Már félúton jártam a buszmegálló felé, amikor hirtelen leszakadt az ég és pillanatok alatt bőrig áztam. A gondosan begöndörített hajam, egy pillanat alatt lelapult, a kedvenc bundás pulcsim, teljesen átázott, még úgy is, hogy ész nélkül rohantam a buszmegálló felé. A fedett rész alá érve, dühösen bámultam fel a sötét viharfelhőkre, amik teljesen kitakarták a napot, ami induláskor még sütött. Az orrom alatt motyogva szálltam fel a buszra, felmutattam a bérletemet, aztán felpillantottam szabad helyet keresve. A busz közepe táján megpillantottam Eriket, így elindultam felé, próbálva nem elvörösödni a gondolattól, hogy bejöttem neki. Egész éjjel ez járt a fejemben és aludni se tudtam miatta, így elkezdtem nézni a Vámpírnaplókat, az első évad feléig jutottam, amikor elnyomott az álom.

-         Le szeretnél ülni? – pillantott fel Erik rám, mire feleszméltem a bambulásból. – Megáztál – állapította meg.

-         Na, nem mondod – vontam fel a szemöldököm és leültem mellé, mire odébb csúszott, hogy ne vizezzem össze. – Nem is értem miért lógok veled. Kocsid van, de nem vagy hajlandó értem jönni.

-         Mi vagyok én? Taxi? – röhögte el magát.

-         Miért, ha a csajod lennék, akkor se cipelnéd a fenekemet?

-         Ahhoz előbb a csajomnak kéne lenned – vigyorodott el. – Szóval, visszatérve a tegnapra.

-         Hm… - mosolyogtam szórakozottan és bedugtam a fülemet a fülhallgatómmal.

Erik oldalba bökött, majd kihúzta a fülemből a fülest, mire rápillantottam és elnevettem magam az ideges arca láttán.

-         Nagyon rosszba leszünk főnök!

-         Talán nem vagy biztos a megérzéseidben?

-         Hogy? – ráncolta össze a homlokát.

-         Azt mondtad Gergőnek, hogy szerelmes vagyok beléd. Talán kételkedsz benne?

Erik oldalra billentette a fejét, kitartóan fürkészte az arcomat, majd hirtelen felém hajolt, én pedig rémülten hőköltem hátra, ugyanis nem álltam készen csókolózni vele. Nem amíg vicc nélkül ki nem mondja, hogy szeretné, ha a barátnője lennék. Mert biztos voltam benne, hogy egyelőre csak szívta a véremet és lehet, hogy tényleg bejöttem neki, de nagyon kételkedtem abban, hogy járni akart velem. Hiába mondta azt tegnap, nem hittem én olyan könnyedén neki. Míg ezen agyaltam, Erik keze az arcomra simult, ujját végig futtatta a szemem alatti sötét karikákon, ami az éjszakai sorozatozás eredményei voltak.

-         Komolyan nem fogsz válaszolni?

-         Komolyan meg kell kérdezned a nyilvánvalót? – kérdeztem vissza csendesen, mire az ajkába harapott, aztán elégedetten mosolyogva hátradőlt.

Kényelmesebben elhelyezkedtem, egyik lábamat átvetettem a lábán, és kibámulva az ablakon, a gondolataimba merülve figyeltem, a busz ablakán végig folyó esőcseppeket.

14:00

-         Akkor holnap tali – öleltem meg Hannát mielőtt beléptem volna a csarnokba.

-         Rendicsek. Tanulj matekra – figyelmeztetett a holnapi matek dolgozatra.

-         Rendben – sóhajtottam kelletlenül és belöktem a csarnok bejárati ajtaját.

Lehúztam a kártyámat, majd odaléptem Erikhez, aki a lépcsőn ülve várt rám, lábánál a sporttáskája és éppen egy kakaóscsigát csomagolt ki. Mivel még időben voltunk, Erikát negyedre vártuk, ezért leültem mellé a lépcsőre és elővettem a matek füzetemet, hogy addig is tanuljak valamit.

-         Mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian.

-         Próbálok nem megbukni – válaszoltam fel se pillantva.

-         Azt hittem, hogy jó tanuló vagy.

