Nem kapott választ a kérdésére, de szerintem magától is tudta, hogy igen bejött nekem. És ezzel a környezetmben mindenki tisztában volt. Tegnap előtt még csak apa kísérte Erik minden lépést gyanakodva, tegnap viszont már Gergő is megjelent azzal az indokkal, hogy majd ő elviszi Eriket az edzésre. Nagypapa viszont minden találkozás alkalmával boldogan üdvözölte Eriket, tegnap már pálinkával is megkínálta, amit Erik kedvesen vissza utasított, de megvárta, amíg papa töltött magának és érdeklődve meghallgatta a háborús történeteit. Mikor rákérdeztem, hogy miért ilyen rendes vele, közölte velem, hogy velem ellentétben ő még emlékszik a fogadalmunkra, de ennél többet nem volt hajlandó mondani. Én pedig természetesen azóta ezen agyaltam, még Eriket is megkérdeztem, de ő csak elröhögte magát és viccesen megjegyezte, hogy az oviban lehet fülig belé voltam zúgva és kényszerítettem rá, hogy elvegyen. A durva az egészben az, hogy úgy rémlett tényleg volt ovis szerelmem, akivel össze is házasodtam, de nem mertem volna rá megesküdni, hogy Erik volt az.

Mióta ide jártam most először vettem részt, önként, és dalolva a gólyák éjszakáján. Kilencedikben nekem is kötelező volt, ám az azt követő évben kihagytam, mert akkor még élénken élt bennem az emlék, hogy mennyire megrémültem, amikor a felsőbb évfolyam az éjszaka közepén elkezdte bömböltetni a zenét. Persze sejthettem volna, hogy oka van annak, hogy a kilencedikeseknek a tornateremben kell éjszakázniuk, de ilyenre nem gondoltam volna, ahogy rajtam kívül senki más. A gólyák éjszakáját úgy őrizték, mint egy hétpecsétes titkot, ez volt a mi iskolánk titkos beavatási szertartása, amiről senkinek sem volt szabad beszélni, nehogy a fülébe jusson azoknak az általános sulis diákoknak, akik hozzánk szerettek volna jelentkezni. Ezért álltam most szürke alapon halványrózsaszín szivecskés pizsamában, és sportcipőben, az előszobában, éjfél tájékán és megszeppenten pislogtam apura, aki természetesen felkelt a motoszkálásomra.

-         Hova? – kérdezte álmosságtól karcos hangon.

-         Gólyák éjszakája tudod – emlékeztettem.

-         Azt hittem utálod.

-         Igen, de kiderült, hogy most már én vagyok az, aki megijeszti a kilencedikeseket – mosolyogtam és a mobilomat szorongatva pillantottam a bejárati ajtó felé.

Erik azt mondta, hogy eljön értem és motorral elmegyünk a suliba. Belementem, de azért egy kicsit bennem volt a félelem, hogy mi van, ha nem jön. Bár, akkor se estem volna teljesen kétségbe, visszabújtam volna az ágyba és aludtam volna tovább, de valamiért nagyon ott akartam lenni. Talán pont Erik miatt. Csendben teltek a másodpercek, hol aput figyeltem, hol pedig a mobilomat, majd amikor meghallottam Erik motorjának hangját az ajtóhoz léptem és gyorsan megüzentem Hannának, hogy fél órán belül a sulinál leszünk.

-         Legalább öltözz fel normálisan – jött utánam apa csattogó papuccsal.

-         Apu kérlek – sóhajtottam fel. – Ez pizsi parti.

-         Ami után napokig rémálmod volt – emlékeztetett most ő engem, mire egy pillanatra behunytam a szemem.

-         Éppen ezért megyek el, hogy most én okozzak rémálmokat a beképzelt kilencedikeseknek – nyitottam ki a kaput, és megpróbáltam behúzni magam mögött, de apu nem engedte.

-         Bukósisak van a lánynak? – szegezte Eriknek a kérdést, aki egyet biccentve maga mögé intett, ahol már ott várt rám a bukósisak.

