Azt hittem, hogy a mai napomat semmi sem ronthatja el. Reggel Erik az utcán várt rám, nagyival elegyedett beszélgetésbe, aki úgy rajongta körbe, mintha ezer éve ismerték volna egymást. Talán tényleg így volt és valóban ő volt az a kisfiú, akibe óvodás koromban szerelmes voltam. Mindenesetre kezdett gyanús lenni a sok elejtett megjegyzés. Miután megölelgettem mamát és megígértem neki, hogy hozok neki a postáról kaparós sorsjegyet, Erikkel együtt a buszhoz indultunk, megreggeliztük a reggelizőhelyen, ahol, mint kiderült Erik már nem dolgozott ott ezért nem kaphattam a kedvenc palacsintámat. Na, ez egy kicsit rontott a jókedvemen, de aztán újra boldog lettem, mert végre sikerült Kittiéknek dűlőre jutniuk, így hamarosan rakhattam össze a koreót, amiben nagy segítségemre lesz Bius és a videoklip. Most pedig itt voltam matekórán és a táblára írtam fel a reggelizőhelyen sebtében elkészített házimat, ami nem lett volna kész, ha Erik nem kérdez rá. Komolyan gondolta, hogy korrepetálni fog engem, így a próbánk után neki is veselkedünk, hogy minél előbb mehessek vissza próbálni a szalagavatóra. Az utolsó számsorokat írtam fel, amikor kopogtattak az ajtón.

-         Szabad – szólt ki a matektanár bosszúsan, amiért megzavarták az óráját.

Kíváncsian pillantottam az ajtó felé, majd a füzet kiesett a kezemből, amikor Dávid lépett be a terembe lazán mosolyogva. Egy hangot nem lehetett hallani, mindenki Dávidot figyelte, több lány izgatottan mozgolódott a helyén, de megszólalni senki, sem mert.

-         Jó napot – köszönt Dávid továbbra is mosolyogva.

-         Segíthetek? – kérdezte a matek tanár felállva és Dávidra szegezte a tekintetét.

Nem ismerte fel Dávidot, de biztos voltam benne, hogy amint kiderül, miattam van itt, megint bajba kerülök és az rám nézve nem volt valami túl jó. Lassan lehajoltam a füzetemért és rémülten Hanna felé pislogtam azt tátogva, hogy segítsen nekem, de ő csak tanácstalanul széttárta a kezét és visszakérdezett, hogy tudtam-e, hogy jönni fog. Tagadólag ráztam meg a fejem és felegyenesedtem, a matekfüzetemet szorosan magamhoz öleltem, mint egy pajzsot, hátha ez megvéd a matektanár haragjától.

-         Csak ön tud nekem segíteni kedves…

-         Éva – dörmögte a tanár.

-         Kedves Éva. Tudja, van az osztályában egy csodálatos leányzó, akinek fontos szerepe lenne ma, amiről nem hiányozhat. A karrierem múlik rajta.

Rémülten rázva a fejemet meredtem Dávidra, de ő csak megnyugtatóan rám mosolygott amolyan nyugi intézem csajszi. Igen, tényleg intézte. Azt, hogy a matektanár még jobban megutáljon engem. Hát nem ezt mondtam neki szombaton? Hogy a tanár így is pikkel rám, erre pont matekórán sikerül beállítania? Persze neki nem probléma az egész, nem ő fog szívni matekórákon, hanem én.

-         Á szóval maga miatt van megkergülve Pap.

-         Ne tessék rá emiatt haragudni. Tudja milyen a szerelem.

-         Én nem vagyok szerelmes – tátottam el a szám és egy pillanat alatt átjárt a jeges rémület.

-         Ne titkold tovább – mosolygott rám Dávid.

-         Elég! – sziszegtem rá egyre idegesebben.

Az kellett még nekem, hogy valamelyik pletykás osztálytársam elmondja Eriknek, hogy Dávid milyen sületlenségeket hordott össze. Egyre elkeseredettebben néztem Hannára, tőle várva segítséget, de teljesen megvolt kötve a keze, viszont abban biztos voltam, hogy óra után az első dolga lesz megkeresni Eriket és biztosítani róla, hogy amit hallani fog csak egy hatalmas nagy baromság és ne higgyen senkinek. Tudtam, hogy ezt fogja tenni, a helyében én is ugyanezt tettem volna. Mert erről szólt a barátság. Segítettünk egymásnak ott ahol csak tudtunk.

-         Cseppet sem érdekel a magánéletük! Kapott igazgatói engedélyt?

-         Ó igen – nyúlt a zsebébe Dávid és elővett egy papírlapot. – Sajnos Ella nem fog visszaérni a hatodik órára sem, de biztosíthatom, hogy bepótolja a lemaradást.

-         Azt megnézem – kapta ki a kezéből, majd egy pillanatra rám nézett. – A füzetedet!

Engedelmesen átnyújtottam neki, és lesütött szemmel álltam mellette, amíg gyorsan átnézte a házimat, ellenőrizte, hogy a saját kezemmel írtam-e, majd megnézte a táblára felírtakat, végül bólintott és elküldött. Gépiesen mentem a helyemre, elpakoltam a holmimat, megöleltem Hannát, majd a telefonomat felmarkolva a tanári asztalról, követtem Dávidot ki a teremből. Mielőtt leteremtettem volna megírtam Eriknek, hogy mi történt, mert szerettem volna, ha tőlem tudja meg először és nem mástól, majd zsebre vágtam a telefont és a mellettem lépkedő Dávidra néztem.

