Erika azt mondta, hogy térjek észre és legyek újra az az értelmes fiatal lány, akit ő megismert. A szavai fájóan őszinték voltak, és rá is megharagudtam egy kicsit, de aztán beláttam, hogy igaza volt. Én nem az a lány voltam, aki megsértődik egy ilyenen, hanem az, aki megérti, hogy a másik nem szeretné és esetleg meg is kérdezi, hogy tudna-e valahogy segíteni. Utólag átgondolva a dolgokat, már biztos voltam abban, hogy Eriknek volt oka arra, hogy ennyire nem akarta, hogy felvételek kerüljenek fel róla. Nem tudom mi lehetett, de biztos valami rossz történt vele a múltban. Talán kerültek fel róla olyan felvételek, amikre nem volt büszke. Fogalmam sincs. Zsoltit faggattam róla szombat este, de, mint legjobb barát nem mondott nekem semmit. Én viszont nem adtam fel, megkörnyékeztem aput is, hogy ő tudott-e olyan videókról, amiken Erik is szerepelt, de őt kötötte a rendőri titoktartás. Nem hittem neki, ha ez igaz lett volna, akkor azt se mondhatta volna el, hogy Erik drogozott. Vikit és Biankát nem mertem ezzel zavarni, Gergő pedig egész nap fújt rám, amiért én haragudtam rá. Ez is tök logikus, de tényleg. Haragszik rám, amiért haragszok rá, mert meg akart védeni egy olyan személytől, akitől nem kell megvédeni. Így nem maradt más Zsoltit faggattam továbbra is, aki már elkeseredésében Hannát uszította rám, hogy állítson le.

-         Komolyan ennyire érdekel ez téged?

-         Igen, mert lehet, hogy olyat követtem el a tudtomon kívül, ami neki gyenge pont, és ha ez így van, akkor szeretnék tőle bocsánatot kérni. De hiába bújom a netet egész nap, nem találtam semmit – túrtam idegesen a hajamba.

-         Miért nem kérdezed meg őt?

-         Mert haragszik rám! És nem tudom… azt szeretném, hogy ő mondja el nekem – suttogtam. – Nem tudom, hogy mi van most köztünk. Ilyet meg nem éreztem, olyan más, mint Atinál.

-         Atitól csak jobb lehet! Szerelmes vagy?

-         Nem hiszem… jó vele lenni, de nincs, még bennem az az érzelmi töltet vagy nem tudom. Mellette merek önmagam lenni, nem vagyok feszült és nem törekszem a tökéletességre. Olyan más minden.

-         Szóval szerelmes vagy – mondta elégedetten.

Sokáig agyaltam a kijelentésén, de nem jutottam előrébb. Fogalmam se volt, hogy mit éreztem Erik iránt, azon kívül, hogy most bűntudat mardosta a szívemet, amiért előbb cselekedtem, mint kérdeztem. Éjfélig csak forgolódtam az ágyban, amikor is a csendbe belehasított a Nickelback. Azonnal kipattant a szemem, a telefonomért kaptam és fogadtam Erik hívását.

-         Haló?

-         Aludtál főnök? – kérdezte csendesen.

-         Akartam, de nem tudtam – válaszoltam én is hallkan.

-         Én se. Kérdezhetek valamit?

-         Persze.

-         Miért zaklattad szerencsétlen Zsoltit? – nevette el magát, mire a párnámba fúrtam a fejem és szorosan behunytam a szemem.

-         Elmondta?

-         Együtt töltöttük a napot.

-         Oh…

-         Szóval?

-         Miért kérdezed, ha úgyis tudod?

-         Miért nem kérdeztél meg engem?

-         Mert nem akartam ennél is jobban elcseszni a helyzetemet. Késve jöttem rá arra, hogy lehet nyomós okod volt arra, hogy úgy reagáltál. Sajnálom Erik és szeretném, ha tudnád, velem beszélgethetsz.

-         Nem igazán telefontéma, de kösz.

Bólintottam egyet, egy ideig hallgattunk, aztán egy mély levegőt véve elmeséltem neki, hogy nekem miért ilyen fontos a Tiktok. Meséltem neki az anyuval való kapcsolatomról, hogy mennyire össze voltunk nőve régen és, hogy mennyire megváltozott a kapcsolatunk a válás után, de azt nem mondtam el, hogy pontosan mi váltotta ki azt, hogy a kapcsolatunk ennyire megromlott. Túlságosan fájdalmas lett volna beszélni róla, úgy, hogy eddig senkinek se mondtam el. Nem vártam cserébe semmit, nem azért nyíltam meg Eriknek, hogy őt is beszédre bírjam, egyszerűen csak jól esett beszélgetni vele az éjszaka közepén, olyan dolgokról, amikről nappal talán nem beszéltem volna. Erik egyenletes szuszogására aludtam el, olyan hajnali három körül, hogy aztán három óra múlva az ébresztő hangjára kellhessek is fel.

08:00

Reggel Erik nem volt a buszon és dolgozni sem volt a reggelizőhelyen, így a palacsintám sem ízlett olyan jól. Csak kedvetlenül eszegettem, majd komótosan sétálva az iskola felé vettem az irányt és épp csak beestem nyolcra, az első órámra.

