Az elmúlt pár nap során olyan voltam, mint egy időzített bomba. Erik kijelentése után minden egyes percben arra vártam, mikor fog megtörténni, folyamatosan feszült voltam egyszerre vártam és nem vártam azt a pillanatot, amikor a dolgok olyan fordulatot vesznek. De hiába keltem minden reggel és feküdtem le minden este ezen, gondolkodva, Erik nem mutatta annak jelét, hogy ő le akarna velem feküdni. Valószínűleg csak én gondoltam túl komolyan a hétfői kis flörtölésünket a büfénél. A próbák során akárhányszor hozzám ért, elektromosság cikázott át a testemen és szerintem ő is érezte rajtam, hogy mennyire ideges és izgatott voltam akárhányszor hozzám ért. Sőt szerintem jól is szórakozott rajtam, mert elég gyakran rajtam felejtette a tekintetét és úgy mosolygott, mint, aki élvezte a szenvedésemet. Persze biztos én is jó szórakoztam volna, ha nekem kellett volna néznem, ahogy ő szenved. Merengésemből, a felvillanó telefonom zökkentett ki, ami az asztalon hevert, tisztes távolságba tőlem, hogy a matek tanár ne is gondolhassa azt, hogy a telefont nyomkodtam az óráját. Az ajkamba harapva pillantottam a telefonomra, összehúzott szemekkel fürkésztem a kijelzőt megpróbálva kivenni, hogy vajon ki írhatott. Amikor aztán sikerült elolvasnom, hogy az üzenet küldője nem más volt, mint Horváth Dávid, először azt se tudtam mit reagáljak. Csak pislogtam bambán, aztán a telefonért nyúltam és megnyitottam az Instagramm üzenetét.

Szia, Ella! Gondolom már láttad te is, hogy megírtam a Forgószélnek a folytatását, a Szélcsendet és hamarosan pontosabban a jövőhét folyamán szeretném felvenni hozzá a klipet. És mivel ez egy folytatás, így nyilvánvaló, hogy a klipben az a lány fog szerepelni, aki az elsőben is szerepelt. Volna kedved megint együtt dolgozni velem?

-         Úristen – csúszott ki a kelleténél hangosabban a számon, majd azonnal a szám elé kaptam a kezem.

Nem kellett felnéznem ahhoz, hogy tudjam a matektanár engem nézett. A levegő megfagyott, az osztálytársaim a nyakukat behúzva ültek, Hanna mellettem idegesen pillantgatott rám, majd a tanárra, én pedig összeszedve a bátorságomat felnéztem a matektanárra, akinek jegeskék szeme most szikrákat szórt felém.

-         Remélem az egyenletek nyűgözték le ennyire – mordult rám, mire elhúztam a szám és leraktam az asztalra a telefont.

-         Elnézést tanárnő. Csak jó hírt kaptam…

-         Kitalálom. Megint beválogatták valami hülye klipbe.

Nem kellett volna válaszolnom, jobban tettem volna, ha csendbe maradok, és nem vágom magam alatt a fát, de nem tudtam féket tenni a nyelvemre. Ahhoz túlságosan boldog voltam, hogy elhallgassak egy olyan tényt, hogy Horváth Dávid megint velem akart dolgozni.

-         Nem ezúttal Dávid keresett fel, hogy szerepelnék-e a folytatásban – mosolyodtam el boldogan.

-         Pap Gabriella, hogy merészelsz ilyen szemtelenül válaszolni? A helyedben már rég a számra ültem volna, és nem provokáltam volna tovább a tanárt! Biztos lehetsz benne, hogy ha továbbra is ilyen lesz a hozzáállásod nem foglak átengedni, aztán majd az akácfa alatt tanulhatsz a pótvizsgára!

Teljesen ledermedve hallgattam a tanár kirohanását, és még akkor is csak bámultam, amikor a tanár kiviharzott a teremből. A többiek azonnal felengedtek és körém gyűltek. Repkedtek a levegőben a szidalmak és a beszólások, valaki elindította a hangfelvételt, amit készített, amin mindenki elkezdett röhögni. Kivéve én és Hanna. Mindketten emlékeztünk arra, hogy kilencedikben mivel járt az, hogy megzavartam a matek tanár óráját. Apu szobafogságra ítélt, és egy hónapig nem engedett jég táncolni még úgy sem, hogy tudta versenyem lesz, amire készülnöm kellett. Végül az egy hónapnyi kiesés miatt, még a dobogóra se kerültem. Szégyenszemre, a sok dobogós helyezett után ott voltam valahol a közepe tájékán.

