Kómásan kortyolgattam a kávémat és Eriket figyeltem, aki rutinosan szolgálta ki azokat a vendégeket, akik hétvégén is dolgoztak. Nekem nem lett volna türelmem hozzájuk, főleg, hogy egy öregember problémázott. Háromszor küldte vissza a kávéját Erikkel, mert nem olyan volt, mint azt ő szerette volna. Negyedjére aztán, már nem mert ellenkezni, mert neki is feltűnt, hogy milyen gorombán méregettem, gondolom láthatta rajtam azt is, hogy milyen fáradt voltam. És egy fáradt embernél nagyon hamar elszakadt a cérna, gondolom ezt az öreg is tudta, aki felém pillantgatva fizette ki a kávéját és sietősen elhagyta a reggeliző helyet.

-         Elüldözted a haveromat – vádolt meg Erik és levágta magát velem szembe.

-         Ezer bocsánat – mosolyogtam rá és körbe hordoztam a tekintetem a teljesen üres reggelizőben. – Hétvégén mindig ekkora a pangás?

-         Aha, de később ugyanúgy telt ház lesz. Ez az unalmas szombat reggel, aztán 8-tól délig meg sem állunk – magyarázta. – Amint bejön Dóri, hazadoblak rendben?

-         Busszal is hazamehetek – mondtam sokadszorra, de ő megint csak a fejét rázta.

-         Az kell még, hogy busszal menj és elaludj!

-         Nem szoktam elaludni – tiltakoztam. – Amúgy eszembe jutott valami – kortyoltam bele a kávéba és előrébb dőltem.

-         Igen? Mi? – dőlt előre ő is.

-         Hogy azt mondtad távol áll tőled a tánc!

-         Ez így is van, de attól, hogy távol áll tőlem, nem azt jelenti, hogy nem is tudok táncolni – vigyorodott el.

Lesütött szemmel elröhögtem magam és hátra dőlve rácsaptam a meg korduló hasamra, majd tiltakozva megráztam a fejem, amikor Erik felállt.

-         Most nem tudnék palacsintát enni – ráztam meg a fejemet, mire a magasba szaladt a szemöldöke. – Tényleg nem!

-         Isteni finom sonkás sajtos croissant sül éppen – ajánlotta.

-         Lehet, megkóstolom – mosolyodtam el.

-         De ne szokj rá. Csak miattad van olyan palacsintánk – kiáltott hátra a pult mögül.

Kellett pár pillanat, míg a fáradt agyammal felfogtam, hogy Erik mit mondott. Először csak mosolyogtam, hogy miattam csináltak csak palacsintát, de aztán a mosolyom leolvadt és döbbenten kaptam fel az asztalon lévő étlapot és a palacsintákhoz érve megkerestem azt, amit mindig enni szoktam, de nem volt a töltelékek között. Csak hagyományos túrós, lekváros, kakaós és nutellás palacsintákat lehetett kapni, az enyémet nem. Erik 5 perccel később jött vissza, letett elém egy jó nagy croissant, majd leült velem szembe és kettétörte a sajátját. Orromat azonnal megcsapta a sajt és a sonka illata, a hasam pedig követelő hangot hallatott. Rácsaptam egyet, türelmet kértem tőle és a tekintetemet Erikre szegeztem, aki nyugodtan reggelizett, majd érezve, hogy őt figyeltem, felnézett és elvigyorodott.

-         Nem eszel? Addig a jó, míg meleg.

-         Miért csak miattam? Kilencedik óta ezt a palacsintát eszem! Rajta volt az étlapon!

-         Igen valóban – biccentett szórakozottan. – Egy hónapig rajta volt, a főnök úgy gondolta kell valami újdonság, de az emberek maradtak a megszokottnál, viszont volt egy lány, aki minden reggel bejött és azt rendelt.

-         Miért nem mondtátok, hogy már nincs? – pislogtam széttárva a kezemet.

-         Gondolod volt hozzá szívünk? – nevette el magát. – Egyszer se nézted meg az étlapot, jöttél és rendelted a palacsintát. Fel se tűnt, hogy rajtad kívül senki sem eszik olyat?

-         Általában ha eszek, akkor nem nézelődök – vágtam rá és beleharaptam a croissantba, majd a szemem könnybe lábadt. – Forró – lihegtem tátott szájjal, csöppet sem illedelmesen.