A döbbent hangját hallva felkaptam a fejem és széttártam a kezemet. Oké, sokat tanultam ez tény, de nem voltam színjeles tanuló, inkább egy erős hármas. Komolyan Erik azt gondolta rólam, hogy stréber voltam?

-         Mégis, miből gondoltad ezt?

-         Hát általában az, aki nincs ott minden buliban, az otthon van és tanul – magyarázta a vállát vonogatva. – Ha gondolod, korrepetálhatlak matekból, ha olyan nehezen megy – pillantott a teljesen összefirkált füzetemre.

-         Kár a gőzért. Már ötödik osztályban elvesztettem a fonalat – suttogtam. – Jövőre tuti biztos, hogy magán tanár kell majd… nagyon nem várom az érettségit.

-         Túl van tolva az egész érettségi. Ez is csak egy egyszerű dolgozat, csak érettséginek hívják, hogy féljenek tőle a diákok.

-         Csak nem tapasztalat? – szaladt magasba a szemöldököm.

-         Éppen próbállak megnyugtatni, erre gúnyolódsz. Szemtelen vagy – csóválta meg a fejét és letört egy darabot a kakaós csigából.

Ráhagytam a dolgot, figyelmemet újra a matek füzetemnek szenteltem, ám egy perccel később bosszúsan csaptam össze és bevágtam a táskába, aztán Erik kakaóscsigájára szegeztem a tekintetem. Vajon ide adja nekem a közepét vagy lopjam el tőle? Ezen gondolkodva figyeltem őt, majd a szám automatikusan kinyílt, amikor Erik felém közelített a kakaóscsiga közepével. Ám mielőtt bekaphattam volna Erik visszahúzta a kezét.

-         Ugye tudod, hogy ha ezt megeszed az mit fog jelenteni? – nézett mélyen a szemembe. – Ha megeszed a kakaóscsigám közepét, akkor onnan nincs visszaút. A barátnőm leszel!

-         Egy kakaóscsiga kell ahhoz, hogy arra kérj a barátnőd legyek? – kérdeztem szórakozottan.

-         Más lány már olvadozna és kapna a közepéért – ráncolta össze a homlokát.

-         Kapok is – dőltem előre és leharaptam a felét, majd felálltam és a vállamra kaptam a táskámat. – Gyere, melegítsünk be.

Erik könnyedén talpra állt, a vállára kapta a sporttáskát és utánam sietett, a kezemért nyúlt és egymásba fűzte az ujjainkat. Hagytam a dolgot, igazából nagyon jó érzés volt Erikkel kézen fogva sétálni. Még úgy is, hogy tudtam, nem fűzhetek hozzá sok reményt, hogy ebből komoly kapcsolat is lehet a jövőben. Erik nem az a fajta srác volt, aki már 18 évesen hosszú távra tervezett volna.

-         Neked volt már barátnőd?

-         Voltak páran – biccentett, mire ránéztem és vártam, hogy folytassa. – Igaz nekem nem a mostohatesóm volt – tette hozzá.

-         Tedd már túl magad rajta – forgattam meg a szemem. – Komoly volt?

-         Komoly kapcsolatom még nem volt. Nem nagyon szerettem, hogy korlátozni próbáltak. Ha lett volna olyan lány, akivel komolyabban gondoltam, bebizonyította nekem, hogy egy idióta voltam, amiért beleszerettem. Szóval azóta inkább nem viszek érzelmeket egy kapcsolatba.

-         Értem – bólintottam és elhúztam a kezem, de hogy ne tűnjön fel neki, kifújtam az orromat és összegumiztam a hajamat.

Nyilván a saját csapdámba estem bele, de így legalább már tudtam, hogy hányadán álltunk Erikkel. Bár furcsa oknál fogva fájt, hogy Erik így gondolkodott a szerelemről jó volt tudni, hogy ami kettőnk között volt, az számára nem volt más csak szórakozás. Ez tudva már óvatosabb leszek, és nem fogok be dőlni a szép szavaknak.

-         Te kérdezted főnök – jegyezte meg Erik, amikor feltűnt neki, hogy nagyon csendes lettem.

-         Aha – bólintottam és leültem, hogy átcseréljem a cipőmet, a korcsolyára.

