Elisabeth szemszöge
----------------------------------

Másnap reggel bementem az istállóba leellenőrizni Rapunzel lábát.
-Semmi érdekes.-gondolkodtam hangosan. Ekkor megláttam egy kenőcsöt a boksz sarkában.

Sportkenőcs lovak számára. A párta és a térd között használandó!
Vigyázat, túl sok adag használata miatt fájhat a láb!

-Ez lehet az oka!-kiáltottam fel, és rohantam Eleonorához.
-Kösz, hogy visszahoztad!- kapta ki a kezemből a tubust.
-Szóval te voltál!
-Én nem tudom, miről beszélsz!- mosolygott ártatlanul.
-Te kented be Rapunzel lábát!
-Igen, és aztán? Úgysem nyertetek volna!
-Nem is tudod, milyen kínokat élhetett át!
-Kit érdekel?Az csak egy ló!
Elakadt a szavam.Hogy mondhat ilyet?
-Tudod mit? Te vagy az önző!

Az iskolában elmeséltem ezt Jessicának, Naominak és Clarának. A végén már az összes lány hallgatta a történteket. Nem lepett meg, hogy Eleonorát mindenki levegőnek nézte. Délután felhívott.
-Szia!
-Szia! Mi a baj?
-Bocsáss meg, kérlek. És utána mondd meg légyszi a többieknek is. Utálok egyedül lenni!
-Értem! Szóval csak ezért akarsz... A válaszom nem!
Úgy tűnik, sosem fogok vele kibékülni.

Ahoy!(bocsi, készülök a táborra) Azért nem írtam véget a történetnek, mert még lehet, hogy folytatom! Igaz, rövid lett, de most csak ennyi sikerült!