájú. Mondja, hogy lehet ez? Tudja, ez egy nagyon ritka képesség. - mondta Dumbledore

- Nos...Vannak dolgok, amiről még Önnek se beszélhetek. - hajtotta le a lány a fejét. - És ez pontosan olyan. Tudom, hogy érdekli, hogy miért vagyok párszaszájú és az is érdekli, hogy mitől tudok kígyóvá változni igaz? Bizonyára Piton professzor ezt is elmondta.

- Bevallom, hogy igen. Ilyen öreg varázsló, mint én...Engem már minden érdekel. - felelte a férfi. - Nem találkoztam még ilyan képességgel,amivel maga rendelkezik, ezért kiváncsi lettem.

- Sajnálom Igazgató úr, de még nem mondhatom el. Ahhoz még nem bízok Önben eléggé. - válaszolta a lány, majd felállt. - Köszönöm, hogy itt lehetek. További szép estét! - indult el az ajtó felé.

Perselus is indult volna, de Dumbledore megállította.

- Perselus, várj! Kérlek egy szóra, szeretnék beszélni veled is. - mondta Dumbledore.

- Akkor én már itt sem vagyok. - mondta Rose, majd kinyitotta az ajtót, de még meghallotta Perselus szavait.

- Várjon meg odalent! Nem tudja hol a Mardekár hálókörlete. Majd én odakisérem. - vaszolta a férfi.

A lány, csak bólintott, majd elhagyta az irodát. Albus ezután Pitonhoz fordult.

- Perselus...tudom, hogy nincs ínyedre, hogy beleegyeztem abba, hogy Rose idejárjon, de... - kezdett bele Albus, de Piton félbeszakította.

- Én ilyet egy szóval sem mondtam, csak...miért pont az én házamba kellett kerülnie. - mondta kissé mérgesen

- Perselus, azért hozzád került, hogy vigyázz rá. Nem olyan élete van, mint mondja. Tudom, hogy titkol valamit. Derítsd ki! - mondta az öreg varázsló. - És még valami. Próbáld egy kicsit jobb útra terelni. Nem szeretném, ha ki kellene rúgnom a sok szabályszegés miatt.

- Az előbbibe benne vagyok, de az utóbbi nem hiszem, hogy menni fog. Ő egy két lábbal járó szerencsétlenség. Még ha nem is szándékosan, de bajt fog keverni. - mondta Perselus.

- Csak próbáld meg! Biztosan menni fog. - mondta kedvesen, majd felállt. - Most pedig menj. Ne várakoztasd sokáig.

Perselus bólintott, majd elindult az ajtó felé. Még egyszer visszanézett, de az Igazgató már nem volt ott.

- ,,Ahhoz képest, hogy öreg eléggé gyors" - gondolta magában a férfi, majd kilépett az ajtón és a kőszobron keresztül a folyosóra ért. A lány sehol nem volt.

- Hát ez nem igaz! Ugye nem tévedt el ez a csitri, akarom mondani Rose kisasszony. - mondta mérgesen, majd suhogó talárral elindult a folyosón.

Nem sokkal később megtalálta az egyik közeli padon. Aludt. Próbálta felébreszteni, de nem sikerült.

- Hé mormota ébresztő! - kezdte el rázogatni, de nem sikerült. - Olyan, mintha élő halál eszenciáját ivott volna.

Perselus mivel nem tudta mit tegyen a karjaiba vette és elindult vele az alagsorba. Már majdnem a hálókörletbe ért, amikor rájött, hogy a lányok hálókörletébe még ő sem tud bemenni. Irányt váltott és az irodája felé vette az irányt. Amint belépett a szobájába vitte, majd lefektette az ágyra a lányt. Ő pedig az egyik kanapén helyezkedett el.

- Már első nap bajt csinál nekem ez a lány. - mondta Perselus, majd pizsamába bújt keresett egy takarót, majd próbált elaludni.

Másnap reggel...

Másnap reggel Rose ébredezni kezdett, és hirtelen nem tudta hol van. Aztán eszébe jutott, hogy a Roxfortban, ami boldogsággal töltötte el. De aztán körülnézett és a zöld falnak nyoma se volt, ami a Mardekár hálókörletére jellemző lenne. Ezután eszébe jutott, hogy amíg várt Piton professzorra leült vagyis inkább lefeküdt az egyik padra és akkor elaludt. Ebben a pillanatban a lány meglátta a kanapén alvó professzort.

- Jajj nekem! - kiáltotta el magát a lány, majd kipattant az ágyból, majd a professzorhoz sietett. - Miattam a kanapén kellett aludnia szegénykémnek. - mondta, majd amikor meg akarta simogatni az arcát hirtelen ébredezni kezdett. A lány ijedtében felugrott és nekiment az asztalnak, aminek az lett a következménye, hogy leesett a földre pár üres palack.

- Ön már kora reggel bajt csinál? - nyitotta ki a szemét a professzor, majd felült a kanapén és kinyújtózott. - Esküszöm még Neville Longbottom se ennyire szerencsétlen.