Erik pár pillanatig kikerekedett szemekkel meredt rám, nézte, ahogy magamat legyezve, nyitott szájjal lihegtem, mint egy kutya, aztán behunyta a szemét és elröhögte magát.

14:00

A tánctól kifulladva léptem oda a telefonomhoz, amiből egyre csak szólt a Cápának a főcímdala, ami egyet jelentett azzal, hogy anyának az új férje Zsombor hívott. Leválasztottam a telefont az erősítőről, hagytam, hogy még egyet kicsöngjön aztán fogadtam Zsombor hívását.

-         Szia – köszöntem a tőlem telhető legkedvesebb hangomon.

Magával Zsomborral nem volt problémám, mindig is rendes volt velem, az viszont nem tetszett, hogy anyám hozzá ment feleségül és sokkal inkább törődött Zsombor gyerekeivel Atival és Mónival, mint velem a vérszerinti lányával. A kapcsolatom azzal a családdal nem éppen volt felhőtlen, tekintve, hogy Mónival folyamatosan rivalizáltunk. Én ugye versenyszerűen jégtáncoltam, ő pedig sorra szerezte az érmeket kézilabdából, vagyis a csapata szerezte. Atival pedig, nos Atival az első pillanatban egy hullámhosszon voltunk, együtt utáltuk a szüleink kapcsolatát és ez kellőképpen összehozott minket annyira, hogy járni kezdjünk, majd Ati megcsalt és azóta csak akkor érintkeztem anyám új családjával, amikor muszáj volt.

-         Szia, Ella – köszönt vissza kedvesen. – Nem zavarlak?

-         Nem, dehogy, csak gyakorlok a világbajnokságra – húztam ki magam és megtöröltem a homlokomat a pólóm végével. – Mi a helyzet?

-         Édesanyádnak hamarosan szülinapja…

-         Hogy is felejthetném el – szúrtam közbe gúnyosan. – Én nem ő vagyok – tettem hozzá, mire Zsombor hosszasan felsóhajtott. – Gáz azért nem? Hogy te emlékeztetted a lányának szülinapja van.

-         Ella kérlek! Kedd délutánra foglaltam asztalt a kedvenc éttermébe, szeretném, ha eljönné és biztos vagyok benne, hogy Anna is örülne.

-         Hánykor?

-         Négy. El tudsz jönni? Hozhatod magaddal a barátodat is, ha szeretnéd. Láttam az Insta storydat, összeilletek.

A számat elhúzva piszkáltam a vizes üveget. Semmi kedvem nem volt együtt ebédelni a tökéletes kis Szatmári családdal, és bájologni nekik, de ha Erik belemenne, hogy eljön velem, az egész sokkal elviselhetőbb lenne. Ha Erikkel az oldalamon jelennék meg, akkor nem csak Atinak mutathatnám meg, hogy tökéletesen túl voltam rajta, hanem Móni és anya előtt is felvághatnék.

-         Rendben van. Viszem Eriket is – szólaltam meg.

-         Nagyszerű! Már nagyon várom. Köszönöm Ella! Sokat jelent édesanyádnak!

-         Hát persze – motyogtam és mielőtt Istennőnek állította volna be anyámat, bontottam a hívást és a kanapére lehuppanva újra megnéztem az Insta storymat és azt a képet, amit pár órája tettünk ki mindketten Erikkel.

A fotó a tornateremben készült, ő hátulról ölelt engem és valamit súgott a fülembe, amitől én elnevettem magam. A suli fotósa ezt a pillanatot kapta el és át is küldte nekünk, mi pedig gondolkodás nélkül tettük ki, mert mindkettőnknek tetszett. Az már más kérdés, hogy azóta jó pár ismeretlen ember rám írt és arról faggattak, hogy Erikkel akkor járunk-e. Szívesen válaszoltam volna nekik, de az a helyzet, hogy én se tudtam járunk-e.