-         Mit keresel itt?

-         Próbáltam áttenni holnapra a forgatás, de a terem már le van foglalva ezért muszáj lesz ma felvenni a jeleneteket.

-         Aha, de semmilyen koreót nem találtam ki – fújtattam idegesen.

-         Az nem is most lesz, felvéve ne aggódj – mosolygott rám és átnyújtotta a portásnak a kikérőmet, aki biccentett és intett, hogy mehetünk. – Ma csak a közös pillanatokat és az én magányos pillanataimat vesszük fel és talán úgy tűnhet, hogy gyorsan meglesz, igazából nagyon sokáig fog tartani.

-         Nem kell kioktatni, emlékszem még a múltkorira. Elment vele az egész nap – morogtam.

-         Ne durcizz már – bökött oldalba mosolyogva. – Inkább örülj, hogy velem töltheted a napot.

-         Nem örülök Dávid! Pont matekórán jöttél és volt merszed az egész osztály előtt azt mondani, hogy szerelmes vagyok és, hogy ne titkoljam! Pasim van érted? – támadtam rá dühösen, majd egyből előhalásztam a telefont, mert üzenetem érkezett.

„Mindenáron el akarod érni, hogy mindentől eltiltsanak? Úgy tűnik, süket fülekre talált az, amit reggel mondtam…” „Erik kérlek! Nem tudtam, hogy be fog állítani! Megpróbálok visszaérni a próbára!” „Ne fáradj!” „Nézd megmondtam már, hogy velem ezt ne! A próbán meg ott leszek és légyszi gyere el te is, mert nyakunkon a világbajnokság és gyakorolnunk kell a halálforgást, amire még te vettél rá engem!” „Ahogy a főnök szeretné!”

Nem láttam ugyan, de éreztem, hogy az utolsó üzenete alatt végig gúnyosan mosolygott. Annyira utáltam, hogy Dávid ennyire a begyében volt. Ati miatt egyszer sem volt ennyire féltékeny, pedig vele ténylegesen is jártam. Mégis mi miatt tekintett Dávidra ennyire ellenségesen? Talán azt gondolta, hogy ott hagyom egy énekes miatt? Mert ha igen, akkor nagyon rosszul ismert engem.

11:00

Kicsit megkönnyebbültem, amikor a stúdióhoz érve a múltkori csapattal találkoztam össze, így nem kellett idegenekkel együtt dolgoznom. A sminkes kedves öleléssel köszöntött és már magával is rángatott megcsinálni a hajamat és a sminkemet, de Dávid kérésére még azt a sminket is le kellett törölnem, amit reggel feltettem, mert azt szerette volna, ha tökéletesen natúr vagyok. A dalban szerette volna visszaadni a természetes szépséget. Hát nem én voltam a természetes szépség mintapéldánya, de nem vitatkoztam vele hisz mégiscsak az klipje lesz. A sminkes után az öltöztető hívott magához és felpróbáltam több másik hálóinget is, végül egy fehér csipkés mellett tette le a voksát, ami kiemelte a vonásaimat. Egyszerre volt ártatlan mégis vonzó, amihez a kócos hajam csak adott hozzá még egy löketet.

-         Annyira jó veled együtt dolgozni – mosolygott rám Timi a sminkes.

-         Igen? – kérdeztem zavartan.

-         Igen, mert te nem problémázol semmin, hanem teszed a dolgodat. Dávid írhatná az összes dalát rólad és akkor mindegyik klipben szerepelné.

-         Nem lenne jó ötlet. Az életem már így is veszélyben forog – ölelte át a vállam Dávid és a meztelen mellkasához húzta a fejem.

Arcom azonnal vörös színben kezdett el pompázni, mert bár láttam Instán Dávidról félmeztelen képeket, tudtam, hogy jól nézett ki, de lányból voltam és természetes, hogy zavarban voltam a látványától.

-         Hogy festek? – kérdezte, mire elhúzódtam tőle és megnéztem a szerelését, ami egy szürke melegítőnadrágból állt.

-         Nem erőltetted meg magad – vontam fel a szemöldököm, mire összeborzolta a hajamat, bosszúból pedig én is az övét.

-         Köszi, amúgy is kócosnak kell lennem – kacsintott rám. – Na, bújjunk ágyba szivi, amíg beállítják a fényeket – biccentett a franciaágy felé.

Nem fogadtam el a kezét, amit felém nyújtott, csak ellöktem és az ágyhoz sétáltam, ahol aztán lehuppantam a puha párnák közé és a kezemet az ölembe ejtve vártam a továbbiakat. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy a hálóing alatt nem volt rajtam melltartó, de szerencsére mell részen párnázott volt így a bimbóim még véletlenül sem látszódhatottak át.

-         A táncot is ebben kell majd nyomnom? – érdeklődtem a hálóing végét piszkálva.

-         Nem, akkor majd egy fekete ruhában leszel, esni fog az eső, én is feketébe leszek. Már mindent kitaláltam, szerintem a végeredmény király lesz – nézett rám csillogó szemekkel. – Ez a dal nagy áttörés lesz kicsi Ella!

