*Harangi Emma*

A cipőm kopogása visszhangzik a hideg éjszakában. Egyedül vagyok az utcán, ezen a környéken egy lélek se jár, de ez most nem tud megrémíteni. Életemben először vagyok részeg, és be kell vallanom, ez egy felemelő érzés. Nem félek semmitől. Nincsenek határaim, akár a világ végére is el tudnék futni. A gondolattól elnevetem magam. A nevetésem visszhangzik a szűk utcában.

A buli után egyedül indultam haza, de őszintén szólva, ötletem sincs, merre lehetek. Viszont nagyon fáradt vagyok, és fájnak a lábaim a magassarkúban. Nem kellett volna ma elmennem otthonról.

Egy halk neszt hallok a hátam mögül. Az eddig üresnek és biztonságosnak hitt utca, hirtelen rideg lesz. Érzem, ahogy egy idegen kéz tapogat végig rajtam. Hiába kiáltozok, senki sem hallja. Hiszen senki sincs az utcában.

-Nyugi, minden rendben lesz - súgja a fülembe egy mély, érdes férfi hang. Ezután minden elsötétül körülöttem... 

Csapzottan és rémülten ébredek fel. Úgy, ahogy az elmúlt 10 évben minden egyes nap. A rémálmom nem hagy nyugodni. Kár, hogy nem csak egy álom volt.

Azt az éjszakát minden egyes nap újra álmodom. Újra és újra. Soha nem fogok megszabadulni a saját démonjaimtól. És az első bulimtól. Ami után 16 évesen megerőszakoltak.

Erről a mai napig nem beszéltem senkinek. Másnap reggel az utcán ébredtem kócosan és mocskosan. Az emberek, akik elmentek mellettem egy pillantásra se méltatattak. Biztos azt gondolták, csak részeg voltam, és nem bírtam hazáig vánszorogni, ezért inkább elaludtam az utcán. Részben igaz is volt. Csakhogy nem önszántamból éjszakáztam ott.

Megpróbáltam felállni, de sajgott mindenem, és nem volt, aki segíthetett volna rajtam.

Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam mezítláb haza,mivel mindkét cipőmnek kitörött a sarka. Csendben sétáltam haza, mert már nem kopogott tovább a cipőm az utcában.

Sziasztok! 😊
Most csak egy kis rövid résszel jöttem, remélem tetszett nektek! ❤️
Várom a véleményeteket!

xoxo Dóri    2019.04.24.