-         Tényleg te fogsz szerepelni a Szélcsendben? – kérdezte Bertold.

-         Igen – bólintottam és odatoltam Hannának a telefont, hogy olvassa el Dávid üzenetét.

-         El kell vállalnod – vigyorgott rám. – Főleg, hogy személyesen ő keresett meg téged!

-         Persze, hogy elvállalom – biccentettem azonnal, majd felkaptam a fejem ugyanis a terembe újra belépett a matektanár nyomába az igazgatóval. – Baszki – szaladt ki a számon.

Az igazgató körbe hordozta a tekintetét, majd a pillantása megállapodott rajtam és nem tetszően megcsóválta a fejét. Az igazat megvallva nem igazán érdekelt a matektanár véleménye, azt már megszoktam, hogy utált engem, de az elmúlt két év során az igazgatóval mondhatni nagybácsi unokahúg kapcsolatot alakítottam ki. Ezért ugrott görcsbe a gyomrom, amikor láttam, hogy csalódott bennem.

-         Azt hittem megbeszéltük, hogy többé nem fordul elő – szólalt meg.

-         Lehet ennek a lánynak aztán beszélni. Egyik fülén be a másikon meg ki. Ráadásul pont az én órámon! Matekórán, ami a legfontosabb tantárgyak egyike! Semmit nem gyűlölök jobban, mint azt, hogy semmibe vesznek engem.

-         Mária kérem, nyugodjon meg!

-         Igazgatóúr ezt nem hagyhatja ennyiben! Minimum egy igazgatói figyelmeztetés, és akkor még kedves voltam.

Tátott szájjal meredtem a matektanárra, aki szikrázó szemekkel nézett vissza rám. Mintha amúgy én lettem volna az egyetlen, aki telefonozott az óráján. Legszívesebben ezt a képébe vágtam volna, de nem tettem, mert magamtól is tudtam a válaszát. Ne másokkal takaródzak, csakhogy védjem a bőrömet, hanem vállaljam a tetteim következményét.

-         Kapsz egy intőt Gabriella és sajnálom, de nem vehetsz részt a végzősök szalagavatóján, amíg azt nem látom, hogy a matematikából szerzett jegyeit javulni nem kezdenek.

-         Ezt nem teheti meg – kaptam levegő után.

-         Sajnálom, de ennyiben tényleg nem hagyhatom! Bízom benne, hogy gyorsan összeszeded magad!

Teljesen lesokkolódva néztem az igazgató után, a szemem könnybe lábadt, de gyorsan lesütöttem a szemem, hogy a matektanár ezt ne lássa. Nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy még egyszer sírni lát engem. Hanna a vállamra tette a kezét és átölelt.

-         Együtt megoldjuk. Majd segítek tanulni és…

-         Nem, azzal semmi sem lesz jobb – ráztam le magamról a kezét és a könnyeimet visszanyelve kisiettem a teremből.

-         Ella – kiáltott utánam Hanna.

2 percet lehettem egyedül a mosdóban, amikor valaki belökte az ajtót, majd az a valaki megrúgta a lábamat. Hannára számítottam így teljesen megdöbbentem, amikor Erikkel néztem farkasszemet.

-         Nem tetszik, hogy olyan módszerekhez kell folyamodnom, mint az exednek – közölte velem. – Kapd össze magad – nyújtotta felém a kezét.

Könnyes szemekkel néztem a kezére, majd a kezébe csúsztattam a kezem és hagytam, hogy felhúzzon, aztán szorosan hozzá bújtam, a nyakába fúrtam a fejem és a könnyeim újra eleredtek.

-         Az igazgató eltiltott a próbáktól – suttogtam szipogva.

-         Hallottam hírét. Pap Gabriella már megint alkotott matek órán. Erről beszél az egész iskola.

-         Csodás – nyögtem fel.