Erik mellettem ugyanígy tett és közben nem egyszer rám pillantott. Ezt onnan tudtam, hogy a szemem sarkából folyamatosan őt fürkésztem, aztán, amikor észrevettem, hogy szórakozik rajtam, elszakadt a cérna.

-         Csak tudod, vannak még a világon olyan lányok, akik igenis értékelnék, hogy szereted őket. Nem csak az a ribanc van a világon és ki kérem a többi lány nevében is, hogy általánosítasz és mindegyiket egy kalap alá veszed.

-         Ilyet nem mondtam, de oké – biccentett és kíváncsian fürkészte az arcomat. – Magadra vetted? Elli…

-         Nem vettem magamra semmit, de így legalább tudom, hogy hányadán állunk – álltam fel és kinyitottam a kis kaput.

-         És hányadán állunk? – jött utánam és rekord gyorsan beért engem, karját a derekam köré fonta és visszahúzott magához.

-         Barátok – húztam ki magam és dühösen rászegeztem a tekintetem.

-         Barátok? – röhögte el magát hitetlenkedve.

-         Igen barátok. Mert én nem leszek a következő trófeád, az utolsó gimis éved szórakozása, hogy egy év múlva ilyenkor a nevemre se emlékezz.

-         Sziasztok – kiáltotta felénk Erika, mire eltoltam magamtól Eriket és a korláthoz csúsztam.

Mosolyt erőltetve az arcomra köszöntem neki és személyesen is beszámoltam neki a tegnapi családi vacsoráról, aminek a végén Zsombor nem győzött hálálkodni, amiért elmentem és sajnálta, hogy Gergő nem tudott elszabadulni, de legközelebb szeretné, ha ő is ott lenne. Biztosítottam róla, hogy így lesz, de nem gondoltam komolyan. Amióta Gergő elköltözött otthonról, már a maga ura volt és nem hatott rá apu, aki mindennek ellenére megpróbálta kibékíteni Gergőt és anyut. Gergő hajthatatlan maradt és nem volt hajlandó anyuval találkozni. Alig vártam, hogy én is önállósodjak, és azt mondhassam, dolgom volt, ezért sajnos nem tudtam ott lenni.

-         Már megint rosszba vagytok? – ráncolta össze a homlokát Erika és Erik felé pillantott.

-         Mondhatni.

-         Vagyis Elli félre értett engem és most olyan miatt pufog, ami nincs is – tette hozzá Erik. – De úgysem kíváncsi a magyarázatomra, én pedig nem fogom feleslegesen koptatni a szám, szóval akár kezdhetnénk is a próbát – lökte el magát a korláttól Erik és a pálya közepére csúszott.

Tátott szájjal, dühösen néztem utána, majd elindítottam a zenét és én is a helyemre csúsztam, miközben folyamatosan azon agyaltam, hogy mennyire gyenge személyiség voltam lelkileg. Elég volt egy mondat, hogy a dühömből, azonnal lelkiismertfurdalás legyen és ez így nem volt jó, nagyon nem. Nem akartam, hogy Erik hatással legyen rám, de úgy látszik már késő volt visszavonulót fújni. Egyébként meg miért mondtad azt, amit? Velem komolyra tervezett? Én lennék neki az a kivétel, akinek megnyitja a szívét? Ugyan már. Tuti, hogy nem. Elkezdtem táncolni, megpróbáltam átszellemülni, beleképzeltem magam a karakter szerepébe, és lassacskán a magánéleti problémáim elhalványultak és átadta a helyét egy sokkal intenzívebb érzésnek. A vágynak, amit a sötétség iránt éreztem, a bizonyítási vágynak, hogy a fény társaim elhiggyék a sötétség nem rossz. Hogy egymás nélkül nem tudunk létezni. Erik mögém csúszott, keze a vállamra siklott, amit először leráztam magamról, de aztán felé fordultam, kezem a nyakára csúszott és a szemébe néztem, aztán elfordultam tőle, eltávolodtam, Erik pedig megfogta a bokámat és itt megállt a tudomány. Álltunk ott, mint egy darab fa, ő továbbra is fogta a lábamat, ami egy idő után kezdett kényelmetlen lenni. Erika leállította a dalt és oda hívott magához minket.

