- Hogy érti azt, hogy baleset volt? - nyögi Lestrade nyomozó, miközben pattogó pincsi módjára követi Sherlockot. 

Sherlock viharkabátja hullámzik mögötte, ahogy elsuhan a hálószoba felé.

- Úgy értem felügyelő, hogy nem szándékos emberölés volt, ahogy azt naívan feltételezte, hanem baleset!

A sarokban állsz egy kis jegyzettömbbel a kezedben és próbálod nem elnevetni magad Lestrade 'én leszek a következő gyilkos' arcát. John megbetegedett és otthon maradt Mrs Hudson felügyelete és gondoskodó kezei alatt, ami azt jelenti, hogy tiéd a szórakoztató feladat ezen a héten, hogy Sherlock bűnügyi pajtása legyél. Szó szerint kiráncigált téged a kellemes reggeli kávéd mellől az új tetthelyre és lecsittegett minden alkalommal, amikor megpróbáltál feltenni egy kérdést. Felesleges megemlíteni, hogy megkönnyebültél, amikor a detektív figyelme Lestrade verbális támadásaira irányult.

Sajnos Sherlock meghallotta nevetgélésedet és feléd fordul. Csettint latexkesztyűjébe bújtatott kezével és analitikus kék szemeivel bámul téged.

- (T), - mondja gyorsan. - Kérlek, mondd, hogy a te agyad George agyánál gyorsabban működik és mutasd meg nekem, mit találtál teóriám bizonyítására.

- Inkább Greg.

Nevetésed elhal, és két kínos köhögés után sikerül egy remegő választ kinyögnöd.

- Ki mondta, hogy nincs más véleményem vagy teszem azt, jobb elméletem?

Sherlock gúnyosan néz rád.

- Neked? - kérdezi derogálóan.

- Nekem. - vágsz vissza és érzed, ahogy a düh nyaldos belülről.

Sherlock felhúzza szemöldökét és vesz egy mély levegőt.

- Rendben (T), - csattan fel. - Ha az elméleted zseniálisabb, ahogy azt állítod, akkor kérlek osztd meg velünk is.

Érzed, ahogy a vér kifut az arcodból. Izzadni kezdd a tenyered és egy vékony ránc jelenik meg a homlokodon. Csak blöfföl. Biztosan.

- Várjon egy percet...

- Nem Lestrade, ragaszkodom hozzá. - vág közbe Sherlock határozottan, ahogy vissza néz rád. Kék szemeiben felragyog a győzelem fénye, ahogy észreveszi ideges arckifejezésedet. Azt hiszi, hogy azonnal kihátrálsz. De amint meglátod pislákoló arroganciáját a szemeiben megfogadod, hogy te fogod megnyerni ezt a triviális játékot.

- Rendben. - jelented ki fagyosan. - Kezdhetjük?

Sherlock bólint, de szükségtelen; azonnal magyarázni kezdesz.

- Az előttünk lévő testen jól látszik honnan jött a hölgy, Davenportból, igaz? Egyébként a hegek tűszúrás nyomai, amelyek arra engednek következtetni, hogy marihuánát használt. Több régi és új sebe is van a bal karján, tehát függő.

- Vagy felhasználó. - szakít félbe Sherlock. Szúrósan rápillantasz és vállat vonsz. - A függő azt jelenti, hogy nem tud leállni, a hegek viszonylag régiek, tehát többnek kell lennie, mint egy sima felhasználó. Vagyis ez azt jelenti, hogy csak akkor használta a drogot, amikor szüksége volt rá. - jelenti ki önelégülten.

Összeráncolod homlokodat.

- Azért vagyunk itt, hogy Miss Davenport drogfogyasztását vitassuk meg, nem a tiédet.

Sherlock arca halvány rózsaszín árnyalatot vesz fel.

- De köszönjük, hogy felhoztad. - mondod visszapillantva a testre. - Rámutattál, hogy a nő legtöbb hege régebbi, vagyis ahogy te is mondtad már egy ideje nem nyúlt droghoz. Szóval akkor most miért kezdte el?

- Csak fatális véletlen, (T). - Sherlock ingerülten az órájára pillant, aztán Lestradehez fordul. - Ne haragudjon, felügyelő, soha nem engedtem volna, hogy ...

- Öngyilkos lett.

Mindketten feléd fordulnak és hitetlenkedve bámulnak rád. Sherlock felsóhajt, ahogy Lestrade rád bámulva túr bele a hajába.

- Bizonyítsd. - követeli Sherlock azonnal.

Elmosolyodsz.

- A bátyja gyűlölte őt. Mindigis. Érezte, hogy ő háttérbe szorul, míg húga felemelkedik. A nő volt a család kis kedvence. Mindenben brilliáns. A férfi füvet árult a hajléktalanoknak, de a húga megtalált egy csomagot a szobájában. Évekkel azelőtt a rabja lett, de sikerült leszoknia. Az utóbbi években a bátyja rájött, kihasználta és megfenyegette. Gyengévé és szánalmassá tette, mindent elveszített. A barátait, a munkáját, a munkatársait, de a családját sohasem. Az anyja és az apja még mindig szerették őt, és ez az, ami a bátyja mentális leépüléséhez vezetett. Folyton azzal fenyegette, hogy az egész világnak szét fogja kürtölni. Nem is sejtette, hogy a húgának maradt még egy kis cucca. Túladagolta és megölte magát, hogy elmeneküljön a folytonos zsarolás elől. A bátyja mindent megkapott amit csak akart: a családja csak is az övé lett.

- Akkor ez egy gyilkosság? - kérdezi Lestrade lassan. Mindketten rámeredtek a felügyelőre. - Nem? Akkor öngyilkosság? Honnan tudja mindezt?

Sherlock felédfordul, arca grimaszba torzul.

- Magyarázd el.

Elvigyorodsz és felemeled a jegyzettömbödet.

- Megtaláltam a búcsúlevelét. - mondod önelégülten, miközben átadod Lestradenek. - Benne van minden, amit az előbb elmondtam.

Lestrade rád nézett, mielőtt elvette volna, majd biccentett egyet.

- Köszönöm, (T), egy csomó papírmunkától mentett meg. Örülök, hogy megismerhettem. Ha bármikor szüksége lenne rám, csak hívja fel a Scotland Yardot és kérje Lestrade főfelügyelőt. - ezzel kirohan a szobából anélkül, hogy akár csak egy pillantásra is méltatná Sherlockot.

Sherlock még mindig a testre bámul. Óvatosan felé sétálsz és megveregeted a karját.

- Nem nyerhetünk mindig Holmes. - vígasztalod mosolyogva.

Lassan átöleled és csak vársz. Egy ideig csak hallgat, majd megszólal.

- A levél, hogy nem vettem észre a levelet? - kérdezi ingerülten és fürge léptekkel hagyjátok el a lakást.

Összerezzensz, ahogy London hideg levegője megcsapja az arcodat, de felmosolyogsz a magas nyomozóra.

- Mert nem kerested.

Ő válaszként csak felnyög és egy taxi felé húz téged.

- Elmehetünk egy másik tetthelyre... - kezded, de Sherlock szavadba vág.

- NEM.

- De...

- NEM.

A férfi nem hajlandó elvinni egy másik helyszínre még legalább hat hétig. Bőven lesz ideje visszaszerezni drága egoját, mielőtt újra elráncigálna a következő helyszínre.