-         Ennyire fontos neked az a tag? Hogy kockáztatsz érte mindent?

-         Én nem akartam, csak kicsúszott – motyogtam. – Dávid pedig nem tehet semmiről, én vagyok túl meggondolatlan.

-         És most mihez kezdesz?

-         Nem tudom!

-         Oké, akkor én megmondom, mihez kezdünk. Korepetállak matekból, felhozod a jegyeidet, aktívan részt veszel a matekórákon, a telefonodat önként kirakod a tanári asztalra, hogy még csak kísértésbe se ess, és remélhetőleg ha látják, mennyire igyekszel, újra járhatsz próbákra.

-         Az hatalmas kiesés lesz – tiltakoztam.

-         Tudsz jobbat? Egyébként meg, én is meg tudom neked tanítani, amit tudnod kell, meg a csajok is. Ma mentek ruhapróbára nem?

-         Igen mára lett átrakva – biccentettem.

-         Na, akkor velük is megbeszélhetsz egy délutánt, amikor összeültök – vonta meg a vállát. - A lényeg Elli, hogy ne tegyél mostantól semmi olyat, amibe a tanár beleköthet! – nézett mélyen a szemembe.

-         Jó – motyogtam. – Szerepelni fogok a Szélcsendben – újságoltam mosolyogva.

-         Nagyszerű – hagyta rám unottan és kilépett a mosdóból.

-         Te nem örülsz? – siettem utána, mire hátrapillantott rám és végig mért.

-         Őszintén? De igen, nagyon örülök, hogy egy másik pasi fogja fogdosni a csajomat – horkantott fel, majd amikor látta, hogy a szavai rosszul estek felsóhajtott. – Ha téged boldoggá tesz, akkor hajrá, de ne kérd, hogy bíztassalak. Nem örülök neki, de ha ennyire akarod, akkor csináld!

-         Hogy te milyen motiváló vagy – mosolyogtam gúnyosan.

-         Tudom!

15:00

Természetesen a dolog nem maradt titokban apu előtt. Épp az esküvői ruhaszalonban voltam a végzős lányokkal, amikor apu felhívott és nem volt valami vidám kedvében.

-         Mond meg nekem, hogy miért csinálod ezt? Mikor már végre megnyugszok, akkor jön a telefon, hogy te megint zavartad a matek órát és megint Dávid miatt!

-         Mi az, hogy végre? Kilencedikben történt apu – tiltakoztam.

-         Ami szemmel láthatóan mély nyomot hagyott Mária tanárnőben. Komolyan Ella ne kelljen már elmagyaráznom!

-         Nem kell ennek akkora feneket keríteni – forgattam meg a szemem. – Erik korrepetálni fog engem matekból és mostantól azon leszek, hogy a tanár kiskedvence legyek.

-         Ajánlom is különben kénytelen leszek én is bekeményíteni! Most nem teszem, mert tudom, hogy a világbajnokság a tét, amiért annyit dolgoztál…

-         Köszönöm apu!

-         De, ha még egyszer előfordul, nem leszek ilyen elnéző!

-         Nem fog elő fordulni – ígértem meg és mielőtt bármi mást mondhatott volna, elköszöntem tőle és visszamentem a lányokhoz, akik épp Kittinek segítettek ruhát választani.

Zavartan ácsorogtam a háttérben, ujjaimmal az egyik ruhának az anyagát piszkáltam, tekintetem ide oda cikázott, és ahogy hallgattam a végzősök csacsogását egyszeriben nagyon magányosnak éreztem magam. Bár a lányok mind kedvesek voltak velem, mégis hiányzott Hanna, hogy a jelenlétével engem is felrázzon, mellette mindig magabiztosabbnak éreztem magam, mert tudtam, hogy ő ott van, és mindig kiáll mellettem.

-         Ella neked sikerült már választani? – kérdezte Niki, mire megcsóváltam a fejem és körbefordultam. – Akkor segítünk – karolt belém egyből és elvezetett a bolt sűrűje felé. – Lássuk csak, mivel ahogy látom a melleid kis aranyosak, így semmiképpen nem ujjatlan ruha lesz, mert az le csúzhat bármikor, nem bántásként mondtam, de ez tény – mosolygott rám bocsánat kérően.