- Én...annyira sajnálom. - mondta a lány, majd próbálta összeszedni az üvegdarabokat, de megvágta a kezét. - Auu. Még ez is. - mondta dühösen.

A férfi fájó izmokkal felállt, majd a lányhoz lépett és a karjánál fogva felhúzta a lányt.

- Ez elég csúnya seb. Menjen fel a gyengélkedőre. - mondta a férfi, majd egy kis fáslit tett rá. - Ott, majd Madam Pofrey ellátja magát.

- Köszönöm professzor, de nem szükséges. - mondta a lány.

- Én ragaszkodom hozzá. Mondja nem átkozták meg magát? - kérdezte Piton. - Mert az lesz egyik napról a másikra ilyen kétballábas, akit átok ért.

- Nekem az egész életem egy átok. - mondta a lány, majd elindult. - Akkor én most megyek és meglátogatom a gyengélkedőt.

- Helyes. Ha lehet ne említse senkinek, hogy nálam aludt az éjjel. Nem akarok semmi pletykát. - nézett szúrós szemekkel a férfi.

- Eszemben sem volt. - felelte Rose. - Viszontlátásra professzor úr. Az órán, majd találkozunk. - lépett ki a lány.

Miután a lány becsukta az ajtót Piton csak a fejét rázta. Megfogta a pálcáját, majd a palackokra szegezte.

- Reparo! - suhintott a pálcájával és a palackok újra épek voltak.

Felvette a földről a palackokat, majd az egyik szekrénybe rakta. Gyorsan átöltözött, felvette fekete talárját és kilépett a szobájából. Az irodájába ment, de mivel nem volt ott semmi dolga, elhagyta az irodát és gyors léptekkel a nagyterem felé indult.

Ezalatt Rose a kastély folyosóit járta. Mivel nem tudta merre van a gyengélkedő úgy döntött, hogy inkább elmegy reggelizni, arra legább emlékszik, hogy hol találja. Bízott benne, hogy Piton professzor kihagyja most a reggelit, így a Sötét Varázslatok Kivédése óráig nem kell találkoznia vele. Gondolataiba merülve lépdelt a folyosón és már majdnem a nagyteremhez ért, amikor Malfoy állta az útját.

- Jó reggelt Rose! - fonta keresztbe a karjait a fiút. - Hol aludtál az este?

- Mi közöd hozza tejfölképű? - kérdezte a lány.

- Hogy mersz velem így beszélni? Én Draco Malfoy vagyok, a Mardekár prefektusa. - mondta dühösen a fiú.

- És az engem hol érdekel. Hamarabb elintézlek téged minthogy te hozzám tudj érni. - szórt szikrákat a lány szeme.

- Na megállj csak te. - mondta indulatosan a fiú, és megfogta a lány csuklóját.

- Draco! Hát te mit művelsz? Így kell viselkedni egy hölggyel? - kérdezte a megjelenő Piton. - Ejnye! Ejnye! Azonnal engedje el őt, amíg szépen mondom.

Draco köpni nyelni nem tudott,így kelletlenül elengedte.

- Köszönöm! Most pedig nyomás reggelizni! - mondta mérgesen a férfi,majd miután Draco, Crag és Monstro a nagyterembe lépett ő a lányhoz fordult. - Nem ment el a gyengélkedőre. - vonta kérdőre Piton.

- Nem, nem mentem el, mert fogalmam sincs, hogy hol van. - mondta a lány

- Hát persze. - válaszolta. - Akkor reggelizzen meg és még az első órája előtt elkisérem oda.

- Nem kell! - mondta makacsul Rose. - Miért van mindig a nyomomban? Úgy érzem követ engem. Akármi történik Ön megjelenik. Nem kell vigyázni rám, tudok én magamra.

- Hát nem úgy tűnik. - vonta fel a szemöldökét. - Ahol Ön jár,ott mindig történik valami. De nehogy azt higyje követem,csupán reggelizni jöttem, ahogy ilyenkor mindenki.

- Akkor menjen! Még a végén valaki ezt is félreérti. Ne kisérgessen és ne kövessen,mert azt fogják hinni, hogy van köztünk valami. - mondta a lány.

- Ön szerint nincs köztünk semmi? Pedig szerintem van. Ön az én diákom és én az Ön tanárja vagyok. Szerintem ez elég indok ahhoz, hogy együtt lássanak minket. - felelte a professzor

- Hát persze... - válaszolta a lány,majd elindult, de a férfi karon ragadta.

- És még egyszer nem merjen ilyen hangnemben beszélni velem. Nem az apja vagyok. - mondta mérgesen Piton. - Menjen reggelizni, aztán pedig együtt felmegyünk a gyengélkedőre.

- Nincs szükségem rá! - kiáltotta a lány, majd próbálta elrántani a karját a professzor kezéből, de nem sikerült. A lendülettől elveszítette az egyensúlyát és magával rántotta Pitont is. A lány a földre esett Piton professzor meg rá.

Sziasztok. Meg hoztam az új részt. Remélem tetszik nektek. Próbáltam úgy alakítani, hogy izgalmas legyen. Kommizatok és folytatom.
By: Tina-chan