-         Úgy legyen – mosolyogtam rá bíztatóan, majd tekintetem az újonnan érkezett illetőre vándorolt. – Jó napot – köszöntem.

-         Szia, Ella – köszönt vissza. – Fiam – biccentett oda Dávidnak. – Készen álltok?

-         Már csak a fények, aztán mehet.

Dávid apja biccentett egyet fellapozott egy füzetet, amiben a forgatókönyv volt leírva, majd felpillantott rám, egy ideig a homlokát ráncolva figyelt, aztán újra a lapokra pillantott, végül a fiára nézett.

-         Az elejét megváltoztatnám.

-         Mire? – kérdezte Dávid a homlokát ráncolva.

-         Hát szerelmes párt játszotok, akik az éjjel tuti, hogy nem ruhában alszanak el.

-         Micsoda? – kerekedett el a szemem rémülten és védekezően magam elé kaptam a kezem. – Én nem…

-         Természetesen nem kell meztelennek lenned, csupán felülről, de semmi sem fog látszódni, mert a hasadon fogsz feküdni, aztán pedig a takaróval takarod magadat. Maga a jelenet megmaradhat, hogy a hátát simogatva ébreszted fel és a hajába fúród a fejed, de az elejére kell ez a jelenet.

Rémülten pislogva néztem Dávidra, reménykedtem abban, hogy megment engem a kínos szitutól, de láttam rajta, hogy egyet értett az apja szavaival.

-         Ella mit szólnál hozzá ha… - sandított rám, de az arcomat meglátva be sem fejezte a mondatot. – Nézd, nem fog látszódni semmi! Nekem sem az a célom, hogy pornó legyen a klipemből és megmutassam az országnak, amit még én se láthatok a négy fal között. Csak lefekszel így – hasalt el az ágyon és onnan nézett rám. – és csak ennyi fog látszódni belőled. A hátad és nem több!

-         Te könnyen beszélsz! Pasiból vagy és a színpadon is félmeztelenül ugrálsz! – sziszegtem. – A hátam pedig nem olyan, amit a klipedben szeretnél látni. Pattanásos és hófehér.

-         Vagyis gyönyörű – vágta rá a szemembe nézve, mire elakadt a lélegzetem és csak néztem rá a szavakat keresve.

-         Komolyan azt várod tőlem, hogy majdnem meztelenül feküdjek be melléd az ágyba? Melléd?

-         Ugyan Ella. Legalább ennyi boldogságom hagy legyen – mosolygott szomorúan. – Ha kell, beszélek a pasiddal is.

-         Azt kellene még – jajdultam fel.

Végül Timi volt az, aki rávett engem arra, hogy megtegyem azt, amit tőlem kértek, mégpedig azzal, hogy levetkőzött, befeküdt az ágyba és megmutatta, hogy tényleg nem látszódik semmi. Még azt is megmutatta, hogy tudom magam köré csavarni úgy a takarót, hogy még véletlenül se villanjon ki semmi.

-         Megvagy már? – kérdezte Dávid.

-         Megyek már – morogtam és kilépve a paraván mögül az ágyhoz siettem, a hasamra feküdtem, majd hagytam, hogy lehúzzák rólam a takarót és eligazgassák a hajamat.

-         Oké, kezdünk – szólt Dávid.

Behunytam a szememet és vártam, hogy Dávid ébresztgetni kezdjen, miközben a zene megszólalt. Mozgolódni kezdett mellettem, megéreztem a teste közelségét, majd az ujjai végigsiklottak a meztelen hátamon, amitől a szívem a torkomban kezdett el dobogni és ujjaimmal rámarkoltam a párnára, amit folyamatosan szorongattam. Dávid keze bebarangolta a hátamat, majd a keze az oldalamra siklott, ujjai súrolták a mellemet oldalról, mire megfeszültem és a szemem kipattant, ő pedig azonnal hozzám hajolt, fejét a hajamba fúrta és alig hallhatón egy bocsit suttogott. Hát ettől nem lettem nyugodtabb, de játszottam a szerepemet, kómásan mosolyogva feljebb húztam a takarót, magam köré csavartam és Dávid felé fordultam, aki lemosolygott rám, megpuszilta az orrom hegyét és szoros ölelésbe vont. A jelenet itt véget ért, és amíg én átöltöztem a hálóingbe, felvették azt a jelenetet, ahol Dávid egy párnát fogva énekelt tehetetlen fájdalmában. A párna helyén, az előbb még én voltam és a szívem egy pillanatra összefacsarodott. Nem volt nehéz beleélnem magam a szerepbe, köszönhetően annak, ahogy Dávid énekelt és a forgatókönyvnek. A következő jelenet az volt, amit Dávid emlegetett nekem szombaton. A tükör előtt állva sminkeltem, amikor mögém lépett, és nevetve arra kért, hogy maradjak, amit én hárítottam, mert munkába kellett mennem, de aztán mégis hagytam, hogy visszahúzzon az ágyhoz, de mire megcsókolt volna én eltűntem és ő a levegőt ölelte tovább. Miután megvoltunk a jelenetekkel visszanéztük őket, hogy jók lettek-e. Az elsővel nem volt probléma, kivéve nekem, ugyanis a videón szinte tisztán látszott, hogy Dávid ujjai a mellemet érintik, de lenyeltem a békát, a másodikat viszont újra kellett forgatni, mert nem volt túl önfeledt a nevetésem. Nem színésznek készültem, így nem várhatták el tőlem, hogy el játszam a boldog szerelmes lányt, miközben folyamatosan azon aggódtam, nehogy Erik félre értse az egészet.

