A matek óra előtt szembesültem csak azzal, hogy semmit se tanultam, így a dolgozatomat szinte teljesen üresen adtam be, amit a matektanár már a következő órán ki is javított és megmutatta az egész osztálynak. A megaláztatásom közepén kopogott be Erik és elkért engem a szalagavatós megbeszélés miatt, ezzel nyilvánossá vált az osztály számára, hogy Erikkel fogok táncolni. Hosszú évek után először egy 11.-es is táncolni fog a végzősök szalagavatóján és az a 11.-es én voltam. A megbeszélést egyébként nagyon élveztem, a kezdeti zavarom pár perc alatt teljesen eltűnt, köszönhetően Eriknek és Zsoltinak, akik megpróbáltak összebarátkoztatni a lány osztálytársaikkal. Természetesen azért, hogy ne rajtuk lógjak, mint a kiscsibék az anyjuk seggében, hanem szocializálódjak és barátkozzak össze a végzős lányokkal, hisz mostantól elég sokat fogok velük találkozni. Megjegyzem nem lógtam a seggükben, pusztán csak velük voltam, mivel mást nem nagyon ismertem.

-         Hé, Ella – sietett utánam Kitti és felvette velem a lépést.

-         Igen? – pillantottam rá és lassítottam a lépteimen.

-         Arra gondoltunk a többiekkel, hogy a hétvégén elmennénk kibérelni a ruhákat a szalagavatóra. Mind egy helyre megyünk volna kedved csatlakozni hozzánk? Kedvezményes lenne – mosolygott rám.

-         Ó persze – pislogtam meglepetten. – Majd írd meg, hogy hánykor és hova menjek.

-         Rendben. Beveszlek téged is a csoportba – kapta elő a telefonját és pár másodperccel később érkezett is az értesítés. – Na, csak ennyit akartam. Most rohanok, spanyolom lesz, emelt érettségi, tudod, hogy megy ez – forgatta meg a szemét és egy könnyed ölelés után már el is sietett.

Sokáig csak álltam ott, kezembe szorongatva a mobilomat, amire sorra érkeztek az értesítések, mindenki köszöntött engem a csoportban, tisztára úgy viselkedtek… hát igazából úgy viselkedtek, mint az emberek, csak tök furcsa volt, hogy befogadtak a végzősök maguk közé. Csodálkozásomnak hangot is adtam, felhívtam Hannát és folyamatosan magyaráztam neki, de ő csak annyit válaszolt, hogy a csarnokban van Zsoltival, szóval akár személyesen is elmesélhetem, így nem fogy a pénzem. Futva estem be a terembe, lesiettem a lépcsőfokokon, köszöntem a másik edzőnek, majd leültem Hanna mellé.

-         Biztos, hogy ez velem történik? – szegeztem neki a kérdést, mire elnevette magát.

-         Olyan aranyos vagy ilyenkor.

-         Aranyos?

-         Igen, mert konkrétan úgy kezeled a végzősöket, mint én Michael Morronet.

Felháborodva kezdtem volna tiltakozni, de aztán átgondoltam a dolgot és rájöttem, hogy Hannának igazából igaza volt. Tényleg úgy viselkedtem a végzősök közelében, mintha világsztárok lettek volna, pedig igazából ők is csak egyszerű emberek voltak, csak egy évvel idősebbek nálam.

-         Michael jó pasi, és jók a dalai – jegyeztem meg.

-         Igen – mosolygott elégedetten csillogó szemekkel.

Hónapokig győzködött, de tényleg hónapokon keresztül zaklatott, hogy nézzem meg a 365 napot, és bizonygatta nekem, hogy Michaelnél nincs tökéletesebb pasi ezen a bolygón. Rengetegszer megcáfoltam őt és bizonygattam, hogy a világ legjobb pasija Tim Pocock a Táncakadémiából, mire kiröhögött és közölte velem, hogy nem láttam még igazi pasit. Aztán nyáron, amikor éppen világvége hangulatom volt, csak ténferegtem a házban, nyomattam a lékkondit és fagyit zabáltam, úgy döntöttem megnézem az első részét. Még aznap megnéztem a másodikat is, bekövettem Michaelt minden létező oldalon, és letöltöttem az összes dalát. Hannának igaza lett, nem láttam még igazi pasit, addig a pillanatig.

-         Szerintem nem jó pasi – lépett el előttem Zsolti és levágta magát Hanna mellé. – Hallom megismerted a családot – villant rám a tekintete.

-         Igen, megismertem – biccentettem. – Mondott neked valamit?

-         Nem volt elragadtatva. Idegesíti, hogy az egész családja megkedvelt. Még az apja is, pedig vele nem is találkoztál.

-         És azt tudod, hogy miért idegesíti? Ellával csak szerencséje van annak a fasznak, örüljön, hogy egyáltalán ránézett – horkantott fel Hanna.