-         Csodás lesz gyerekek – mosolygott ránk bíztatóan.

-         Csodás? Hiszen leblokkoltunk.

-         Az én hibám. Egy pillanatra elbizonytalanodtam – túrt bele a hajába Erik.

-         Nem gond. Gyerekek! Nem kell most megpróbálkozni a halálforgással. Először ismerjétek meg egymást, a pályán és a magánéletben egyaránt. Természetes, hogy görcsöltök, még nem alakult ki köztetek a bizalom teljesen, de érzem, hogy ott van, csak felszínre kell hozni.

Erikre villant a tekintetem, aki a korlátot piszkálgatta, aztán rám emelte a tekintetét és felsóhajtott.

-         Talán túlbecsültem magamat. Félek, hogy miattam fog tönkre menni a karriered. Valóban kockázatos.

-         Mi? Nem! Épp te voltál az, aki rávettél, hogy tegyük bele! Most nem táncolhatsz vissza. Majd hozok bukósisakot, térdvédőt és minden mást, de megcsináljuk – csattantam fel.

-         Elli… Hogy akarod, hogy megtegyem ezt veled, mikor nem is bízol bennem? És ha rosszul foglak meg? Ha kicsúszik a lábad a kezemből?

-         Hé, elég legyen – szólt rá Erika. – Kezdjétek elölről, de hagyjátok ki a halálforgást.

Szófogadóan visszamentünk a helyünkre, én pedig próbáltam nem elsírni magamat. Annyira beleéltem már magam, annyira szerettem volna, hogy sikerüljön, hogy Erik szavai lelki fájdalmat okoztak. Nem akartam kudarcot vallani, ha már egyszer elhatároztam, hogy benne lesz, akkor benne is kell, hogy legyen, de Eriknek egy valamiben igaza volt. Addig, amíg nem bírtam teljesen megbízni benne, nem gondolhattunk a sikerre. De a bizalom olyan illékony dolog, elég csak egyszer elveszteni és onnantól kezdve már semmi sem lesz ugyanaz.

17:00

Igazából nem tudtam, hogy mit kerestem itt. Az eredeti tervem az volt, hogy hazamegyek és sütit sütök, de aztán ahelyett, hogy ezt tettem volna, meglátogattam Erik családját. A kapu előtt ácsorogtam, néztem a gyönyörű házat, a borostyánnal befutott kerítést, ami távol tartotta a kíváncsi szemeket és nem mertem megnyomni a csengőt. Talán nem kellett volna ide jönnöm. Pláne nem Erik nélkül, bunkóság volt csak így beállítani a családjához, úgy, hogy nem is ismertem őket.

-         Szia – köszönt mögöttem egy jókedvű hang, mire hátra fordultam és ránéztem a velem egy magasságú lányra.

Azonnal tudtam, hogy ő Erik húga, bár a lány inkább hasonlított Vikire, mint a bátyára, de a mosolyuk ugyanolyan volt. Szürke melegítőnadrágot viselt és egy szürke toppot, amire ugyancsak szürke melegítőfelsőt vett fel, haját pedig magas lófarokba fogta. Simán elhittem volna, hogy 17 éves, de Eriktől megtudtam, hogy most nyolcadikos.

-         Szia – köszöntem vissza és félreálltam, hogy be tudjon menni.

-         Nem jössz be? – kérdezte és a kulcsával kinyitotta a kaput, majd szélesre tárta és várakozásteljesen rám nézett. – Egyébként Bianka vagyok – mutatkozott be.

-         Ella – válaszoltam.

-         Anyu már vár téged. Tegnap tökre pörgött. Kedvel téged!

-         Ó – túrtam bele a hajamba zavartan és beléptem a kapun. – Pedig nem is nagyon beszélgettünk.

-         Neki ennyi is elég volt és én is kedvellek. Más vagy, mint az eddigi állítólagos barátnői. Teljesen lehidaltam, amikor megtudtam, hogy veled jött össze. Mármint a Tiktokon marhára híres vagy – karolt belém vidáman és bevezetett a házba. – Legyünk hallkan, mert öcsi lehet, hogy alszik – suttogta.