-         Oké, kajaszünet, utána felvesszük a táncolós, valamint a videojátékos részt – jelentette be Dávid édesapja. – Ella le a kalappal előtted, nagyon ügyes vagy – mosolygott rám bátorítóan.

-         Köszönöm – mosolyogtam vissza rá zavartan és kicsomagoltam a pizzámat, amit Timi nemrég rendelt meg.

A tetőt felnyitva orromat azonnal megcsapta a pizza illata, a hasam pedig ettől egy hatalmasat kordult. Éhesen vetettem rá magam a pizzámra és közben fél kézzel a telefonomat nyomkodtam. Folyamatosan üzenetekkel bombáztam Eriket, mert nem szerettem volna, ha azt gondolja, elhanyagolom őt, de az ötödik üzenetem után, rám szólt, hogy ne írogassak, mert próbál koncentrálni az órára, mert neki nincs, ki elkérje, nem úgy, mint egyeseknek. Így hagytam a francba Eriket és kedvetlenül eszegettem tovább a pizzámat, ami pár perce még ínyicsiklandónak tűnt, most viszont már alig bírtam leerőltetni a torkomon.

-         Tudod, mit tanultam meg a kapcsolatok terén? – kérdezte Dávid és a lábával megbökte a lábamat, hogy rá figyeljek.

-         Na, mit?

-         Hogy meneküljek, ha több fájdalmat okoz, mint boldogságot. Egy ember sem ér annyit, hogy rosszul érezd magad miatta és elveszítsed a szabadságot, ami jár neked.

-         Erik nem korlátoz engem semmiben! Csak valamiért a bögyében vagy.

-         Mert azt hiszi, hogy elszedlek tőle, ez ösztönből jön a kisfiúknál.

-         Kisfiú? 19 éves, pár évvel fiatalabb csak nálad – nevettem el magam.

-         Az most nem számít! Én alapból érettebb vagyok a koromnál és már nem vagyok az a kisfiú, aki anno voltam. Nyílt lapokkal szeretek játszani, és megmondani a kiszemeltemnek, hogy tetszik – nézett mélyen a szemembe.

Azonnal elkaptam róla a tekintetem, félre tettem a pizzásdobozt és elmentem a mosdóba, ahol aztán elővettem a telefonomat és SOS üzentem Hannának.

„Bajba vagyok! Hanna! Kurva nagy gázban vagyok!” „Én is pont ezt akartam neked írni. Erik olyan akár egy bedühödött bika, vérbe forognak, a szemei esküszöm!” „Dávid majdnem nyíltan kimondta, hogy tetszem neki! És az a baj, hogy hatással van rám! Hisz ő Dávid!” „Várjunk csak egy pillanatot! Pap Gabriella neked barátod van! Ne álmodozz más faszról, mikor tiéd az iskola második legjobb fasza! Dávid számára csak egy kaland lennél, ne inogj, meg és legfőképpen ne beszélj Eriknek erről! Ne cseszd el a boldogságodat!” „Tudom! Csak nem tudom, mit tegyek! Annyira félek, hogy Dávid tönkre fogja tenni az Erikkel való kapcsolatomat! Nem akarok ribanccá válni a szemében…” „Ha ilyen trágár szavakkal fog dobálózni, akkor ugyanolyan, mint a többi idióta! Téged csak én ribizhetlek, ribim! Nem lesz gond! Forgassátok le azt a klipet, aztán minden megy ugyanúgy, mint eddig! Eriket meg megyek és leöntöm egy nagy adag hideg vízzel. Az előbb már elmenekült előlem! :D” „Nem tudom, mit csinálnék nélküled Hanna L” „Megőrülnél ribikém, megőrülnél!”

Hannának igaza volt. Nélküle már tuti biztos, hogy réges-régen a diliházban lettem volna, kényszerzubbony alatt a folyamatos félelmeim miatt. Általánosban ennél rosszabb volt a helyzet, folyamatosan próbáltam a legjobb lenni és ez lelkileg teljesen kicsinált engem. Mindenen paráztam, amit nem ismertem, féltem új embereket megismerni, egyedül csak az álmaim tartották bennem a lelket, később pedig Hanna, aki vert belém egy nagy adag önbizalmat, kicserélte a ruhatáramat és a barátságával megnyitotta a szívemet a világ felé.

-         Minden okés Ella? – kopogott be Dávid. – Csak mert egy ideje bent vagy és már nekem is kéne mennem.

-         Megyek már – szóltam ki és kinyitottam az ajtót, aztán félreálltam, hogy Dávid be tudjon menni.

-         Na, kitárgyaltatok? – nézett le rám szórakozottan.

-         Mi? Én nem…

-         Biztosra veszem, hogy ha most belépnék a Messenger oldaladra, azt látnám, hogy a legjobb barátnőddel megtárgyaltátok a dolgokat. Ismerlek már Ella. Olyan hirtelen felpattantál – mosolygott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.