-         Semmi gond. Tudom, hogy kicsik – pillantottam le a melleimre, aztán ránéztem arra a ruhára, amit Niki leakasztott nekem. – Szerintem ez a fazon tökéletes lenne neked, vagy pedig várj ez is biztos jól állna – mutatott egy másikra.

Az első ruha, amit mutatott, számomra túl díszes volt és nem tetszett, hogy felül túl sok csipke volt, a másik pedig úgy nézett ki, mintha nyakon öntötték volna egy nagy adag gyönggyel ráadásul fodros is volt, amit utáltam. Jobb szerettem az egyszerű letisztult darabokat és ezt meg is mondtam Nikinek is.

-         Oké, van valami elképzelés? Milyen ruhában szeretnél férjhez menni Erikhez? – vigyorgott rám. – Mesélned kell ám, mindent tudni akarunk – intett a többi lány felé.

-         Sellő fazonú, olyanba, amiből kivan a hátam – magyaráztam, mire sóhajtott egy nagyot. – Tényleg ez az álmom. Tengerparttal – védekeztem.

-         Nem szeretsz vásárolni ugye? – nevette el magát.

-         Online bármikor.

Niki vigyorogva csóválta a fejét aztán elkezdte lapozgatni a fogasokat, időnként a homlokát ráncolva rám pillantott, majd megrázta a fejét és tovább keresett. Nehéz esetnek bizonyultam, már szinte mindenki megtalálta a számára megfelelő ruhát, csak én szerencsétlenkedtem és kötöttem bele minden egyes javaslatukba. Volt egy ruha, ami megtetszett, enyhén fodros volt, szív alakú kivágással, a felső részén apró minták futottak végig és vékony pántja volt, ami nem rondította az összképet. Már a többiek is kezdtek fellélegezni, hogy végre megvolt nekem a ruha, amikor az eladó közölte velünk, hogy arra az alkalomra le volt foglalva a ruha, és nézzek másikat. Vérzett a szívem, a jókedvem pedig egy csapásra semmivé lett, de ekkor az egyik eldugott részen, a kezembe akadt a tökéletes ruha. Letisztult volt, eltekintve attól, hogy csillogott, ejtett váll része volt és lágy kivágása, ami csak sejtelmesen engedte láttatni azt, ami alatta volt. Ahogy levettem a fogasról, és magam elé tartottam, hogy jobban megnézzem tudtam, hogy ez a ruha csak rám várt. Tökéletesen tükrözte a személyiségemet, egyszerű mégis titkokkal teli.

-         Azta – találta meg a hangját Kitti. – Mondja, kérem, hogy nincs lefoglalva!

-         Egy pillanat türelmet és megmondom – mosolygott az eladó, aki szerintem már a pokol legmélyebb bugyraiba kívánt minket. – Szabad a ruha – nézett fel a laptopból az eladó. – Akkor próbáljuk is fel – sietett oda hozzám és elvette tőlem a ruhát.

Teljes eksztázisba esve kezdtem el vetkőzni, jelen pillanatban nem zavart, hogy egy csapat végzős lány előtt álltam fehérneműben, szerencsére készültem és egy egyszerű fehér együttest viseltem, nem valami ciki darabot, ezért nem igazán zavartattam magam. Először felvettem az abroncsot, majd hagytam, hogy rám segítsék a ruhát, és csak akkor bújtam ki a melltartóból. Az eladó befűzte a ruhámat, aztán arra kért sétáljak át a tükrös terembe. A csajok egyből követtek engem, folyamatosan kameráztak, mert a fejükbe vették, hogy erről készítenek a videót. Ella kalandjai az esküvői ruhaszalonban. Ezt a címet Niki találta ki, nyilván az ő ötlete volt a videó is. Amikor aztán megpillantottam magam a tükörben tátva maradt a szám. A ruha elképesztően állta rajtam, bármerre forgolódtam tökéletesen illeszkedett és még a hossza is stimmelt. Felesleges lett volna igazítani rajta, olyan volt, mintha rám öntötték volna, mintha ez a ruha csak arra várt volna, hogy én bejöjjek ide és felvegyem.