Megszeppenten bólintottam, a példáját követve levettem a cipőmet, hiába tiltakozott, hogy nem kell, aztán követtem őt a nappaliba, ahol Viki éppen szundikált, mellkasán egy magazin hevert, így Bianka úgy döntött nem zavarjuk, ezért a szobájába húzott. Ellenkezés nélkül követtem és közben próbáltam feldolgozni a rengeteg információt, amit egyszerre rám zúdított. Leginkább azt, hogy a családban mindenki úgy gondolta, hogy Erik barátnője voltam. Szerettem volna elmondani Biankának, hogy ez nincs így, de nem akartam letörni a lelkesedését így hallgattam.

-         Na, és volt már csók? – kérdezte izgatottan.

-         Öhm… nem – csóváltam meg a fejem, mire lebiggyesztette a száját, de aztán újra felvidult.

-         Akkor veled tényleg komolyan tervez. Nem akarja, elsietni, máskülönben már rég az ágyában kötöttél volna ki.

-         Neked van barátod? – kérdeztem most először én.

-         Volt – húzta el a száját és kibontott a haját, párszor beletúrt, aztán a topp alá benyúlva kikapcsolta a melltartóját és ügyesen levette.

Nekem sosem sikerült úgy levennem a melltartót, hogy rajtam volt a póló. Pedig tök könnyűnek tűnt, de én sose bírtam összehozni. Bianka megkönnyebbülten sóhajtva nyúlt el az ágyán, magához ölelt egy párnát, én pedig csendben vártam, hogy folytassa. Az a volt, túlságosan is fájdalmasra sikeredett, így biztos voltam benne, hogy Bianka részéről komoly volt a dolog.

-         A pasik szemetek – állapítottam meg, mire rám pillantott és könnyes szemmel elmosolyodott.

-         Igen ez igaz. Azt hittem, hogy nekem is lehet filmekbe illő szerelmem.

-         Még semmiről se vagy lemaradva, sőt… még csak most jön majd a gimi. Hátha megismersz ott valakit.

-         Nem akarok gimibe menni. Jól érzem, magam ott ahol vagyok. A gimiben új emberek lesznek és engem megijeszt a tudat, hogy senkit sem fogok ismerni.

-         Pont ez a szép az egészben, hogy teljesen tiszta lappal kezdhetsz. Az lehetsz, aki csak akarsz! Mivel nem ismernek, így azt sem tudják milyen voltál régen, csak azt az énedet ismerik, amit te mutatsz nekik. A menő csaj akarsz lenni vagy inkább a visszahúzódó, esetleg az, akit mindenki kedvel? Csak rajtad áll, hogy ki akarsz lenni. Gondolkodtál már rajta hogyan tovább?

-         Nem igazán – pillantott rám a fejét csóválva. – Nem szeretem előre eltervezni a dolgokat, mert aztán pofára esek.

Sóhajtva nyúltam el mellette és a plafonra szegeztem a tekintetem. Visszaemlékeztem a nyolcadikos énemre, aki már akkor tudta, hogy mit szeretett volna csinálni. Egy percig sem kételkedtem magamban és a jövőmben. Tudtam, hogy nekem a jégtánccal kell foglalkoznom, amíg csak tehetem. Velem ellentétben viszont az osztálytársaim már kevésbé voltak magabiztosak. Bár a kapcsolatot nem tartottam velük, annyit tudtam, hogy nem mindenki találta meg a saját útját. Voltak, akik ott hagyták az iskolát és inkább elmentek dolgozni, mások pedig átiratkoztak egy másik iskolába.

-         Szerintem, akkor nézz szét a gimnáziumok között és akkor nyersz még 4 évet – vetettem fel.

-         A tanulás nem az erősségem, nem hiszem, hogy a gimi nekem való hely.

-         Valami hobbi?

-         Szeretek táncolni és érdekel a fotózás is. Várj – mászott ki az ágyból és leemelt a szekrényről egy albumot. – Ezeket én fényképeztem.

