A hétvégém nagyrészt a karácsonyi vásárokon sétálgatással telt, mivel még mindig nem tudom, hogy mit adjak Jessicának. Láttam az egyik faház kirakatában bagoly kulcstartót, kipattant a fejemből az ötlet. Készítek neki egy kisméretű plüss lófejet! Természetesen Pollyról fogom mintázni. Anya tanított valamennit varrni, ezért-természetesen a felügyelete alatt-egyedül el tudtam készíteni.Így már december 5-én letudhattam az ajándékát.
-Rakok mellé még csokit, egy lovas jegyzettömböt, mézeskalácsot és kész!-gondolkodtam hangosan.
-Kicsim, ki tudnál jönni segíteni nekem?-kérdezte anya.
-Persze!-kiáltottam ki neki.
Anya ilyenkor a házunk előtt lévő kis fenyőfát díszíti, és én szoktam neki segíteni, amíg apa a karácsonyi égőket rakja fel a házra.
-Nem értem, mire ez a nagy siettség! Még 19 nap van karácsonyig!-mondtam anyának.
-Máskor nincs rá időnk!-válaszolt fel nem tett kérdesemre.
-Menj játszani Markkal!-szólt anya, amikor készen lettünk.
Mark éppen a 4 éves labrador kutyánkkal, Buksival játszott.
-Elisabeth, mit adunk Buksinak karácsonyra?
-Jutalomfalatot és egy új sípolós játékot-suttogtam a fülébe, mintha titok lenne.
Erre Buksi közelebb jött hozzánk, mire Mark megdorgálta:
-Buksi, meglepetés lesz!

Hétfőn nem havazott, de a hó megmaradt, így ismét élvezhettük a hóban lovaglást.
Ma Eleonora is velünk tarthatott, de Courtney a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk rá.
-Mintha az anyukád lenne, komolyan!-nevetett Jessica, miután kiértünk a mezőre.
-Nem, mert még anya sem féltene ennyire!-mindannyiunkból kitört a nevetés.
Délután Eleonoráék házában karácsonyi dekorációkat készítettünk az osztályunkba.
De a húgai Joanne és Catherine állandóan szaladgáltak, és a végén ki kellett őket vinni az udvarra.