-         Nézzétek lányok, Erik nem szereti belevonni a családját a kapcsolataiba. Vagy ha igen, akkor az, nála nagyon komoly – nézett Zsolti a szemembe. – Szereti, ha a kezében van az irányítás.

-         Megszívta, mert most nálam van a gyeplő – horkantottam fel és idegesen felpattantam.

-         Ella, ülj vissza! – fogta meg a karom Hanna és lerántott a székre. – Beszélj! – mordult rá Zsoltira.

-         Mit mondjak még?

-         Mindent! Legjobb barátok vagytok, mond el, hogy mit akar Ellától!

Zsolti tekintete ide oda járt köztem és Hanna között, majd elkapta a tekintetét és beletúrt a hajába. Nem voltam benne biztos, hogy tudni akartam a választ, mégis a lélegzetemet visszafojtva néztem Zsoltira, arra várva, hogy végre megszólaljon. De Zsolti hallgatott és az általános iskolás diákok fociedzését nézte, majd Hanna folyamatos bökdösését megelégelve ránk nézett.

-         Nem tudom Ella! – nézett rám és elhúzta a száját. – Nekem csak annyit mondott, hogy van benned valami, ami nem hagyja őt nyugodni.

-         Mint valami béna fantasyba – morogtam. – Megyek, megszervezem a próbákat, így, hogy bejött a szalagavató át kell variálnom mindent – túrtam bele a hajamba. – Gergő bent van már?

-         Az irodában – biccentett Zsolti.

Bólintottam egyet, szorosan megöleltem Hannát, aki megígérte, hogy kiszedi Zsoltiból az infókat és sikerrel is járt. Az edzők irodája előtt jártam, amikor üzenet érkezett Hannától. „Különlegesnek talál téged, képtelen melletted elmenni szó nélkül. Zsolti szerint teljesen megváltozott, amikor látott téged a jégen táncolni. TUTI, HOGY SZERELMES BELÉD!” „Ezt is ő mondta, vagy ezt már te?” „Én voltam, de tudod, hogy nekem mindig igazam van!” Volt abban valami, amit Hanna írt, általában neki mindig igaza lett. De ő sem volt tévedhetetlen. Mi van, ha ezúttal nincs igaza? Ha Erik nem szerelmes belém?

-         Rossz hírt kaptál vagy azt tervezed, hogy itt fogsz ácsorogni? – nyitotta ki az ajtót hirtelen Gergő, mire meglepetten sikkantottam egyet.

-         Megijesztettél – nyomultam el mellette és egyenesen a naptárhoz mentem. – Át kell szerveznem a próbákat – sóhajtottam fáradtan és felhívtam Erikát videochaten, hogy ő se maradjon le semmiről.

-         Miért? – ráncolta össze a homlokát Gergő és leült a kényelmes forgó székére. – Azt hittem már lefixáltuk az időpontokat.

-         Igen, de itt a szalagavató. Talán nem kellett volna elvállalni – hajoltam előre és megdörzsöltem az arcomat.

-         A mit is?

-         A szalagavatót.

-         Parancsolsz?

-         Erik megkért, hogy táncoljak vele a szalagavatón – avattam be a bátyámat az új történésekbe, mire a homloka közepére szaladt a szemöldöke.

-         Szivatsz ugye?

-         Nem. Miért tenném?

-         Nem fogsz vele táncolni!

-         Miért nem?

-         Mert a szalagavató, kurvára vízválasztó a végzősöknek. A szexről szól.

-         Amerikában – bólintottam oda se figyelve rá. – Vedd már fel – morogtam a telefonomnak, majd sóhajtva kinyomtam a hívást és neki láttam magam összeállítani a beosztást, hogy jó legyen mindenkinek és tudjunk pihenni is.

16:00

Valamikor a körmölés közepette elnyomhatott az álom, ugyanis arra keltem fel, hogy valaki a karjába kapott. A szemem azonnal kinyílt, meg mozdítottam a fejem és fájdalmasan feljajdultam a nyakamba nyilalló fájdalomtól.

-         Nem akartalak felébreszteni – szólalt meg Erik, mire hunyorogva ránéztem.

-         Hova viszel?

-         A kanapéra akartalak áttenni. Gondoltam ott kényelmesebb.

-         Hány óra van? – fúrtam a fejem a nyakába, mire felkuncogott és leült a kanapéra, velem együtt.

-         Négy.

-         Négy? – pattant ki a szemem azonnal. – Lemaradtunk a próbáról. A fenébe – nyögtem fel elkeseredetten. – Kezdődik az edzésed. Miért vagy még itt? És egyáltalán miért ölelsz úgy, mintha jóba lennénk? – húzódtam el tőle összehúzott szemekkel.

-         Te bújtál hozzám főnök – mosolyodott el az arcomat fürkészve. – Azt hittem már kibékültünk.