Kíváncsian vettem el tőle az albumot és fellapoztam. Őszintén megvallva nem számítottam rá, hogy rögtön az első oldalon Erik néz vissza rám, őszintén nevetve, víztől csillogó mellkassal. A kép fekete fehér volt, de a fantáziámmal nem volt probléma. El tudtam képzelni, Erik napbarnított bőrét, a barna haját, ami a víztől sötétebb árnyalatot vett fel és a háttérben lévő csúszdákról is tudtam, hogy piros és sárga színűek voltak. Hogy miért tudtam? Mert itt már én is jártam, pontosan akkor, amikor ők, csak akkor egyáltalán nem foglalkoztam Erikkel. Hogy nem tűnt fel nekem korábban? Egyet lapozva újfent Erik nézett vissza rám, ezúttal már két helyről is. Ezek a fényképek már színesek voltak, és ahogy haladtam az albumban egyre jobban megismertem Eriknek azt az oldalát, amit nekem még nem mutatott meg. A képeket látva nehéz volt elhinni, hogy valóban a droghoz nyúlt volna. Olyan önfeledt volt és boldog.

-         Ezek nagyon jó képek – néztem fel Biankára, miután feldolgoztam a vizes ingben feszítő szexin mosolygós Erik látványát. – A bátyád tökéletes modell.

-         Az tuti – vigyorodott el. – Örülök, hogy nem tart koloncnak engem.

-         Miért tartana annak?

-         Végzős, én pedig nyolcadikos. Nem egy osztálytársam panaszkodik, hogy nincs jóba a nagytesójával. Örülök, hogy Erik és köztem más a helyzet.

-         Nekem is van egy bátyám, a mi kapcsolatunk is nagyon erős.

-         Szerinted modellt állna nekem? – kérdezte félénken.

-         A bátyám? – kerekedett el a szemem döbbenten.

-         Mindegy felejtsd el, hülyeség volt – legyintett sietve és visszatette a helyére az albumot. – De amúgy nagyon helyes a bátyád.

-         Köszönöm – mosolyodtam el. – Megemlíthetem neki, de szerintem igent fog mondani!

Bianka tekintete azonnal felcsillant, én pedig nem tudtam mást tenni csak mosolyogni a lelkesedésén. Nem ez volt az első eset, hogy a korosztályom vagy a nálam fiatalabbak nekem áradoztak, hogy Gergő milyen helyes, vagy, megkértek, hogy hozzam össze őket. Kedvesen, de határozottan utasítottam vissza az ilyenfajta kéréseket. Egyszer tettem csak kivételt, amikor cselesen kettesbe hagytam Gergőt és Hannát. Na, azt nem kellett volna.  

Bianka társaságában repült az idő. Pillanatok alatt átlendült a zavarán és hosszasan beszélgettünk a pasikról, az exéről, aki féltékeny volt a saját tesójára, mert a fejébe vette, hogy Bianka és a bátya között volt valami. Bianka bevallotta, hogy semmi nem történt viszont lelkileg szoros kapocs alakult ki kettejük között, de tudta, hogy kapcsolatról szó sem lehetett, mert a srác 11.-es volt és ráadásul Bianka az öccsével járt, így már elvből sem jöhettek össze. A szituáció kicsit emlékeztetett a Vámpírnaplók Elenájára. Elena először Stefanba volt szerelmes aztán hopp megjelent Damon, Stefan báttya és szerelemre lobbantak. Igen elkezdtem nézni a sorozatot és imádom. Már három Tiktok videót is legyártottunk, amikor kopogtattak és Viki dugta be a fejét.

-         Akkor jól hallottam, hogy itt vagy – mosolygott rám és belépett a szobába. – Kibeszélgettétek magatokat? Bius megkínáltad valamivel Ellát? – kérdezte.

-         Igen anyu, de tudod mit felelt? Köszi, nem kell semmi. Ugye?

-         Tényleg nem kérek semmit – erősítettem meg. – Ó, valaki ébredezik – csillant fel a tekintetem, amikor meghallottam a baba sírását.

-         Megyek én – pattant fel Bianka azonnal.

-         Gyere. Bemutatlak a család legfiatalabb tagjának és közbe mesélek a Foreverről.