-         Szia, apu. Reggel jövök – pusziltam meg az arcát és sietősen felültem Erik mögé, feltettem a bukósisakot, aztán átkaroltam a derekát.

-         Vigyázni fogok rá – ígérte meg apunak, majd beindította a motort és kilőttünk az éjszakába.

Az utakon alig volt forgalom, a város csendes volt így könnyedén szeltük az utcákat. Időnként elhaladt mellettünk egy-egy autó vagy villamos, de nagyrészt kihalt volt a környék. A kivilágított épületeket figyeltem, kezdtem elbóbiskolni, ami nem volt valami jó ötlet így erőnek erejével nyitva tartottam a szemem. Ha elalszok, itt mögötte simán lehet, hogy a következő kanyarban lecsúszok mögüle, és az aszfaltra pottyanok. Ásítottam egy nagyot, szorosabban Erikhez bújtam, mire a teste egy pillanatra megfeszült, de aztán újra ellazult. Szórakozottan mosolyogtam, ujjaim maguktól kezdtek mintákat rajzolgatni Erik hasára, fel sem tűnt, hogy ezt teszem, csak amikor Erik hirtelen élesen beszívta a levegőt és nagyon lassan kifújta. Onnantól kezdve inkább nem rajzolgattam, csak megpróbáltam ébren maradni. Az iskola elé érve, Erik leparkolt a motorral a majdnem üres parkolóba, mindketten leszálltunk, levettük a bukósisakot. Szótlanul nyújtózkodtam Erik mellett, amíg ő eltette a sisakokat, és a diákokat figyeltem, akik csoportokba verődve ácsorogtak a csarnok előtt, várva arra, hogy Dalma megadja a jelet.

-         Fáradt vagy? – lépett elém Erik és finoman megérintette az arcomat.

-         Hm – motyogtam és közelebb lépve hozzá a vállának döntöttem a fejem, ő pedig átkarolt és közelebb vont magához.

Fogalmam se volt, hogy mi ez közöttünk, megkérdezni pedig nem mertem, csak hagytam magam sodródni az árral, ami azt jelentette, hogy nem zárkóztam el semmitől. Ha Erik hirtelen magához ölelt hagytam, ha én meg akartam ölelni, akkor megtettem, mert jó érzés volt. Jó érzés volt végre egy srác karjaiban lenni, azok után, hogy… Na, az a szemét igazán nem illik most ide.

-         Hát itt vagytok – hallottam Hanna hangját, mire hátráltam egy lépést és rámosolyogtam.

Hozzám hasonlóan ő is olyan pizsiben volt, mint én, csak az övé fekete fehér volt. Tőlem kapta karácsonyra, mert a kettő együtt olcsóbb volt, és amúgy is szerettünk összeöltözni. Hanna mellett Zsolti ácsorgott, fehér kék kockás nadrágban és fehér pólóban, Erik pedig talpig feketébe volt, de én tudtam már, hogy éjszaka boxerben szokott aludni. Ahogy körbe néztem nem egy merészebb hálóingen is megakadt a tekintetem, egy ilyenben veszített Kitti is, aki bár azt mondta soha nem jönne össze Erikkel, mintha kicsit neheztelt volna rám, amiért Erik velem foglalkozott, és nem vele.

-         Tessék, ezeket fogjátok meg és hallkan menjetek be a terembe – nyomott a kezünkbe egy-egy dudát Dalma. – Erik, Zsolti igazán kivehetnétek a részeteket!

-         Megtettük délelőtt az nem volt elég?

-         Argh – forgatta meg a szemét Dalma és már el is viharzott.

-         Menjünk – vigyorgott Hanna izgatottan.

Hagytam, hogy előre menjenek, mögöttük lépkedtem, majd a sötét csarnokba belépve, azonnal kinyúltam oldalra, abban reménykedve hátha sikerül megfognom Erik kezét és akkor nem taknyolok el. Sikerrel jártam, ugyanis az ujjaim ráakadtak a kezére. Vaksötét volt, így nem tudom, hogyan állapítottam meg, hogy ez az ő keze, egyszerűen csak éreztem. A kezét szorongatva lépkedtem a tornaterem felé, másik kezemben a dudát tartottam.