Biciklire pattantam és eltekertem a tóig, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Mikor túl fáradt voltam a sütéshez, de nem akartam egy helyben ücsörögni, akkor biciklire pattantam és kijöttem a tóra. Imádtam idekint lenni, az egész tavat körbe lengte egyfajta nyugalom, ami engem is megnyugtatott már az első pillanatban. Szerettem hallgatni a gyerekek zsivaját és figyelni az idős vagy éppen fiatal párokat, akik vagy sétálva, vagy pedig egy padon ülve romantikáztak. Most nem mentem el a játszótérig, hanem elfoglaltam az első padot, amit megláttam, egy fának támasztottam a biciklit, aztán leültem és csak néztem a tavat, fülemben pedig egy random lejátszási lista szólt. Némely dalt visszatekertem az elejére, újra hallgattam és közben alkottam miközben az embereket figyeltem. Ahogy a kerékpárút felé pillantottam, észrevettem Eriket, aki kocogva közeledett felém, éppen belekortyolt a kulacsába, majd magára locsolt egy keveset, aztán futott tovább. A kelleténél jobban kihúztam magam és mosolyogva vártam, hogy közelebb érjen, kezemet már integetésre emeltem, amikor is… Erik elfutott előttem, anélkül, hogy rám nézett volna. Tátott szájjal bámultam utána, aztán egy gyors ötlettől vezérelve lekaptam a cipőmet és utána dobtam, pont a háta közepét találva el. Na, ezzel a dobásommal még Mónit is felülmúltam – gondoltam vigyorogva és szórakozottan figyeltem, ahogy Erik megfordult, bosszús arccal nézett körbe, majd a tekintete megállapodott rajtam. Ártatlanul mosolyogva integettem neki, lábamat keresztbe vetettem, így láthatta, hogy hiányzik az egyik cipőm. Erik tekintete a lábamról, az előtte heverő cipőre vándorolt, beletúrt a hajába, aztán lehajolt a cipőért és felém indult.

-         Te képes voltál megdobni a büdös cipőddel? – kérdezte hitetlenkedve.

-         Valahogy fel kellett hívnom magamra a figyelmedet – tártam szét a kezem és a cipőmért nyúltam, de eltartotta előlem.

-         Más ember utánam fut, vagy teker.

-         Én nem más vagyok!

-         Igen, ez igaz – mosolyodott el és leült mellém. – Hogyhogy kint vagy?

-         Mármint? – ráncoltam össze a homlokom és elvettem a cipőmet, hogy felvegyem.

-         Azt hittem, hogy alszol – nevette el magát. – Majdnem a karomban kellett, hogy bevigyelek.

-         Aludtam. Két órát, aztán felmentem gyakorolni.

-         Te sosem pihensz?

Zavartan megvontam a vállam és lehajoltam, hogy letépjek egy fűszálat, aztán azt morzsolgatva Erikre néztem, akinek szürke pólóján teljesen átütött az izzadság, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek és ettől ellenállhatatlanul szexi lett. Volt valami vonzó azokban a srácokban, akik futástól, vagy az edzéstől kifulladva izzadtak.

-         Mostanában nagyon elengedtem magam. Mindjárt itt van december, hamarosan kis érettségi, keresnem kéne nyárra valami munkát, de nem érem be akármivel, tanulni kéne, ehelyett itt vagyok kint és veled beszélgetek. Mi ez, ha nem pihenés? – nevettem el magam.

-         Túl sokat vársz el magadtól – billentette oldalra a fejét.

-         Mert te nem? A próbáról rohansz az edzésre, minden hétvégén meccsed van, iskola előtt melózol, hétvégén szintén és a nap többi részéről még csak nem is tudok! Igen lehet, hogy sokat várok el magamtól, de csak azért, mert nem akarok egy senki maradni érted? Ha már idáig eljutottam, szeretném, ha az emberek megismernék a nevemet, hogy el tudjak menni premier előtti vetítésre, hogy találkozzak Erzsébet királynéval – magyaráztam egyre idegesebben.

Erik a homlokát ráncolva próbálta végig követni azt, amit elhadartam, majd hirtelen felállt, felhúzott engem is és a derekamat átkarolva táncolni kezdtünk. Hagytam, hogy a fülembe tegye a fülesének az egyik felét, majd behunytam a szemem, ahogy felcsendült a Hunger. Erik ujjaival beletúrt a hajamba, ajkát egy pillanatra a nyakamhoz érintette és vett egy mély levegőt.

-         Csak táncolj, és ne gondolj másra – suttogta a fülembe, mire kinyitottam a szemem és ránéztem.