Követtem őt a gyerekszobába, ahol Bianka éppen fintorogva törölte a kisöccse kakis fenekét, majd inkább átadta a terepet Vikinek és mellém lépve együtt néztük, ahogy Viki tisztába rakta a kis Benit. Le se vettem a tekintetem Beni arcáról, aki folyamatosan próbálta megfogni Viki haját és közben édesen magyarázott. Közelebb léptem a pelenkázóhoz, ujjamat óvatosan végig futtattam Beni selymes bőrén, és amikor a tekintetünk találkozott, teljesen elvesztem. Erik szemével megegyező szempár nézett vissza rám vidáman, én pedig elérzékenyülve álltam ott, a látvány teljesen megbabonázott. Mikor Viki mondta, hogy nyugodtan megfoghatom, óvatosan vettem a karomba és öleltem magamhoz, orromat megtöltötte Beni illata, az a jellegzetes baba illat, amihez fogható nem is volt. Teljesen szerelembe estem és legnagyobb örömömre Beni is elfogadott engem. Tágra nyílt szemeit le se vette rólam, és amikor átadtam Biankának, heves tiltakozásba kezdett, így Beni visszakerült hozzám. A nappaliba mentünk, ahol megetettem Benit, és közben figyelmesen hallgattam Vikit, aki a Foreverről mesélt nekem, hogy mennyire megváltoztatta az életét az, hogy ráakadt erre a termékcsoportra, ami nem csak bizonygatta, hogy a termékük jó és hatásos, hanem tényekkel alá is támasztotta. Bár a termékek nem voltak olcsók, pont azért, mert a jó minőséget meg kellett fizetni. Egy kicsit kételkedtem az egészben, hiszen már rengeteg mindent kipróbáltam a pattanásos bőrömre, de semmi sem hozott maradandó változást, ám amikor Viki megmutatta, hogy neki milyen problémás volt a bőre a Forever előtt, teljes mértékben meggyőzött és azonnal rendeltem is tőle. Bármit megtettem volna, azért, hogy elmúljanak a hülye pattanásaim, amik megkeserítették az életemet, reggelre is keletkezett egy pont a homlokom közepén, de szerencsére sikerült elfednem alapozóval.

-         Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte hirtelen Erik, mire felpillantottam rá és dühösen rásziszegtem.

-         Alszik az öcséd. Halkabban!

Benit tényleg elnyomta az álom a karomban, édesen bújt hozzám és én már fél órája nem mertem megmozdulni, mert féltem, hogy felébred. Bianka a szobájában tanult, Vikinek fontos hívása volt, így egyedül ücsörögtem a nappaliban, karomban Benivel, így ami azt illeti Erik jogosan kérdezte, hogy mit kerestem náluk este hétkor. Erik a homlokát ráncolva tette le a sporttáskáját, majd odajött hozzánk, lepillantott az öccsére aztán rám.

-         Csak anyáéknál tud elaludni, meg nálam – magyarázta különös tekintettel méregetve.

-         Ó, mi szerelmesek vagyunk. Én vagyok a kivétel – mosolyogtam, mire Erik és elmosolyodott és így néztük egymást mosolyogva, aztán Erik megcsóválta a fejét és óvatosan átvette tőlem Eriket. – Nehogy felkelljen – suttogtam.

-         Tudom – súgta vissza és elvitte Benit a szobájába.

Pár perccel később visszajött, leült mellém, lábát feltette a dohányzóasztalra és rám nézett.

-         Szóval?

-         Szóval…

-         Mit csinálsz itt? – billentette oldalra a fejét.

-         Édesanyád hívott meg még tegnap – mosolyogtam, majd amikor láttam, hogy nem tetszik neki lesütöttem a szemem. – De azt hiszem hiba volt. Már itt sem vagyok. Puszilom anyudékat – pattantam fel és a táskámat a vállamra kapva a bejárati ajtóhoz siettem.

Az ajtón kilépve aztán szembesültem azzal, hogy szakadt az eső így pár pillanatig csak álltam ott tanácstalanul, aztán kivetettem magam a szakadó esőbe. A kapuig jutottam, amikor Erik elkapta a kezem és maga felé fordított.

-         Hova mész? – kérdezte visszatartott röhögéssel.

-         Haza. Nyilván nem akarsz itt látni engem, ezért miért is maradnék? – kérdeztem sértetten.

-         Ez igaz. De attól még hazaviszlek – nézett a szemembe.