-         Nagyon sötét van – suttogta Hanna. – Ella megvagy?

-         Aha – válaszoltam. – Te?

-         Aha. Van, aki vezessen a sötétben. Neked?

-         Nekem is – kuncogtam fel.

-         Csendet már – rángatta meg a kezem Erik, mire elhallgattunk.

Fogalmam se volt, hogy hova mentünk, egyszerűen csak mentem arra amerre Erik vezetett, majd megtorpantam, amikor ő is megállt. A másodpercek egyre csak teltek, Hannával egymás bökdöstük, így szórakoztatva magunkat, majd ezt meguntuk és leültünk a földre, hogy kő papír ollózzunk. A baj csak annyi volt, hogy nem láttuk a másik kezét, emiatt pedig folyamatosan nevethetnékünk volt, de azért mi játszottunk.

-         Most – ragadta meg a könyököm Erik és talpra húzott, mire belefújtam a dudába, és az enyémmel együtt vagy 50 másik is megszólalt, a zene pedig felharsant, ráadásul a Kings & Queen aminek bevezetője sem volt, hanem egyből énekkel kezdte.

Egyetlen egy villany kapcsolódott fel, középen, ami pont adott nekünk annyi fényt, hogy lássuk a kilencedikesek rémülten ültek fel és a szemüket meresztgették. Az egyik végzős srác sátáni kacajt hallatott.

-         Ha azt gondoltátok, hogy a gólyaavató maga volt a pokol, tévedtetek. Van sokkal rosszabb attól, hogy tojás ragadt a hajadba és tortával dobáltak meg. A java még csak ezután jön – hallgatott el egy pillanatra és még az én karomon is felállt a szőr a hangjától. – Készüljetek fel! Mert ez csak a kezdet! Ezen az éjszakán indul el a vérre menő küzdelem az érettségiért, de előtte még, vár rátok egy sokkal nagyobb feladat – halkult el a srác hangja. – az, hogy bulizzatok! – üvöltötte el magát és a zene hang ereje hangosabb lett.

A kilencedikesek továbbra is csodálkozva pislogtak, magukhoz szorítva a takarójukat, de amikor látták, hogy a végzősök behordták az italokat, és a felsőbb évfolyamok táncoltak, elkezdtek feloldódni. Ami engem illett, egyből megcéloztam az italokkal megpakolt asztalt, elvettem egy cseresznyés kólát, majd megfordultam és Erikre szegeztem a tekintetem, aki a táncoló diákokat kerülgetve felém tartott.

-         Mi a pálya? – kérdezte mosolyogva és felbontott egy energia italt.

-         Semmi – vontam meg a vállam és belekortyoltam a kólába, majd a következő dalt meghallva felcsillant a tekintetem. – Táncoljunk – fogtam meg a kezét és magam után húztam a tömeg sűrűjébe.

A tömeg közepe tájékán megálltunk és pár pillanatig csak ácsorogtunk, én azon gondolkodtam, hogy vajon Erik tudott-e táncolni, ő pedig fogalmam sincs, hogy mire gondolhatott. Talán ugyanarra, mint én. Erik felém nyújtotta a kezét, megpörgetett, majd magához rántott és táncolni kezdtünk. Kiderült, hogy tudott táncolni, ráadásul profi szinten. Mozdulatai határozottak voltak, mozgása kecses, akár egy gepárdé, aki épp a zsákmányát cserkészte be.

-         Döbbentnek tűnsz – fürkészte az arcomat és szorosan átkarolta a derekamat. – Azt hitted, hogy a tánc kifullad nálam annyiban, hogy ugrálok?

-         Dehogy – tagadtam azonnal, majd a nyakába fúrtam a fejem és vettem egy mély levegőt.