A mobilomat szorongatva álltam az ajtó előtt, majd amikor hallottam, hogy Dávid kieresztette a csapot, elsiettem a mosdó közeléből.

Amikor aztán visszajött tovább folytattuk a munkát. Először a videojátékos részt vettük fel, Dávid karjaiba simulva fogtam a kontrollert miközben ő hátulról átölelve engem elmélyült arccal magyarázta nekem a helyes használatot, majd elkezdtünk játszani, aztán kiejtettem a kezemből a kontrollert, mert ezután fog az a rész következni, hogy amikor a kontroller földet ér, már én nem leszek sehol. A következő jelenet lett azt hiszem a kedvencem, természetesen azért, mert táncolhattam és ezúttal én diktáltam az iramot. Összeraktam egy rögtönzött táncot, ami egyszerű volt, mégis romantikus, de nem csak egyszerű jobbra balra billegés. Miközben a jelenetet vettük csodálkozva állapítottam meg, hogy Dávid milyen jól táncolt. Pillanatok alatt átvette tőlem az irányítást, így a rögtönzött táncomból, lett egy újra gondolt változat, ami sokkal bensőségesebbre sikeredett, mint azt szerettem volna.

-         Csók – szólalt meg hirtelen Dávid apja, mire Dávid azonnal lehajolt hozzám és mielőtt tiltakozhattam volna, ajka puhán az ajkamra simult.

Tágra nyílt szemekkel, álltam a karjaiban, miközben ő lágyan csókolt, nem siettetve engem. Ha siettetett volna biztos lekevertem volna neki egy hatalmas pofont, de így csak eltoltam magamtól és lehajtottam a fejem.

-         Csókról nem volt szó – suttogtam és az arcom vörös színben égett a szégyentől.

-         Ella – kezdte Dávid és megemelte a fejem. – Sajnálom, de erre szükség volt.

-         Nem, nem volt rá szükség – toltam el magamtól a kezét. – Már nem az a kislány vagyok, aki 2 éve voltam. Nem csókolhatsz meg csak úgy. Barátom van!

-         Tudom Ella.

-         Szart se tudsz – lábadt könnybe a szemem és sarkon fordulva a kijárat felé igyekeztem, de az ajtóban aztán rádöbbentem, hogy hálóingben nem igazán hagyhattam el a helyszínt.

Lehajtott fejjel sétáltam vissza hozzájuk, felmarkoltam a ruháimat és a paraván mögött átöltöztem. A könnyeimet visszanyelve öltözködtem, próbáltam legalább addig tartani magam, míg a társaságukba voltam.

-         Ella beszéljük meg – szólalt meg Dávid.

-         Nincs mit megbeszélni! Otthon elkezdek gyakorolni a dalra. Küld át az elképzeléseidet – mondtam kilépve a paraván mögül, de a tekintetét kerültem.

-         Hagy vigyelek haza és útközben megbeszéljük – kérte.

-         Nem haza megyek. Próbám lesz, de oda találok egyedül is. Viszlát – köszöntem el és körbefordultam a táskámat keresve.

-         A kocsiban hagytad – mondta Dávid, mire elhúztam a szám.

-         Ide adod a kocsikulcsot?

-         Inkább lemegyek veled – vágta rá.

Nem volt kedvem tiltakozni, akkor örökre itt ácsorogtunk volna, így hát csak bólintottam egyet még egyszer elköszöntem és kiléptem a stúdió ajtaján. Sietősen lépkedtem a lift felé, de aztán inkább a lépcsőt választottam. Nem szerettem volna egy helyre zárva lenni Dáviddal.

-         A parkolóba csak lifttel lehet lemenni – szólt utánam Dávid.

-         Milyen idióta megoldás ez? – fújtattam és visszasiettem azon a pár lépcsőfokon, amit már megtettem.

-         Ella ne csináld ezt! Kellett a csók te is tudod!

-         Mert már csók nélkül nem is szerelmes dal a szerelmes dal? Sőt ez még csak nem is boldog szerelmes dal. Bútorokat kellett volna törnem, nem romantikázni veled.

-         Azt hittem tetszik a dal – fürkészett meg bántottan.

-         A dal tetszik! Az viszont nem, hogy azt hiszed, dróton rángathatsz és, hogy meg tehetsz mindent, amit csak akarsz! Fogd fel, hogy barátom van!

-         Te pedig fogd fel, hogy a csók semmit se jelentett nekem, csak kellett a kliphez – vágott vissza.

A szavai teljesen belém fagyasztották a szavakat, csak bámultam magam elé és az arcom egyre vörösebb színben égett a szégyentől.

16:00

Most először éltemben semmi kedvem nem volt a jégre állni és szerelmes dalokra lágyan táncolni. Szerettem volna kiordítani magamból a feszültséget, tombolni, hogy a vállamra nehezedő nyomás, ha egy pillanatra is, de elviselhetőbb legyen. Idegesen szeltem körbe és körbe a jeget, miközben őrült hangosan üvöltött a hangszórókból a HotShottól az Ennyit érez. Totál véletlenül akadtam rá a dalra, valamelyik ismerősöm osztotta meg storyjában, én pedig megkerestem és azóta folyamat ezt hallgattam, mert pontosan illett a hangulatomhoz. A tizedik körömet kezdtem meg, amikor a dal hirtelen félbeszakadt. A székek felé pillantottam és Erikre néztem, aki csodálkozva nézett vissza rám.