-         Akkor le lehet foglalni? Mostanra meg majd a jövőbeli esküvőmre? – kérdeztem boldogan, mire az eladó elnevette magát és gyorsan le is írta az adataimat.

Miközben ő gépelt Kitti fényképeket készített rólam, számtalan szögből, hogy majd legyen mit megmutatni az osztályfőnöküknek és a tánctanárnak, na meg persze Eriknek, akit, mint kiderült a lányok folyamatosan tájékoztattak.

-         Ezt ne küldjétek el neki – kértem. – Szeretném, ha meglepi, lenne – vontam meg a vállam zavartan.

-         Okés – biccentett Kitti. – Amúgy te leszel a legszebb, ami nem is gond. Mindig a bálkirálynő a legszebb.

-         Milyen bálkirálynő? – kerekedett el a szemem.

-         Erik lesz a bálkirály, így nyilvánvaló, hogy te a királynő. Szóval mindenképpen kelleni fog neked egy tiara, hogy kitűnj – szögezte le Niki.

Zavartan bólogattam csak, kifizettem a foglalót a ruhára, és közben a számat húztam, ugyanis drágább lett, mint az terveztük apával, de a ruha tökéletes volt, és semmi pénzért nem váltam volna meg tőle. A foglaló után mindenki nézett magának kiegészítőt, egységesen megbeszéltük, hogy ugyanolyan kesztyűink lesznek, egy egyszerű darab, ami csak a kézfejünket takarta, valamint kiválasztottuk számomra a tiarát. A legegyszerűbb darabra esett a választás, olyan volt, mint egy rózsainda tüske nélkül, apró rózsákkal, amik megcsillantak a fényben. Hercegnőnek éreztem magam és alig vártam, hogy végre órákat töltsek ebben a gyönyörű ruhában.

A ruhaszalon után átmentünk az étterem részlegre, és mint egy csorda megcéloztuk a Mekit. Míg a többiek helyet mentek vadászni, addig én sorba álltam Kittivel és Jázminnal és bőszen chateltem Hannával, aki természetesen semmiről se maradhatott le.

-         A barátnőd ugye nem haragszik, hogy ő nem táncolhat? – kérdezte hirtelen Kitti, mire felpillantottam és azonnal megráztam a fejem.

-         Utálja a felhajtást, meg a rengeteg táncórát. Legszívesebben a sajátunkon se venne majd részt, de megmondtam neki, hogy kinyírom, ha egyedül hagy.

-         Akkor jó. Kicsit aggódtam, ugye én táncolok Zsoltival és ők járnak… bár elég csúnyán hajba kaptak a délelőtt, de aztán rá 10 percre mikor újra láttam őket, már smaciztak.

-         Ők ilyenek – sóhajtottam fel és zsebre vágtam a telefont.

Sorra kerültünk így egy időre berekesztettük a beszélgetést, leadtuk a rendelésünket, majd félre álltunk, hogy mások is tudjanak rendelni.

-         Ella – szólalt meg hirtelen Kitti és izgatottan csillogó szemekkel rám nézett.

-         Igen?

-         Osztálytáncunk is lesz.

-         Oda én, nem kellek vagy igen? – pislogtam zavartan.

-         Nem, viszont évek óta versengünk az a-sokkal, tényleg kilencedik óta és bár a keringőt együtt kell táncolnunk, de az osztálytáncot nem. Arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne, ha lenne olyan ismerősünk, aki tudja mi az, hogy tánc és meg tudna nekünk tanítani valamit. Igen tudjuk, hogy rengeteg dolgod van, ott a világbajnokság, ráadásul most a matektanár is bekeményített, de arra szeretnénk kérni téged, hogy segíts nekünk, hogy leverjük az a-sokat!

Csodálkozva néztem Kittire, majd a társaságunk felé, akik épp hangosan nevettek valamin, majd újra Kittire néztem. Fejben gyorsan összeraktam a teendőim listáját és gondterhelten fújtattam. A világbajnokság csak az egyik része volt, de mellette készülnöm kellett a felvételimre a Jégszínházba, valamint ott volt Dávid megkeresése, amire azóta se válaszoltam. Talán nem kellett volna bevállalnom, plusz egy terhet, de nem akartam kiesni Kitti kegyeiből, ráadásul úgy láttam rajta őszintén szeretné a segítségemet és nem kihasználni akart.