Orromat azonnal megtöltötte Erik illata, és a testemet jóleső borzongás járta át, mire még közelebb húzott magához, fejét a hajamba fúrta és így ringatóztunk a lassú számra. Mikor már a nyakam kezdett elgémberedni a pozíciótól kissé elhúzódtam tőle és a többi diákot kezdtem el figyelni. A kilencedikesek már nem voltak meg illetődve, folyamatosan nevetgéltek és örültek, amiért piálhattak, köszönhetően a végzősöknek, akik már betöltötték a 18-at. Rosszallóan csóváltam meg a fejem. Bezzeg én 2 éve szigorúan csak kólát iszogattam, eszembe se jutott volna alkoholhoz nyúlni. A tekintetem tovább siklott, Hannát megpillantva elvigyorodtam, aki Zsoltival beszélgetett fent ülve a zsámolyokon, túlságosan is közel, hogy hallják egymást a hangos zenétől, bár kételkedtem benne, hogy csak a zene miatt lettek volna ilyen közel egymáshoz.

-         Odamenjünk? – hajolt a fülemhez Erik és követte a tekintetem.

-         Á hagyjuk őket turbékolni – legyintettem és a kezét megfogva magam után húztam az italokkal megpakolt asztalhoz. – Tudod, most le kéne lépned és hoznod kéne egy fejhallgatót, hogy aztán táncoljunk a Házibuli zenéjére – magyaráztam miközben narancslevet töltöttem a kevéske vodkához.

Erik a homlokát ráncolva bontott fel egy somersbyt, majd az asztalnak támaszkodva fél kézzel átkarolta a derekamat, és mélyen a szemembe nézett.

-         Elli…

-         Igen? – néztem fel rá.

-         Sajnos nem tehetem meg – húzta el a száját sajnálkozva. – Ugyanis kétszer nem szedek fel egy csajt ugyanazzal – tette hozzá.

-         Képes voltál valakit így felszedni, aki nem én voltam? – tátottam el a szám felháborodva. – Pedig te lehettél volna a Mathieuvem – suttogtam a fejemet ingatva, és belekortyoltam az italomba. – Amúgy, tetszik, hogy ismered a filmet – mosolyodtam el.

Erik szórakozott mosollyal az arcán bólintott, aztán megfordított így a hátam a mellkasának simult. Így álltunk addig, míg megiszogattuk az italunkat, a táncoló diákokat figyeltük, majd hirtelen mindenki a Dj pultnak használt asztal felé kapta a fejét, ugyanis a zene elhallgatott, és vele egy időben az összes villany felkapcsolódott. A Dj pult mögött a sulink legfiatalabb tanára, a tesi tanárunk állt, és összehúzott szemekkel nézett körbe.

-         Mondjátok meg nekem – kezdte komoran, és a szavait súlyos csend követte.

A tornateremben feszült csend uralkodott, mindenki Gábort nézte, aki továbbra is minket fürkészett, nyakán kidagadt egy ér, amiből mindenki még a kilencedikesek is rájöttek, hogy a tanárúr rohadtul ideges. És ha Gábor ideges volt, akkor abból nem járt köszönet. Nagyokat nyelve néztem Gáborra, akivel amúgy jó viszonyt ápoltam, a kedvenc diákja voltam, de abból, ahogy rosszallóan megcsóválta a fejét, amikor észrevett, tudtam, hogy hétfőtől nem leszek a kedvencei között. Ahogy senki az iskolából. Kemény év elé néztünk, az már egyszer biztos.

-         Szóval, valaki magyarázza meg nekem, hogy miért történt meg az, hogy nyugodtan autóztam haza a családi vacsora után, és az iskola előtt elhaladva azt láttam, hogy idebent fények villognak, mikor senki sem lehetne itt? A rendőrséget akartam hívni, de nem tettem, gondoltam utána járok a dolognak és mi fogadott? Az egész iskola itt van és bulizik, illegálisan fogyasztva az alkoholt – intett az asztal felé. – Mondjátok meg nekem, nem elég nektek az a buli, amit az iskola szervez? Nincs eléggé kinyalva a feneketek? – nevette el magát hitetlenkedve.

