(T) = te neved

(H) = hajad színe

Ahogy rájössz, hogy lassan érted jön a randid, a 221B felé rohansz. A kinézeted láthatóan eltér a szokásos melegítő nadrág-póló-kócos konty szettedtől. Persze nem is a Scotland Yard által rád kényszerített nadrágkösztümöt viseled. Egy kevés szájfényt kensz az ajkadra, piros szűk koktélruhát és fekete magassarkút viselsz, (H) hajad pedig kiegyenesítetted.

Elsétálsz a konyha mellett, ahol Sherlockot látod ahogy egy...Az meg mi? Egy kart boncol? Nincs időd, hogy akár csak egy kicsit is érdekeljen. John a székében ül és szórakozottan néz rád a laptopja mögül. Épp Sherlocknak segít egy ügyben.

- (T).

- Igen, Sherlock? - kérdezed bosszúsan, felveszed a táskád és még egyszer megigazítod a hajad a tükörben.

- Segítened kell a... - rád néz és úgy tűnik egy pillanatra ledöbben. 

- Belehalnál, ha elraknád azt a kart amíg a partnerem értem jön? 

- Milyen partner? - hangja megváltozik, szúros tekintete rajtad nyugszik és döbbentnek tűnik.

- Grant. Jézus Sherlock, múlt héten már meséltem róla!

- Ó. -  a nyomozó visszanéz az előtte fekvő karra.

- (T), az a helyes fiatalember itt van! - kiabált fel Mrs Hudson. John felkuncog, ahogy izgatottan ugrasz az ajtóhoz, hogy kinyisd. Magas, gazdag - és nem mellesleg jóképű - Grant belép a lakásba és egy rózsacsokrot nyújt feléd. Érzed, ahogy arcodat enyhén elönti a pír és elmosolyodsz.

- Grant, ő Dr John Watson, ő pedig a lakótársam, Sherlock Holmes. - mosolyogsz, ahogy a két férfi felé intesz.

John feláll és Grant felé nyújtja a kezét.

- John Watson.

- Grant Ward.

Grant visszafordul hozzád, vakítóan fehér mosolyát látva legszívesebben arcon rúgnád.

- Jól nézel ki.

- Mr Ward, attól tartók (T) ma nem tud Önnel menni.

Grant oldalra dönti a fejét, te pedig Sherlockra bámulsz.

- Sherlock mi...

- Mr Wardnak három másik barátnője is van. Az arcán még halványan látszik a rúzsfolt, amit nemrég kétségbeesetten próbált magáról ledörzsölni és habár nem túl erőssen, de érezhető rajta egy fajta virág illat, ami nem lehet légfrissítő és nem lehet a te parfümöd sem, mivel tudtommal utálod ezt az illatot. És ahogy elnézem a ma esti terveihez, hogy is mondjam, vett egy szájfrissítő sprét és egy óvsz...

- Sherlock! - morgod dühösen és érzed, ahogy elönt a szégyen mielőtt Granthez fordulsz, aki láthatóan elképedt. Feszengve megköszörüli a torkát.

- John, hozz az úrnak egy kis jeget. - mondja Sherlock, ahogy visszamegy a konyhába.

- Mit? Miért?

Kérdezte pont akkor, amikor az öklödet Grant állkapcsa felé lendíted.

- Kifelé! - sziszegve tolod ki, miközben a könnyeiddel küzdesz. Eddig minden olyan jól ment! Rájöhettél volna.

- (T)? Hogy bízhatsz abban a... - Grantre vágod az ajtót, esélyt sem adva neki, hogy befejezze a mondatot.

Ostoba, ostoba, ostoba.

Három hónapnyi hazugság.

Ahogy meglátod John együttérző pillantását kitörnek belőled a könnyek, mire megölel. A vállad felett Sherlock után pillant és gyengéden a kanapé felé vezet.

- Készítek neked egy csésze forró teát.

Azzal kimegy a konyhába. John és Sherlock suttogását hallod, de nem tudsz egy szót sem kivenni a beszélgetésükből. Néhány perc múlva átölelnek, te pedig a karok tulajdonosának mellkasához dőlsz. Meglepődsz a mellkas csontoságán és felnézve Sherlockot pillantod meg, aki ügyetlenül próbál téged megvígasztalni.

***

Sem Sherlock Holmes, sem John Watson nem látott még téged soha, de soha sem sírni. Az érzelmeidet mindig kezelni tudtad. Sherlock egy filmben látta, hogy át kell ölelni a síró nőket, de nem volt benne biztos, hogy jól csinálja.

Úgy érezte, hogy harag feszíti belülről, de nem tudta miért. Grant hozta ki ezt belőle, vajon miért? Összeszorult  a szíve, hogy ilyen szomorúnak látott téged.

A gondoskodás nem előny.

A gondoskodás nem előny.

Testvére szavai visszhangoztak a fejében.

- Fogd be!

Azonnal elhúzódsz, a fájdalom még elhomályosítja a látásod.

- S-sajnálom é-én nem úgy értem, hogy...

Összepréseled az ajkaidat, még több könny folyik le az arcodon.

- Nem, nem te!

- Ó, szóval megint a koponyához beszélsz?

- (T)...

Tehetetlennek tűnik, te pedig úgy érzed, hogy a haragtól összeszorul a gyomrod. Fel akarsz állni, de életed egyik legnagyobb meglepetése állít meg. Sherlock megragadja a karodat, érintésétől pillangók repdesnek a gyomrodban. Visszahúz a kanapéra és ajkát a tiedre tapasztja. Először ledöbbensz, de végül megadod magad. Átkarolja a derekadat és magához húz. A pillanat abban a percben véget is ér, ahogy John megköszörüli a torkát.

- Akkor a téát később kéred?