Őrülten rohangálsz a 221B szám alatti lakásban, hogy minden tökéletes legyen estére, hiszen hamarosan megérkezik. Túl hamar...

Sherlock keresztbe rakja lábait, miközben figyeli a ház mérgezett egerét - azaz Téged.

- Nem értem (T), hogy miért vagy ilyen frusztrált. Ő csak az anyád.

-Csak az anyám? Sherlock, szerinte te csak egy csaló vagy! Meg fogja tiltani, hogy ebben az életben találkozzunk! - addig rángatod az asztalterítőt, amíg teljesen biztos nem leszel benne, hogy egyenesen áll. - Nem hisz el egy szót sem, ha rólad van szó! Már maga a tény, hogy az ügyvéd szakma helyett veled és a Scottland Yarddal való futkározást választottam kiverte nála a biztosítékot. - kiáltasz fel zaklatottan, ahogy tudatosul benned: a ma este katasztrófa lesz.

Sherlock csak szemeit forgatja, majd eléd áll.

- Biztos vagyok benne, hogy túlreagálod.

Már épp nyitod a szádat, hogy ellent mondj, amikor kopogtatnak.

- Itt van! - ijedtedben szinte kiugrasz magassarkúidból. Erőt veszel magadon, végig simítasz (kedvenc) színű ruhádon, és az ajtóhoz sétálsz. Veszel egy mély lélegzetet, hiszen minden rendben lesz.

Igaz?

Az asztal tökéletesen lett beállítva, az elmúlt héten mindent tisztára sikáltál, ráadásul eltűntettél a lakásból minden emberi testrészt, hiába tiltakozott Sherlock.

Minden tökéletes.

Legalábbis reméled.

Sürgető kopogás szakít ki aggodó gondolataid börtönéből.

- Kérlek, próbálj meg jó benyomást kelteni. - fordulsz még utoljára Sherlockhoz.

A detektív egy pillanatig csak néz téged.

- Fontos neked? 

Helyeselve bólintasz, mire egy drámakirálynőt megszégyenítő sóhaj csúszik ki emberedből.

- Semmit sem ígérhetek.

Összepréseled ajkaidat mielőtt kinyitnád az ajtót, és beengeded a lakásotokba az egyetlen és utánozhatatlan anyádat.

- Anyám. - sikerül egy hatalmas műmosolyt varázsolni az arcodra. 

- Elég sokáig tartott, mire kinyitottad az ajtót. - jegyzi meg, majd belép a lakásba. - Látom, még mindig nem tudsz semmit a lakberendezésről. - keményen harcolsz a késztetéssel, hogy égnek emeld a tekinteted. - Ez lenne a...vőlegényed? - kérdezi Sherlockot méregetve. Szinte látod, ahogy a rosszindulat csöpög a hangjából és igyekszik elérni a detektívet is.

Sherlock a legbájosabb mosolyával válaszol.

- Sherlock Holmes, a világ első és egyetlen tanácsadó nyomozója.

- (T) mindent elmesélt a maga kis kalandjairól. Senki sem lehet ennyire okos. - emelte fel anyukád az állát.

- Biztosíthatom Mrs. (vezetékneved), én az vagyok. - Sherlock lenézett leendő anyósára, aki még a mellkasáig sem ért.

- Tálalhatom a vacsorát? - kérdezed hirtelen, ahogy a sütő órája megszólal. Édesanyád megfordul és utánad indul, nyomában Sherlockkal. 

- Remélem, ez most jobb mint a karácsonyi próbálkozásod. - bizalmasan a férfihoz fordul. - Majdnem sikerült megmérgeznie az egész családot.

- Nos, szerintem ezúttal azt fogod mondani, hogy sikerült megtanulnom főzni. - keményen küzdesz, hogy a mosolyod a helyén maradjon. Csak lélegezz, mantrázod magadban, miközben kiveszed az ételt a sütőből és az asztalra teszed.

- Mit csináltál tavaly karácsonykor? Carlsonék elhozták a fiúkat is. Tudod, aki orvos lett.  - az anyukád rád kacsint, mire tágra nyílnak szemeid.

- A vőlegényemmel ülsz egy asztalnál, Anyám. Válaszolva a kérdésedre, vele és pár barátommal töltöttem a karácsonyt.

Sherlock az orvos említésére meglepetten húzza fel szemöldökét és rád néz.

- Nem nevezném a "tanácsadó nyomozót" stabil karriernek. Soha sem volt jó ítélőképességed, ha férfiakról volt szó. 

- Szerintem ezúttal helyesen választottam. - minden erődre szükséged van, hogy megőrizd a nyugalmadat. Helyet foglalsz Sherlock mellett, aki érdeklődve figyeli édesanyádat. 

- Pedig rád férne egy orvos férj (T). Mikor legutóbb láttalak a csípőd nem volt ennyire széles. - jegyzi meg anyád, miközben szed egy keveset az ételből. Erőssebben fogod a villádat és érzed, ahogy Sherlock tekintete égeti a bőrödet. Veszel egy mély lélegzetet, és igyekszel nyugodt maradni. Lenyeled a sértéseket és a kemény szavakat; a saját édesanyádat csak nem bánthatod meg. Persze annak ellenére, hogy neki nem okoz gondot inzultálnia téged.

