Felnyögsz, ahogy a bosszantó ébresztőórád megszólal és ügyetlenül elborítod, ahogy próbálod kikapcsolni és tovább rezeg a szekrényen.

- (T), tartsd lenyomva. - nyögi Sherlock az ágy másik oldaláról.

Az óra reggel hetet mutat és megállpítod, hogy elég korán van még, mégis késő.

Egy pillanat.

Ma (születésnapod dátuma) van.

Elmosolyodsz, újult energiával fordulsz a másik oldaladra és elkezded bökdösni Sherlockot.

- Igen, drágám? - kérdezi kissé bosszúsan, amiért felébresztetted.

- Találd ki milyen nap van ma. - úgy vigyorogsz, mint egy kisgyerek karácsonykor.

- Péntek?

- És...?

- (az aznapi dátum).

- És...?

Sherlock szemeit dörzsöli, kinyitja és teljesen összezavarodva tekint rád.

- Most csak viccelsz. - az örömöd lassan kezd lelohadni. - Olyan nagy koponya vagy, hogy képes vagy mindent észrevenni és megjegyezni, de nem tudod milyen nap van ma?

- ... Boldog Valentin napot? - teljesen zavarba hoztad a zsenit.

Megforgatod szemeidet és egy kis fájdalmat érzel. Ismét elfelejtett egy fontos napot; őszintén, néha elgondolkozol, hogy miért vagy még vele.

- Nem fontos. - motyogod és kikelsz az ágyból.

- (T)-

- Dolgoznom kell Sherlock. - mondod hidegen és becsapod a fürdőszoba ajtaját. Sherlock nem értette mi lehet a baj, ezért elővette a telefonját most már teljesen éberen. A naptár magyarázattal szolgált mindenre.

Ma van a születésnapod.

~

Mielőtt elindultál dolgozni Sherlock már nem volt otthon, de téged ez cseppet sem zavart. Kicsit ugyan szomorú vagy, de annyi a papírmunka, hogy szinte már belefulladsz. Az egyetlen szünetben Andersonnal üvöltözöl, hogy fogja már be és hagyjon dolgozni.

Becsukod a szemeidet és megmasszírozod a halántékodat. Nagyon bosszant a tény, hogy még este hét óra után is dolgozol a mai napon. Hirtelen megszólal telefonod.

Öltözz ki, ma elmegyünk valahová. - Mary

Nem érek rá. - (T)

Akkor tedd magad szabaddá. - Mary

Már épp válaszolnál, amikor Lestrade behív az irodájába. Remek. 

Felnyögsz és felállsz drámaian hátragurítva a székedet. Átsétálsz az irodájába, ahol székében hátradőlve találod meg a főfelügyelőt.

- Nem Sherlockkal kellene lenned?

- Azt se tudja mi van ma. - motyogod és felnézel a férfira.

- Menj haza és pofozd fel helyettem is, rendben? - egy kis mosoly játszott Lestrade ajkain, reméli hogy jobb kedvre tud deríteni. Szomorúan elmosolyodsz mielőtt megfordulnál, és hálás vagy, amiért végre elhagyhatod azt a kínzókamrát, amit a munkahelyednek hívsz. Szereted a munkádat, de néha túl nagy a stressz. - Ó és (T)?

- Igen?

- Boldog születésnapot.

Fogsz egy taxit; a sofőrt elég gyanúsnak találod és örülsz, amikor végre kiszállhatsz a kocsiból.

Beletúrsz a táskádba a kulcsaid után kutatva és elkeseredetten felsóhajtasz, ahogy rájössz, hogy a konyhapulton hagytad őket. Szitkozódva kopogtatsz az ajtón.

- Mrs Hudson? - kiabálod, mire az ajtó kinyílik és megpillantod szőke barátnődet.