Én pedig táncoltam, és kizártam magam körül mindenkit. Mindenkit kivéve Eriket, aki biztos kézzel tartott engem és vezetett, pedig fogalma sem volt arról, hogy mit táncoltunk. Ez nem koreográfia volt, mégis úgy táncoltunk mintha az lett volna. Azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, ahol a szereplők ugyan jó előre betanulják a táncot, de a filmben csak táncolnak és ezekből a táncokból lesznek a legszebb részek. Mint a Vámpírnaplókban, Elena és Damon tánca. A valóságban előre begyakorolták, talán heteket készültek rá, de a sorozatban csak egy szerelmes pár voltak, akik az út közepén táncoltak. Tökéletesen filmbe illő pillanatot éltem át, de akkor ezzel nem foglalkoztam csak táncoltam, míg a zene el nem halkult és Ross hangját felváltotta a Nickelback énekesének hangja.

-         Most már elmondod, mi miatt voltál ilyen frusztrált? – simogatta meg az arcom és az ujját végig húzta a szemem alatti részen, ahol a kialvatlanság sötét karikái voltak, csak elfedtem őket alapozóval.

A számat elhúzva ültem le a padra, és a térdemre támaszkodva a tóra meredtem, majd hátrahajtottam a fejem és felnéztem Erikre, aki megállt mögöttem és lehajolva megpuszilta a homlokomat.

-         Anyám új férje meghívott a szülinapjára, mert elmondása szerint anya biztos örülne neki – mosolyogtam gúnyosan. – Közbe meg tudom, hogy inkább annak örülne, ha nem mennék el, de Zsombor a fejébe vette, hogy kibékít minket ilyen hülye vacsorák alkalmával, amik általában mindig katasztrófába fulladnak. Ráadásul ott lesz Ati is, aki az exem, és megcsalt engem, azóta pedig nem is találkoztam vele, mert nem mertem a szeme elé kerülni és mivel Zsombor azt mondta, hogy vihetek magammal valakit, így tuti biztos, hogy Ati hozza azt a csajt, akivel amúgy azóta is együtt van. Na, meg ott lesz a drága Móni, aki minden alkalmat megragad, hogy belém kössön, természetesen anyámmal együtt és sokat segítene, ha lenne mellettem valaki, aki segít túlélni azt a kötelező két órát – hadartam el egy szuszra és idegesen megdörzsöltem az arcomat.

-         A mostohatesód az exed? – kérdezte csodálkozva.

-         Igen! Nincs, semmi vérfertőzés nem tudom, miért csodálkozol el rajta te is!

-         Bocsi, csak fura. Nem nagyon tudok családi dolgokról lelkizni, de ha jól szűrtem le a szavaidból, akkor utálod az egészet és kellek én, hogy szórakoztassalak és felvágj velem.

-         Kérlek, gyere el velem – néztem rá könyörögve. – Nem túlzok, ha azt mondom anyuék rosszabbak, mint Voldemort és a Halálfalók.

-         Mégis jártál az egyikkel – vigyorgott szórakozottan.

-         Tedd már túl magad rajta! Szerelem volt, igaz szerelem, egy oldalon álltunk, aztán megcsalt engem, Móni csapattársával!

-         És még mindig szereted? Csak azért, mert annyira bizonygatod, hogy igaz szerelem volt – magyarázta a tekintetem láttán.

-         Most mondtam, hogy megcsalt! A fenébe Erik veled beszélgetni se lehet – pattantam fel dühösen, mire nevetve elkapta a kezem és belerántott az ölébe.

-         Jó van már főnök, csak húzom az agyad. Persze, hogy elmegyek veled – fúrta a fejét a nyakamba. – Imádom a családi összejöveteleket!

Egy gúnyos horkantás hagyta el az ajkamat, kényelmesebben elhelyezkedtem Erik karjaiban és a tóra szegeztem a tekintetem. Valamiért kételkedtem benne, hogy a mi családi összejövetelünket is imádni fogja.

Hát sajnos Ellinek (bocsánat így csak Erik hívja) tehát Ellának már nincs jelentősége találkozni Erzsébet királynéval. Nyugodjon békében 🕊
Nektek viszont, ha van igény rá, lesz lehetőségetek e-könyv formájában beszerezni valamelyik könyvemet. Előtte viszont szeretném megtudni, hogy melyik regényemet szeretnétek elolvasni e-könyv formájában.
1. Reménysugár
2. Jár nekem a tündérmese?
3. A jelenlegi Álmaink szárnyán
Valamint keresek olyan béta olvasókat, akik elolvasnák a teljes regényt és rámutatnák a nyelvi hibákra. Jelezzetek itt vagy privátban, ha érdekel a lehetőség! 🩷