-         A bátyád kegyetlen. Reggelre rakta az edzéseket – panaszkodott Hanna, amikor leültem mellé.

-         Ó – élénkültem fel azonnal.

-         Örülök, hogy ennek te örülsz. Nála aludtam az este, erre ötkor csörög a telefon, hogy tolja be a képét edzésre. Álmos vagyok – nyöszörgött a padra hajtva a fejét.

-         Erik is az edzésen volt?

-         Aha. Ő hozott be minket, mert nekem is jönnöm kellett, szóval itt rohadok hat óta. Nyűgös vagyok, nem ittam kávét és meg is jött szóval az elkövetkező öt napban semmilyen örömem nem lesz. Mondtam már, hogy utálom a bátyádat?

-         Nem is egyszer – veregettem meg a karját, majd elővettem a töri füzetemet és a tanárra szegeztem a tekintetem, megpróbálva odafigyelni az órára.

Ahogy kicsöngettek és Hannával kimentünk a teremből, hogy megrohamozzuk a büfét, pillantásom a lépcsőn lefelé tartó Erikre villant, aki még nem vett észre engem. Lelassítottam, mert fogalmam se volt, hogy mit kéne tennem. Menjek oda hozzá? Vagy ne? Totálisan összezavarodva figyeltem Eriket, a szívem húzott felé, de nem mertem odamenni hozzájuk, mert nem akartam beégni. Végül nem tettem semmit, mert Erik nem vett észre engem.

-         Nem azt mondtad, hogy három órát beszélgettetek? – bökött oldalba Hanna.

-         De igen – bólintottam. – Azt viszont nem tudom, hogy mi van közöttünk – sóhajtottam fel.

-         Jaj, ne legyél már kisnyuszi – förmedt rám és belém karolva a büfé felé húzott ahol Erikék szintén sorban álltak.

Zsolti vett észre először minket, a szeme azonnal kikerekedett, lesápadt, kezéből kiesett a pénztárcája és elkezdett hátrálni, miközben folyamatosan magyarázott valamit a haverjainak. Tátott szájjal, röhögve tártam szét a kezem és megszaporáztam a lépteim, mire ő sarkon fordult és elrohant. Erik vigyorogva figyelte a közeledésünket, majd amikor mellé értem elkapta a derekam és hátulról magához ölelt, karját összekulcsolta a hasam előtt és belepuszilt a nyakamba.

-         Zsolti fél tőled – közölte kuncogva.

-         Nem is értem miért – hunytam be a szemem és közelebb simultam Erikhez. – Beszélni fogok Gergővel, hogy ne szemétkedjen.

-         Nem számít. Majd megbékél.

-         De igenis számít! Túl nagy a nyomás rajtad. Nem elég, hogy ott a foci, de készülni kell a szalagavatóra, akkor a világbajnokság és te idén érettségizel – soroltam.

-         Technikailag csak jövőre.

-         Erik ez komoly dolog!

-         Főnök tudom, hogy mennyit bírok, ne aggódj – nézett a szemembe, majd lehajolt hozzám és megcsókolt.

A gyengéd, mégis határozott csókjától egy sóhaj hagyta el az ajkam és felé fordulva a nyaka köré fontam a karom, ő pedig beletúrt a hajamba és elmélyítette a csókunkat. Egészen addig csókolóztunk, míg valaki seggbe nem rúgott, és amikor megfordultam Zsolti vigyorgott rám szélesen.

-         Én mondtam, hogy seggbe rúglak!

-         Idióta – röhögtem el magam. – Nem is értem Hanna miért van veled.

-         Dehogynem érted – legyintett az említett személy. – Együtt vagyunk köcsögök. Kell ennél több egy kapcsolathoz?

-         Kell – vágtuk rá Erikkel egyszerre, majd összemosolyogtunk, Hannáék pedig felröhögtek.

-         Menthetetlenül romantikusak vagytok.

A vállamat vonogatva álltam meg a büféspult előtt és kértem egy rántott húsos szendvicset, valamint egy kis dobozos kólát és már fizetni akartam, amikor Erik odébb tolt és kifizette helyettem.

-         Rosszba leszünk – fenyegettem meg, amikor már félre állva várakoztunk Zsoltira és Hannára.

-         Azta, 500 Ft-ot fizettem helyetted – kapta a szája elé a kezét rémülten.

Összehúzott szemekkel könyököltem oldalba, kicsomagoltam a szendvicsemet, beleharaptam és a szememet behunyva élveztem a számban végig áradó finomabbnál finomabb ízeket. A suli büféjében fantasztikus volt a rántott húsos szendvics, nem tudtam miért, talán a különleges szósz miatt, amit bele tett, mindenesetre élvezet volt itt szendvicset enni.

-         Szóval ilyen arcot vágsz, amikor elélvezel – suttogta a fülembe Erik, mire a szőr felállt a karomon és elvörösödtem.

-         Ezt neked kell kiderítened – nyitottam ki a szemem, mire meglepetten kikerekedett a szeme, aztán elvigyorodott.

-         Állok elébe!

Most én voltam az, aki kikerekedett szemekkel meredt rá.