-         Nem!

-         Oké – tartotta fel a kezét. – Akkor most kibékülünk?

-         Nem – röhögtem el magam hitetlenkedve. – Ez nem így megy. Ki kell engesztelned! – álltam fel az öléből, de elkapta a kezem és visszahúzott. – Mit művelsz? – kerekedett el a szemem.

-         Azt mondtad engeszteljelek ki – mondta ártatlanul. – De amúgy még mindig nem értem, hogy miért neheztelsz rám.

-         Akkor gondolkodj el rajta – húzódtam el tőle és felkaptam az asztal mellől a táskámat, majd Erik kezébe nyomtam a próbáink egyik példányát. – Próbáltam úgy szervezni, hogy neked is jó legyen és tudjunk pihenni is. A holnapi napod szabad. Hétfőn találkozunk – hadartam majd az ajtóhoz léptem és lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. – Mi a… te bezártad az ajtót? – pördültem Erik felé.

Aki addigra már közvetlen ott állt előttem, így egyenesen a mellkasának ütköztem és vissza fojtott lélegzettel a szemébe néztem. Erik keze a derekamra csúszott, maga felé húzott, másik kezét pedig az ajtónak támasztotta, lélegzetvétele az enyhén elnyílt ajkamat súrolta, illata megtöltötte az orromat.

-         Pont, akkor hagyott ott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Azt ígérte várni fog rám, hogy mellettem lesz, hogy együtt csináljuk végig, de hazudott. A családom imádta őt, és ő is imádta a családomat, neki adtak igazat, amikor szakított velem. Sőt, még csak nem is szakított, egyszerűen eltűnt az életemből. Ezért nem akartam, hogy megismerd a családomat. Mert mindenki, akit megszeretek, elmegy és én leszek az oka. A családom szemében is. Én leszek a szar alak, nekem mondják, hogy jobban kellett volna csinálnom, hogy küzdenem kellett volna. De te küzdenél, ha mindent vaksötéten látnál magad körül? Ha nem lenne egy kibaszott kapaszkodód sem, ami miatt érdemes lenne küzdeni? Egyedül voltam Elli, teljesen egyedül és még egyszer nem akarom ezt átélni. Te pedig olyan vagy, aki ezt megtenné velem.

Leforrázva meredtem Erikre, szavai, mint megannyi tőr hatoltak a szívembe. Csak álltam ott, körmeim Erik vállába vájtak, és néztem rá könnyes szemekkel. Erik egyáltalán nem ismert engem, ha így gondolta. Ahhoz a másik lányhoz hasonlított engem, aki ott hagyta őt. Mit tegyek, hogy ne gondolja ezt? Nem volt neki elég, hogy nem zavartam el, amikor megtudtam drogozott és elvonón volt?

-         Menj a francba Erik – suttogtam és a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól.

Erik hagyta, keze lehullott rólam és hátrált pár lépést, én pedig mélyeket lélegezve behunytam a szemem, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy adja ide a kulcsot. Kerültem a tekintetét, rá se néztem, amikor odaadta a kulcsot, csak megfordultam kinyitottam az ajtót és kisiettem az irodából. A terem előtt elsietve észrevettem Hannát, aki még mindig a lelátón ült és a kezdődő edzést nézte. Feltéptem az ajtót, lerohantam a lépcsők között, megfogtam a kezét és magammal rángattam. Szükségem volt rá, jobban, mint valaha.

-         Ella – kiáltott utánam Gergő, majd amikor nem válaszoltam utánunk szaladt.

-         Mi van? – pislogott Hanna csodálkozva, majd a tekintete megakadt Eriken. – Mit mondtál neki te faszfej? – támadt rá vicsorogva.

-         Mi folyik itt? – kérdezte Gergő idegesen.

-         Semmi – csattantam fel a könnyeimet nyelve.

-         Semmi? Ide figyelj te szemét – indult meg Hanna Erik felé dühösen. – Megmondtam neked a múltkor is! Nem megmondtam, hogy ne bántsd meg? Mi az talán beijedtél, hogy nem te vagy a nyeregben? – kérdezte gúnyosan.

-         Csak rám és Ellire tartozik, amit beszéltünk – szögezte le Erik. – Kihagyom ma az edzést.

-         Nem, nem hagyod ki – kapta el Gergő Erik karját, amikor ellépett mellette. – Indíts be a terembe!

-         Nem – sziszegte vissza Erik.

-         Az ösztöndíjaddal játszol – szaladt magasba Gergő szemöldöke.

Erik idegesen meredt rá, majd a tekintete egy pillanatra rám villant, aztán gyorsan elfordult és belépett a terembe, hangosan becsapva maga mögött az ajtót. Lehet, hogy beképzeltem, de mintha azt üzente volna a szemével, hogy sajnálja. De mit? Mit sajnált?