Habár homlokodon gyöngyözött az izzadság, de azért dudorászva másztad meg a lépcsőt a lakásotokig. Leporoltad sortodat miközben kinyitottad az ajtót. Csak egy kis kört futottál, mégis érezted, ahogy az adrenalin ott kering az ereidben.

- All you sinners stand up, sing Hallelujah. - táncoltál be a lakásba, miközben a Panic! At the disco Hallelujah című számát énekelted. - Show praise with your body... - ahogy beléptél a lakásba, szemben találtad magad a székében ülő és kérdőn néző Sherlockkal. Az egykor John székében pedig az igazi és egyetlen Irene Adler ült. Lassan becsuktad magad mögött az ajtó és érezted, ahogy a meleg elöntötte az arcodat. Megköszörülted a torkodat, ahogy Irene felállt és ringó csípőjével elindult feléd. Érezted izzó tekintetét az arcodon, mire védekezésük összefontad magad előtt a karodat, amitől egy kicsit megnyugodtál. Nagyon jól tudtad ki volt az a nő és egy cseppet sem kedvelted.

- Irene Adler. - nyújtotta feléd a kezét, de te nem mozdultál.

- Tudom, hogy ki maga. - Irene leengedte kezét, ahogy meghallotta a hangodban a rideg keserűséget.

- Egy kicsit tüzesek vagyunk, nemde? - rubin ajkai mosolyra húzódtak. - Tetszik.

- Mit keres itt? - kérdezted vőlegényedtől, tudomást sem véve a nőről. 

- Szüksége van egy helyre, ahol pár napra elrejtőzhet.

- Mi elől? - néztél vissza Irene-a, hideg tekinteted találkozott az övével. 

- Nem mondta. - nézett félre Sherlock.

- Azt várod el tőlem, hogy hagyjam, hogy ez a nő itt maradjon anélkül, hogy tudnánk mit hoz magával? - összeszűkült szemekkel néztél a férfira. Sherlock felállt, hozzád sétált és megpuszilta az arcodat. 

- Kérlek?

Megtörtél abban a pillanatban, ahogy bőrödön megérezted gyengéd ajkai érintését.

- Rendben. - motyogtad. - Megkaphatja John régi szobáját. Lezuhanyzom. - dühösen kiindultál a nappaliból, de Irene hangja megállított.

- Imádom ezeket a rövid nadrágokat.

Érezted, ahogy arcodat elöntötte a pír és lentebb rángattad a nadrágod szárát, miközben besiettél a hálószobátokba.

***

Miután lemostad magadról dühöd nagy részét, elvetted a jóganadrágodat és az Amerika Kapitányos pólódat és nedves hajadat egy rendetlen kontyba fogtad. A konyhába mentél, hogy összeüss valamit vacsorára és szembe találtad magad a mikroszkópjába néző Sherlockkal és a vele szemben helyet foglaló Irene-el. Az a nő úgy nézett Sherlockra, mint egy vadállat a zsákmányára; egy toppot viselt, ami belátást engedett egészen a köldökéig. Ellenálltál a késztetésnek, hogy megöleld Sherlockot és azt mondd: "Enyém". Helyette inkább tovább mentél több tartással, mint amennyi egyes mellett villantó nőknek megadatott. Kinyitottad a szekrényeket és előszedted a vacsora hozzávalóit, valamint egy vágódeszkát és egy igen éles kést is. Kezedbe vettél egy paradicsomot és a vágódeszkára állítottad.

- Tudod, mindig volt valami vonzó a magas a férfiakban. - dőlt az asztal fölé Irene.

Első vágás.

- Azokról az arccsontokról nem is beszélve. - felkönyökölt az arca, tökéletes ajkai mosolyra húzódtak.

Második vágás.

- (T) drágám, egyetértesz? - Irene szemei hirtelen rád villantak.

És ez volt az a pillanat, amikor átvágtad a vágódeszkát is. Sherlock rád nézett, látszott rajta, hogy jól szórakozik.