-         Mi van veled?

-         Argh – fújtattam és tovább szeltem a köröket, ezúttal magamtól énekelve a dalt, aminek a szövegét már kívülről fújtam.

-         Ella – állta el az utam Erik, mire hódarát szórva a lábára megtorpantam és a sok körtől kisé lihegve néztem rá. – Történt valami?

-         Utálom Dávidot, amiért felbukkant és miatta rosszban vagyunk! Utálom, hogy féltékeny vagy és rajtam vezeted le! Nem elég, hogy itt vagy a nyakamon a világbajnokság, készülni kell a szalagavatóra, ott a meglepetéstánc is, valamint a Jégszínház, mellette pedig még tanulnom is kéne – soroltam fel alá csúszkálva előtte. – És pont ebben az időszakban lenne a leginkább szükségem rád érted? Arra, hogy veszekedés helyett átölelj egy hosszú nap után, hogy megnézzünk egy filmet, vagy elvigyél a Margit szigetre kikapcsolódni, de nem te féltékenykedsz. És nem értem, hogy van még erre is energiád, mikor te is ugyanúgy el vagy havazva, mint én és hatalmas a tét nálad is, ráadásul neked duplán, mert két világbajnokság is a nyakadba szakadt, igaz az egyik még nem biztos, de a másik tuti, aztán meg még ott van az érettségi – fakadtam ki és a könnyek végig csorogtak az arcomon. – Szeretnék egy kis nyugit, olyan nagy kérés ez?

Erik zsebre vágott kézzel ácsorgott velem szemben, a fejét lehajtotta, majd amikor elhallgattam, felnézett és kitárta felém a karját. Belé csimpaszkodtam, fejemet mélyen a nyakába fúrtam testemet rázta a folyamatos zokogás. Igazából jól esett sírni és egy kicsit kiadni magamból a felgyülemlett feszültséget. Erik a hajamat simogatta, illata megnyugtatóan körül ölelt engem és lassacskán a könnyeim elapadtak, a szívverésem pedig visszaállt a normális tempóra. Hosszú ideig álltam a karjaiba simulva, élvezve a csendet, ami körül vett minket, aztán egy mély levegőt véve elhúzódtam tőle és a bukósisakra vándorolt a tekintetem.

-         Készen állsz?

Erik követte a pillantásom, elhúzta a száját, majd beleszántott a hajába, aztán hozzám hajolt és hosszasan megcsókolt.

-         Arra az esetre, ha többé nem tehetném meg, mert elejtelek – suttogta a számba.

-         Rengeteget fogunk borulni – jósoltam meg.

-         Ezzel pedig fájdalmat okozok neked – fürkészte az arcomat.

-         De megcsináljuk.

-         Az első helyért mindenképpen! – fogta meg a kezem és egymásba fűzte az ujjainkat.

Az elején még tökre motiváltak voltunk. Miután legyőztük a kezdetleges félelmünket, el is kezdtük gyakorolni a halálforgást és én rendszerint a jégen kötöttem ki és csak a bukósisak védett meg attól, hogy betörjem a fejemet. Nem hiányzott még egy agyrázkódás is, a sok feszültség mellé. De nem adtuk fel. Újra és újra megpróbálkoztunk vele, a lelkesedésünk viszont minden egyes kudarc után egyre csak fogyatkozott. Egy idő után már többet ültünk a székeken, mint amennyit a jégen töltöttünk, pedig muszáj volt gyakorolni. A koreográfiát már tudtuk, csak a halálforgás maradt hátra.

-         Az egy dolog, hogy a próbákon begyakoroljuk és esetleg sikerül is megcsinálni. De mi van, ha a világbajnokságon nem jön össze? – túrt bele a hajába Erik. – Volt egyáltalán élő ember, aki megcsinálta ezt? Mármint a filmből ismert változatot?

Megcsóváltam a fejem, mire Erik tompán felnyögött és előre hajolva a kezébe temette a fejét.

-         Muszáj megkérdeznem. Engedélyezik egyáltalán a halálforgást?

-         Igen. Sokan megcsinálják, már, akik meg merik – vágtam rá azonnal.

Eriken látszott, hogy nem nagyon hitt nekem, és ami azt illeti kicsit én is bizonytalan voltam. A filmen kívül nem láttam máshol ezt az elemet, de ha nem engedélyezték volna, akkor Erika biztos nem hagyja, hogy megcsináljuk.

-         Próbáljuk el az egészet és próbáljuk meg beletenni a halálforgást is – pattantam fel.

-         De utána matekozunk!

-         Utána matekozunk! – ígértem meg és a kezemet nyújtottam felé.

Erik megfogta a kezemet, visszahúzott magához, karjával átölelte a derekamat és a hasamnak döntötte a fejét. Mosolyogva pillantottam le rá, ujjaimmal beletúrtam a hajába, mire behunyta a szemét és szorosabban magához ölelt. Hosszú ideig álltam így, a hajával játszadozva, aztán finoman eltoltam magamtól és felhúztam. Erik keze azonnal a derekamra siklott, magához ölelt és megcsókolt, én pedig egy sóhaj kíséretében átadtam magam a csókjának. Kezem bátran kalandozott a hátán, besiklott a pulcsija alá, miközben a nyelvem utat talált a szájába. Erik elégedetten morgott, keze a fenekemre siklott és közelebb vont magához, izmos combját a két lábam közé ékelte.