- Gyere. - felheseget a lépcsőn, mielőtt bármit is tehetnél és hirtelen a szobádban találod magad. Egy szép piros ruha fekszik az ágyon, kikászítve a hozzá illő cípő és ékszer is.  - Egy órád van elkészülni. Vagy még annyi sem.  - és ezzel elhagyta Mary a szobát.

~

Egy kellemes zuhany után elég jól néztél ki ahhoz, hogy találkozz a királynővel. Nem, már nem a törölköző volt rajtad, hanem egy szűk koktél ruha. Nem érted, miért is csinálsz bármit is, de annyira fáradt voltál, hogy már nem is érdekelt. Egy utolsó pilantást vetettél a tükörbe mielőtt kisétáltál volna Maryhez a nappaliba, aki szemmel láthatólag csak rád vár. Rajta nincs olyan puccos ruha, mint amit rád eröltetett.

- Vegyek fel mást? - nézel le magadra zavartan.

- Szép vagy Drága. - nevet fel Mary, megfogja a karodat és kihúz a hideg, londoni éjszakába.

~

Fütyülsz, ahogy meglátod az éttermet és érzed, hogy minden felsőosztályhoz tartozó ember téged figyel éreztetve, hogy nem vagy közéjük való. Mary bevezet az étterembe és valamit súg a hostessnek. Kistáskádat szorosan fogod, hogy az emberek és az asztalok között szlalomozol egy két személyes asztalhoz vezetve. Meglepetten veszed észre az asztalnál ülő barátodat és te is helyet foglalsz.

- Sherlock, ezt meg hogy a fenébe csináltad? - nézel rá tágra nyílt szemekkel.

- A tulajdonos tartozik nekem egy szívességgel, amiért tisztáztam a fia nevét. Tetszik? - kérdezi a nyomozó, tekintetével magához láncol.

- Ez elképesztő! - mondod lágyan. Hamarosan felszolgálják a vacsorátokat, de Sherlock hozzá sem ér, te pedig hiába nem akarsz úgy enni mint egy malac, ma még nem ettél semmit. Sherlock ujjai mintha megrándulnának és a szemeit rajtad pihenteti. Kérdőn felhúzod a szemöldöködet és kezedet az övére helyezed.

- Sherlock, kicsim, minden rendben? - egy pillanatig csak néz téged, majd bólint.

- Biztos?

- Biztos. - Sherlock vesz egy remegő lélegzetet, mielőtt megfogná a kezedet. Egy ritka pillanat, amikor érzelmeit kinyílvánítja. - (Teljes neved), ezelőtt még soha nem csináltam ilyet, de... Nos...ööö... - megköszörüli a torkát és a zsebébe nyúl, te pedig érdeklődve figyeled minden mozdulatát. - Velem maradtál, amikor eljátszottam a halálomat. Minden alkalommal, amikor ellöktelek magamtól, akkor sem hagytál el. Egy pillantásoddal el tudsz minket a bátyámmal hallgattatni, ezzel is megmutatva, hogy mennyire fontosak az emberi interakciók. Amíg nem találkoztam veled, soha nem tudtam igazán milyen is az a szentimentalitás, az együttérzés, hogy milyen érezni. - eléd térdel a padlóra és egy gyűrűt tart a kezében. - (T), megtisztelnél azzal, hogy a jövőben Mrs Holmes leszel?

Szemeid elkerekednek és egyik kezedet a széd elé kapod. Nem tudsz megzólalni, így csak bólintasz. Sherlock óvatosan felcsúsztatja a gyűrűt az ujjadra, lassan feláll, mire te elfelejtve a teremben titeket bámuló embereket szorosan köré fonod a karjaidat. Meghitten ölelitek egymást és egy könnycsepp gördül le az arcodon. Az emberek tapsolnak, de te csak Sherlockot látod. Összefonjátok az ujjaitokat.

- Szeretlek. - mondod lágyan. 

- Én is szeretlek. - ejti ki azt a három egyszerű szót, amiről azt hitted, hogy soha sem fogod hallani.