- Ezek csak apróságok, amik részei voltak az oknak, amiért igent mondtam a lánykérésre. - Sherlock mögé léptél és vállára tetted egyik kezed. A férfi fürkésző tekintettel nézett rád, miközben Irene elvett egy paradicsom szeletet a deszkáról és érzékien a szájába vette. 

- A házasság csak egy papírdarab, nem garantálja a boldogságot is. - a nő a körmeit kezdte tanulmányozni. - És amíg nem tesztek fogadalmat, még papírod sincs, csak szavak. - Irene mosolyogva nézett Sherlockra és tekintete összekapcsolódott a férfiéval. Érezted, ahogy kezdd benned felmenni a pumpa, ezért elfordultál, gyorsan összedobtad a salátát és a tányérokat kettejük elé lökted.

- Kész a vacsora. Nekem elment az étvágyam. - azzal hátat fordítottál és kivonultál a konyhából. Remélted, hogy soha többet nem kell látnod Irene rettenetesen vonzó arcát. Beléptél a hálótokba, ledobtad magad az ágyra és arcodat Sherlock párnájába fúrva sikítottál.

***

Harmincadik alkalommal fordultál át, de az álom csak nem jött a szemedre. Az álmod kétségekkel és dühítő gondolatokkal volt tele. Megfordultál, de Sherlock helye hideg volt és üres. Kiszálltál az ágyból és magad köré tekerted a takarót, hogy senki ne lássa a topodat és a sortodat. Amíg egy szexuális ragadozó - vagy rövidebben a "Dominátrix" - tartózkodik az otthonodban, nem akartál az arcodon kívül semmilyen más bőrfelületet sem villantani. A nappaliba mentél, ahol Sherlock a kanapén ült gondolataiba mélyedve, míg Irene Sherlocknak dőlve figyelte a férfit. A nő karjai a férfi vállán nyugodtak, vérvörös karmaival ragaszkodva áldozatához. Küzdöttél a késztetéssel, hogy valamit a nőhöz vágj, de végül csak annyit mondtál:

- Sherlock, késő van. - ásítottál és lábujjaidat a hideg padlón megmozgattad. 

Irene kezeivel Sherlock fürtjeibe túrt, amiről a férfi még mindig nem vett tudomást. Szemeid kicsit összeszűkültek. Végülis a pisztolyod nem volt messze tőled...

Gondolatban felpofoztad magad, hiszen nem fogod lelőni azt a nőt.

Legalábbis még nem.

A kanapéhoz mentél és leültél Sherlock mellé; a takarót szorosabban húztad magad köré. Sherlock oldalának dőltél, ő pedig átkarolt egyik karjával. Egyre jobban ment neki ez a "kapcsolat" dolog.

- Köszönöm Ms Adler, de jelenleg csak (T) társaságára van szükségem.

Hiába próbáltad, nem tudtad elrejteni mosolyodat, ahogy Irene szemei elkerekedtek. Megköszörülte a torkát, mielőtt felállt volna a kanapéról és a szobájába indult volna. Nagyon erős volt a késztetés, hogy még utoljára kiöltsd a nyelved arra a nőre.

Sherlock szórakozott tekintettel nézett le rád.

- Mi olyan vicces? - kérdezted, és még szorosabban bújtál a férfihoz.

- Nincs okod féltékenynek lenni.

- Nem vagyok féltékeny. - tiltakoztál.

- Úgy nézel ki, mint aki épp gyilkolni készül. A konyhában majdnem magadat sikerült megvágnod a késsel. - nézett le rád ellágyult tekintettel. - Ne aggódj. - hangjába ritkán hallott szelídség költözött. - Te vagy számomra az egyetlen nő, és ezt senki sem tudja megváltoztatni.

- Még egy híres dominátrix sem? - kérdezted szinte kislányos hangon a takaród mögé bújva.

- Még egy híres dominátrix sem. - közelebb húzott magához és arcát a hajadba temette. Közelsége teljesen megnyugtatta eddig háborgó elmédet és végre elaludtál.