-         A lelátón még nem csináltam.

Késve döbbentem rá, hogy ezek a szavak az én ajkamat hagyták el, de akkor már túl késő volt visszaszívni őket. Erik csodálkozva húzódott el tőlem, szemöldöke a magasba szaladt, én pedig vörös arccal álltam vele szemben.

-         Én – kezdtem a megfelelő szavak után kutatva, de nem tudtam, hogy mit kellett volna mondanom.

-         Rosszba akarsz vinni főnök? – kérdezte szórakozottan.

-         Nem! Én csak… csak felejtsd el!

-         Elfelejteni? Soha – szögezte le és rálépett a jégre, majd a kezét nyújtotta felém. – Bár az ajánlat nagyon is csábító, úriember vagyok és nem egy lelátón akarok először szexelni veled, hanem mondjuk egy kényelmes ágyban – kacsintott rám.

Lesütött szemmel fogtam meg a kezét, majd el is húzódtam tőle, attól tartva, hogy rávetem magam. Igaz véletlenül csúszott ki a számon, az, amit mondtam, de okom volt rá. Túltengtek bennem a hormonok és biztos voltam benne, hogy ha Erik még egyszer megcsókol, vagy a keze elkalandozik, nem érdekelt volna, hogy a csarnokban voltunk, és, hogy én voltam a csaj, simán rávetettem volna magam.

18:00

Este hatkor nem a legjobb nekiülni matekot tanulni, de megígértem Eriknek, na meg apáéknak, hogy oda teszem magam. A szobámban ültem az ágyon, ölemben a matekfüzettel, ám a házi helyett, Eriket figyeltem, aki kíváncsian fedezte fel a szobámat. Hosszasan elidőzött az díjaimnál, ami az egyetlen dekoráció volt a szobámban. Sehol sem voltak fényképek, sem poszterek, egyedül csak a dicsőségfalam és ennyi, így Erik nagyon hamar kinézelődte magát és a tekintete visszatért rám.

-         Hogy áll az a matek?

-         Mindjárt kész – hazudtam és lepillantottam a firkákkal teli füzetemre.

Sehol se tartottam. Nálam, hogy ha matekról volt szó, minden tök sötét volt. Komolyan mondom, hogy én már valahol 5. osztály környékén elvesztettem a fonalat és azóta a taknyomon csúsztam át minden évben. 5. osztályban volt egy kisebb lázadó korszakom, amikor szartam bele mindenbe és úgy akartam felhívni magamra, anya figyelmét, hogy nem tanultam, lógtam a suliból. Nem igazán jártam sikerrel, csak annyit értem el, hogy még kevesebbet keresett, aztán meg megjelent az új családja és onnantól kezdve Móni és Ati lettek a szeme fényei. Én meg a bátyám magasról le voltunk szarva. Pillantásom Erikre vándorolt, aki elnyúlt mellettem az ágyon, belepillantott a füzetembe, aztán rám emelte gyönyörű tekintetét és nem tetszően megcsóválta a fejét.

-         A kombinatorika nagyon könnyű. Nem tudom miért nem érted!

-         Mert nem könnyű! Honnan jöjjek rá, hogy ez most permutáció, variáció, vagy kombináció? Mond meg nekem honnan? Oké, hogy magyaráztál valamint a fagyiról, de a dolgozatban tuti olyan kérdések lesznek, amit nem fogok érteni – panaszkodtam.

-         Rossz oldalról közelíted meg. Figyelj, akkor nézzük máshogy – lapozott a füzetem végébe és a kezébe vett egy ceruzát. – Van az Európa bajnokság, az első 10, aki a legtöbb pontot szerezte az tovább jut a világbajnokságra. A sorrend itt fontos?

-         Nem? – kérdeztem a homlokomat ráncolva.

-         Pontosan! Nem fontos! Az emberek ismétlődnek?

-         Nem.

-         Ez az! Akkor mi a megoldás?

-         Permutáció?

-         Na, látod, megy ez! De ha már az a kérdés, hogy a világbajnokságon, az első három helyezettről van szó, akkor a sorrenddel mi a helyzet?

-         Hát fontos, mert nem mindegy, hogy első leszek, vagy a harmadik – jelentettem ki.

-         Na, látod! Tehát a sorrend fontos, nem minden elemet használunk fel, és nem is ismétlődhetnek – foglalta össze Erik és rám emelte a tekintetét. – Így már érted?

-         Ezt igen, de amit a tanár ad fel…

-         Ugyanúgy kell azt is megoldanod, mint ezt. Tessék, próbáld megcsinálni a házidat. Ha kész le ellenőrzöm! – adta vissza a füzetemet.