- Új edzéstervem van, remélhetőleg segíteni fog. - olyan gyönyörű mosolyt villantasz felé, hogy az már neked fáj.

Drága szülőanyád megvetően felhorkant. Dühös könnyeid utat akarnak törni maguknak, mégis inkább olyan erővel szorítod össze ajkaidat, hogy érzed a fémes ízt a szádban. Ebben a pillanatban Sherlock lerakja a villáját.

- Mrs (vezetékneved), maga csalónak nevezett engem, igaz?

Anyád egy aprót bólint.

- Igen, annak neveztem.

- Mitől lennék csaló? - tette fel a kérdést Sherlock. - A maga foglalkozása varrónő, igaz? Az ujjai tele vannak olyan hegekkel, amiket csak tűvel okozhat magának az ember. Ez sem egy stabil karrier, nemde? Magának és a férjének nyilvánvalóan problémái vannak, ha ilyen rendszerességel veszi le a karikagyűrűjét. A legtöbb nőnek van egy bemélyedés azon az ujján, amelyik a gyűrűjét viseli, de a magáén nincs. (T) nem vette le azóta a gyűrűt az ujjáról, hogy megkértem a kezét. A haját nyilvánvalóan festi, néhol kitűnnek a szürke hajszálak. Javaslom, hogy keressen egy új fodrászt, mert a mostani láthatóan nem végzi jól a munkáját. Van egy macskája, igaz? Van egy pár szőrszál a bokáján és karmolás nyomok a táskáján. - Édesanyád  megdöbbentnek tűnik, tágra nyitott szemekkel bámul Sherlockra, aki még közel sem fejezte be. - Azt is tudom, hogy van egy lánya, aki nagyon szereti magát; aki mindent megtett, ami emberileg csak lehetséges, hogy az Ön kedvére tegyen. Maga meg mindent csak kritizálni tud, a lakásunk kinézetétől kezdve, még engem is. Nem túl udvarias viselkedés, nemigaz? - Sherlock átható tekintetével anyósára bámul, aki úgy látszik egy pillanatig szóhoz sem jut.

Sajnos az a pillanat letelt.

- (T) mindezt elmesélhette Önnek. - válaszol elutasítóan, majd lángoló sárkányszemeivel vádlóan néz rád. - Hogy vehettél részt ebben a színjátékban (T)? Azt hittem, hogy ennél jobb embernek neveltelek. - rósszallóan megrázza a fejét.

- Neveltél? Te? Mindenre, amit valaha csináltam, csak annyit tudtál mondani, hogy rossz! Folyamatosan rámutatsz a hibákra és soha, de soha nem mondasz egy árva jó szót sem. Sherlock a vőlegényem és szeretem őt; ha ezzel valami bajod van, akkor kinyalhatod. - még magadat is megleped, de tudod, hogy nincs értelme szavaidat megbánnod. Megszabadultál az összes haragodtól, amelyet kiskorod óta magadba fojtottál. - Azt hiszem, ideje menned Anyám. - állsz fel; már rég elment az étvágyad.

Meglepetten néz rád, mielőtt ő is felállna. Felveszi a táskáját és szinte rohan az ajtó felé.

- Ó és anyám? Ne várd el tőlem, hogy megjelenjek a következő karácsonyi vacsorapartin, itt leszek. - ahogy kimondod az utolsó szót az ajtó becsapódik, és a sárkány elhagyja a 221B lakást.

Egy pillanatig csak bámulsz, mielőtt elöntene egy mázsányi bűntudat. Sherlock feláll melletted. Kiör belőleg egy hatalmas nyögés és a nappaliban lévő kanapéra borulsz. A párnák közé dugod a fejed, hangosan felkiáltasz és közben lerugdosod magadról a cipőidet.

- Szörnyű ember vagyok.

Érzed, ahogy besüllyed melletted a kanapé.

- Nem látom, mi rosszat tettél.

- A hét milliárd ember közül pont az anyámnak mondtam azokat a rémes dolgokat!

- És?

- És?! Ő az anyám! - a kanapé eltompítja a hangodat.

- Megérdemelte. - von vállat Sherlock. - Ő mondott rólad olyan csúnya dolgokat.

Oldalra fordítod a fejedet és óvatosan a férfira nézel.

- Tényleg majdnem ételmérgezést kapott miattam az egész család.

- Nos, reméljük, hogy John itt lesz a következő karácsonyi vacsoránál, ha netalán valami rosszul sülne el. - próbál meg felvidítani. Megpaskolja a mellette lévő helyet, te pedig felülsz és a fejedet vőlegényed mellkasára hajtod. - Ami pedig a súlygyarapodásodat illeti, egyáltalán nem látványos, mint ahogyan azt ő beállította. Csak pár kiló, ami még egészséges. Csont és bőr voltál, amikor...visszajöttem. És nagyon szeretem azt, ahogy az otthonunk kinéz. A férfiak terén pedig mindig egyetértettem a végső választásoddal, igaz? - gyengéden elmosolyodik, mire te felnézel rá és bólintasz; már cseppet sem vagy annyira letört, mint pár perccel ezelőtt. - Ez az én csajom. - jegyzi meg lágyan.

- És te vagy az én idiótám. - szorosan szerelmedhez bújsz. Nem kell neked sem tévé, sem zene; csak Sherlock szívverését hallgatod és átadod magad a pihentető alvásnak.