-         Hogy te milyen szemét vagy – taszítottam meg a mellkasát dühösen, majd sarkon fordultam és futásnak eredtem.

Sajnálatos módon egy kocsinál még nem tudtam gyorsabban futni, így Erik nagyon hamar beért engem, lépésben araszolt mellettem, és folyamatosan magyarázott nekem a lehúzott ablakon keresztül. Oda se figyeltem rá, csak meneteltem rendíthetetlenül, nem törődve azzal, hogy a cipőm teljesen átázott, és majd megfagytam a hideg esőtől.

-         Az Istenit Elli! Szállj már be a kocsiba! Ne játszd a hisztis királylányt, ne legyél olyan, mint a többi.

-         Kurvára nem vagyok olyan – támadtam rá azonnal.

-         Bizonyítsd be – vágott vissza, mire megtorpantam, és ő is megállt a kocsival.

Pár pillanatig néztem rá, idegesen mérlegeltem a lehetőségeimet aztán átkozódva feltéptem a kocsiajtót és beültem mellé, majd dühösen bevágtam az ajtót és becsatoltam magam. Erik a fejét csóválva morgott valami olyat az orra alatt, hogy ne bántjam az ő kicsikéjét, mert ő aztán tényleg nem ártott nekem semmit sem. Az ablakon kibámulva, durcásan törölgettem a vízcseppeket az arcomról és fésültem át a hajamat az ujjaimmal, mire Eriktől kaptam egy újabb adag morgást, hogy ne vizezzem össze a kocsiját. Én pedig csak azért is tovább piszkáltam a hajamat.

-         Oké. Elmondanád, hogy mi a bajod? – fordult felém, amikor leparkolt a házunk előtt. – Csak mert rohadtul nem tudlak követni.

-         Inkább neked mi a bajod? – támadtam rá, mire a magasba szaladt a szemöldöke.

-         Főnök, talán én voltam az, aki kivetette magát a szakadó esőbe és hisztis királylányt játszott? Itt neked van bajod, nem nekem.

-         Aha persze – sziszegtem. – Tudod… ahelyett, hogy lázadoznál, össze kéne tenned a két kezed, amiért van egy rendes erős családi háttered! Fogalmad sincs, hogy milyen érzés csonka családban felnőni, nem tudod milyen tehetetlenül végignézni, ahogy a szüleid házassága tönkre megy és az anyád az ellenségeként kezd el rád tekinteni. Legyél hálás, hogy neked együtt vannak a szüleid, hogy szeretnek téged és mindent megadnak neked, amire vágysz – néztem rá a könnyeimmel küszködve. – Nem tudom, miért nem akarod, hogy megismerjem őket, de tudod arra a pár órára úgy éreztem otthon vagyok – sütöttem le a szemem és a hangom megremegett a visszatartott sírástól.

Erik semmit se szólt, csak nézett maga elé és minél hosszabbra nyúlt a csend én annál dühösebb lettem. Komolyan Eriknek mégis mi baja volt a családjával? Miért csinált, úgy mintha nem kívánatos személyek lennének az életében? Ránéztem Erikre, majd keserű mosollyal az arcomon kicsatoltam magam és kiszálltam a kocsiból.

-         Tudod, ma szerettelek volna megkérdezni, hogy volna-e kedved velem táncolni a szalagavatón – szólt utánam, mire megtorpantam és hátra pillantottam rá.

-         Kitalálom. Elment tőle a kedved – húztam gúnyos mosolyra az ajkam.

-         Igent mondtál volna?

-         Talán – vontam meg a vállam aztán sarkon fordultam és besiettem a kapun.

A szobámba felérve láttam, hogy Erik továbbra is a házunk előtt állt, és ahogy a kocsiját figyeltem az ablakon keresztül a telefonom megrezzent a zsebemben. Előkotortam és kisé hevesen verdeső szívvel megnyitottam az üzenetét. „Döntöttem. Nem kérdezlek meg, úgyis jössz nekem egy szívességgel. Én, kisegítelek, te is kisegítesz, ilyen egyszerű.” „Nem tűnsz olyannak, mint akit ki kéne segíteni” „Ez igaz, de te vagy az egyetlen, akinél nem zavarna, ha többet gondolna bele.”