Nos, tényleg megpróbáltam megcsinálni, de nem világosodtam meg hirtelen és váltam matematikussá egyszeriben. 5 feladatból egyet tudtam jól megcsinálni, a többit csak hosszas javítgatás után. Az egészen annyira felcsesztem az agyam, hogy lementem a konyhába és kivettem a fagyasztóból a fagyit, aztán két kanállal visszamentem a szobába, útközbe pedig megnyugtattam aput, hogy fantasztikusan megy a matek. A szobámba visszaérve már akkor tudtam, hogy baj van, amikor Erikre néztem.

-         Mi az?

-         Túl sok a nyomás mi? Nem inkább bűntudatod volt? – emelte rám a tekintetét keserű mosollyal az arcán.

-         Miről beszélsz? – kérdeztem és a tekintetem a kezében lévő telefonra villant.

-         Tudod te azt nagyon jól! Milyen is volt a klip forgatás? – érdeklődött felállva. – Remélem élvezni, fogod a hirtelen jött hírnevet, gyűlni fognak a TikTok követőid az fix. Majd vele csinálsz közös videókat, ő biztos benne van – mosolygott gúnyosan és ellépett mellettem.

-         Várj már – kaptam el a kezét. – Legalább elmondhatnám mi történt?

-         A képek magukért beszélnek – nézett a szemembe és elhúzta a kezét. – Értem én, hogy klip forgatás, de ha pasid van, van egy határ, amit nem kéne átlépni – csóválta meg a fejét.

A fagyis dobozt szorongatva néztem utána, majd mindet ledobtam az ágyra és utána szaladtam. A kapuban értem utol, ráugrottam a hátára, lábamat szorosan köré fontam, hogy még véletlenül se tudjon ledobni magáról.

-         Szállj le rólam Ella! – csattant fel.

-         Nem amíg meg nem hallgatsz!

-         Mégis mit hallgassak meg? Ne várd el tőlem, hogy ezt lenyeljem! Hogy minden szó nélkül nézzem végig, ahogy a csajom meztelenül fekszik egy másik férfi mellett! Hogy voltál képes levetkőzni? Hát mindent megteszel, csakhogy híresebb legyél? A kibaszott tehetséged már nem elég neked, celeb is akarsz lenni vagy mi? Nem gondoltam volna, hogy ennyire képes vagy lesüllyedni!

Könnyek mardosták a szemem, miközben lemásztam Erik hátáról és a kerítésig hátráltam, ő pedig anélkül, hogy hátra pillantott volna bepattant a kocsiba és elhajtott. Az Erik hangjában érzett csalódottság újra és újra belemarkolt a szívembe, szavai, mint egy kés úgy fúródtak egyre mélyebbre. Igazságtalan volt Erik részéről, hogy nem hagyta, hogy elmondjam neki mi történt pontosan. Hogy én nem szerettem volna levetkőzni, csak Dávid apja ragaszkodott hozzá és igazából semmi sem látszott. Szerettem volna elmondani neki, hogy a csók semmit se jelentett nekem, hogy nem is tudtam róla, Dávid egyszer csak lekapott engem. De ezek után már akkor se mondtam volna el neki, ha visszajött volna és bocsánatot kér. Fázósan összefontam magam előtt a kezem, letöröltem a könnyeimet és visszamentem a házba. Apu és Erika az előszobában álltak, arcukon aggodalom, de nem volt energiám beszélni velük. Felmentem a szobámba, magamra csuktam az ajtót és a telefonomat a kezembe véve megnyitottam a legújabb Instagramm értesítésemet, ami arról jelzett, hogy Horváth Dávid megjelölt egy bejegyzésben. Könnyes szemmel lapoztam végig a képeket. Dávid hármat töltött fel csak. Az elsőn mellette aludtam, és a képen tisztán látszott, hogy ujjai a mellemhez értek, a második képen, az ágy szélén ült a hajába túrva, a harmadik képen pedig csókolóztunk. Az én szemem éppen csuka volt, tenyerem a mellkasán pihent, míg a másik a csípőjén. Úgy tűnhetett, hogy élveztem a csókot, de egyáltalán nem így volt. A fotós pont azt a pillanatot kapta el, amikor még nem tudtam reagálni, olyan hirtelen történtek a dolgok. Szipogva az arcomat dörzsölve olvastam el Dávid bejegyzését, amit a fotókhoz írt.

„Azt ígértem nektek, hogy érkezek egy meglepetéssel, hát most lerántom a leplet arról, hogy ki fog szerepelni a Szélcsendben. Mikor megszületett a dal, nem is gondolkodtam, tudtam, hogy ki kell nekem és szerencsére ez a csodás lány elvállalta, hogy ismét együtt dolgozik velem! Akik régóta követnek tudják, hogy a Forgószélnek a sikere nem csak nekem köszönhető. A sikerhez nagyban hozzá tett ennek a csodás lánynak a tehetsége és boldog vagyok, amiért ismét együtt dolgozhatok Ellával! A klip első részét már leforgattunk, hétvégén jön a másik fele, utána pedig már nem kell sokat várni a megjelenésre! Hamarosan érkezek a további információkkal, addig is egy kis kulisszatitok ;) @pap_ella”

Ha nem most ment volna tönkre a kapcsolatom Erikkel, talán még kommenteltem is volna valamit Dávid bejegyzése alá, esetleg még meg is osztottam volna a saját profilomban, de most csak kikapcsoltam a netet és az ágyamon végig nyúlva álomba zokogtam magam.