-         Tanárúr – kezdte Dalma félénken.

-         Nem! Majd magyarázkodjatok hétfőn az igazgatónak. Mindenki szedje össze magát – tapsolt kettőt Gábor. – De ellőtte. Ki volt az, aki megszervezte az egészet? – fordult körbe.

Mindenki hallgatott, úgy tettünk mintha valami nagyon érdekes lenne a padlón, senki, sem mert Gáborra nézni, aki továbbra is a választ várva állt, összefont kézzel, amitől csak még tiszteletparancsolóbbnak tűnt. Természetesen tudtuk, hogy Gábor tudta, hogy mi tudjuk, hogy ki szervezte a bulit, de senki se mondott semmit. Én egyre szorosabban simultam Erikhez, fejben már előre gondolkodtam azon, hogy mit fogok apának mondani, amikor számon kéri rajtam az igazgatói figyelmeztetést. Mert gondolom azt fogunk kapni. Az egész iskolát csak nem függesztik fel.

-         Aki elmondja, hogy ki áll-e mögött, annak szemet hunyok – dobta be az aduászt Gábor.

Naivan azt hittem, hogy továbbra is mindenki hallgatni fog, ezért meglepetten tátottam el a szám, amikor az egyik kilencedikes lány előre lépett.

-         A végzősök voltak. Dalma mondta nekünk, hogy része a gólyaavatásnak az, hogy a tornateremben kell aludnunk. Azt mondta, hogy az igazgató beleegyezett – magyarázta nagy ártatlan szemekkel.

-         Valóban – biccentett Gábor és a szeme sarkában megjelentek a nevető ráncok. – Hát kedves kilencedik osztály. Ez is a gólyaavatás része volt – közölte, mire meg könnyebült sóhaj hagyta el az ajkam.

-         Ne már. Te is bevetted? – röhögött fel Erik.

-         Kilencedik óta most vagyok először – emlékeztettem sértetten.

-         Most mi van? – pislogott értetlenül a kilencedikes lány.

-         Most? Most átadom a díjat annak az osztálynak, aki a legtöbb pontot szerezte a gólyaavatón – vigyorgott Gábor. – Aztán hazamegyek és alszok – tette hozzá, mire szinte mindenki felröhögött. – 9b!

A pontszámok alapján eredetileg az a-sok álltak nyerésre, de mivel közölük köpte be a végzősöket az egyikük így automatikusan is a másik osztály nyerte meg, az aranykupát, amin az iskola neve szerepelt. Gábor miután átadta a nyereményt elköszönt tőlünk, majd az italos asztalhoz lépett és rám vigyorgott.

-         Milyen voltam?

-         Profi – vágtam rá.

-         Bekajáltad mi?

-         Senki sem szólt, hogy ne tegyem – pillantottam fel Erikre összehúzott szemekkel, mire szórakozottan mosolyogva megvonta a vállát.

-         Ne maradjatok sokáig – mondta szigorúan. – Hajnal ötkor mindenkinek, sipirc és tegyetek rendet magatok után! Különben…

-         Értjük – vágtuk rá Erikkel tökéletesen egyszerre, mert már mindketten tudtuk milyen volt, ha Gábor tényleg kiborult.

Gábor távozása után, a zene visszakapcsolódott, ám egy ideig még nem egyen az ajtó felé pillantottak arra várva, hogy Gábor bármelyik pillanatban beronthat az igazgatóval, de aztán a hangulat a tetőfokra hágott, és fél órával később már el is lett felejtve, hogy itt járt Gábor. Kivéve a kilenc a-sok. Ők totálisan megsértődtek, amiért be lettek húzva a csőbe, és már nem is vegyültek el velünk. Félrevonulva táncoltak vagy beszélgettek, de azért a piánkat megiszogatták, annyira nem haragudtak, hogy azt is megvonják maguktól.