-         Rendben van. Összerakok nektek valamit, de kéne pár ötlet kezdő löketnek, hogy pontosan mire gondoltatok.

-         Már erről is beszéltünk. Olyat szeretnénk, amit ismer a korosztályunk és szeret, valami olyat, ami igazán emlékezetes lesz. Az a-sok elvileg a Nagy pénzrablásból adnak elő valami jelenetet. Minket inkább a zene, a tánc és az ének vonz.

-         Pl High School Musical? Vagy az ne legyen, mert arra keringőzünk?

-         Nem rossz ötlet, de nem tudom… valami újabb kéne – gondolkodott hangosan Niki. – Ó kész a kaja – csillant fel a tekintete.

Már az asztalnál ültünk és éppen a sültkrumplimat eszegettem, amikor minden arc felém fordult és mindenki arcán sejtelmes mosoly virított.

-         Ella mesélnél, nekünk kérlek a mai izgalmas matekóráról? – kérdezte az egyik lány izgatottan.

-         Igaz, hogy Horváth Dávid felkeresett, hogy szerepelj a klipjében?

-         Erik mit szólt hozzá?

-         Válaszoltál már? Ugye igent mondtál?

-         Igen tényleg felkeresett, mivel ez a Forgószél folytatása lesz a Szélcsend. Erik nem repdesett az örömtől és nem még nem válaszoltam, de tervbe van, amit hazaérek – válaszoltam meg az összes feltett kérdést.

-         Miért nem írsz neki most? Ne várasd tovább.

-         Most? – haraptam az ajkamba.

-         Igen!

A vállamat vonogatva vettem fel a telefonomat az asztalról és megnyitottam az Instagrammot, aztán újra elolvastam Dávid üzenetét és gépelni kezdtem a választ. Dávid éppen elérhető volt, így a kezem folyamatosan remegett és a gyomrom is liftezett. Ahogy a telefonomat bűvöltem, egy kéz eltakarta előlem a kilátást, majd Erik ajka az ajkamra simult.

-         Tökéletes az időzítésem – súgta a számba elégedetten, majd hátrahúzódott és elvette a kezét a szemem elől.

-         Ezzel nem akadályozol, meg semmit ugye tudod? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

Erik becsusszant mellém az ülésre, belekortyolt a kólámba, majd lepillantott a kezemben lévő telefonra és rosszallóan megcsóválta a fejét.

-         Sikerült ruhát választani?

-         Tudod, hogy igen – morogtam és gyorsan beképeltem a választ Dávidnak és el is küldtem, majd letettem a telefont az asztalra és Erikkel mit sem törődve enni kezdtem.

-         Még jó, hogy elvileg a pasid vagyok – horkantott fel.

-         Nem azt kérte, hogy a szeretője legyek, hanem, hogy szerepeljek a klipjében.

-         Meglátjuk – húzta keserű mosolyra az ajkát és felállt.

-         Már mész is?

-         Ja. Gondoltam hazaviszlek, de elment tőle a kedvem. További jó szórakozást

Tátott szájjal néztem Erik után, majd dühösen elfordultam és magam elé meredtem. Együtt se voltunk, de máris féltékenykedett. Ráadásul konkrétan a semmi miatt.

-         Sose láttam még féltékenynek – jegyezte meg Kitti döbbenten.

-         Idióta – morogtam magam elé, majd a tekintetem a felvillanó telefonomra villant.

Dávid válaszolt.

Nagyszerű! Kicsit féltem, hogy nem fogod elvállani, akkor kénytelen lettem volna klónoztatni. A Szélcsendet eleve úgy írtam meg, hogy rád illik az egész dal, szóval mindenképpen neked kell benne szerepelned. Mikor tudnánk megbeszélni a továbbiakat? Igen! Az anyagiakat is kisasszony! A holnap jó lenne neked?

Mosolyogva írtam neki vissza.

A holnap tökéletes lesz. 10 óra a Franziskában? A régi idők emlékére.

Tökéletes! Akkor holnap! Már nagyon várom!