Sziasztok! Itt az új rész :) remélem tetszeni fog ;) mellesleg köszönöm a rengeteg megtekintést és vote-okat :*

Káros szenvedélyek

Reggel volt. A Nap már alig észrevehetősen sütött a redőny alatt. A kanapén feküdtem. Hogy hogyan kerültem oda, arról fogalmam sem volt.
Felültem és egyből a homlokomhoz kaptam, habár tudtam, hogy ezzel nem enyhíthetek a fájdalmon. Szétnéztem és ekkor láttam, hogy Colton a másik szófán alszik és cukin szuszog.

- Colt!- ütögettem meg a pléden keresztül.

- Mi az?- pattantak fel szemei. Mint, akit nem épp az álmok mezejéről rángattak ki...

- Mi történt tegnap?- tettem fel a legfontosabb kérdést számomra.

- Ittál, hánytál, haza hoztalak és arra kértél, hogy maradjak- válaszolta tömören.

- Maia?

- Őt is elfuvaroztam- biztosított.

- És... ugye mi nem...?- habogtam.

- Szerinted akkor külön ágyban lennénk?- nevetett fel. Én annyira nem díjaztam a humorát, csak dühösen pásztáztam az arcát és megráztam a fejem- Hol van az aszpirin?- váltott témát.

- A középső, felső konyhaszekrényben. De minek kell az neked?- Emlékeim szerint én vagyok kib@szott másnapos, nem pedig ő...

- Nem nekem. Neked!- mutatott rám.

- Majd adok magamnak...

- Adsz magadnak?- vonta fel a szemöldökét- És poharat hol találok?

- Azt nem mondom meg- feleltem- Majd én...

- Jól van, jól van- szakított félbe- Adsz magadnak.

- Pontosan- bólintottam.

Szinte felugrottam az ülőalkalmatosságról, de a migrén intenzív szédülésbe váltott, így egyből vissza is estem.
Colton hirtelen mellettem termett. Erős kezével karolta át a vállam és szorított magához, miközben szája a fülemet súrolta.

- Rach...- suttogta bizonytalanul- Jól vagy?

- Szerinted?- csattantam fel és eltoltam magamtól. Ilyenkor nem bírom ha hozzám érnek... főleg ha az illető az exem.

- Mindjárt jövök!- jelentette ki, majd felállt és a konyha felé vette az irányt.

Csak ekkor vettem észre, hogy nincs rajta poló. Zavarban éreztem magam, már rég óta nem volt ilyen. Ha lehetséges rosszullétem fokozódott és enyhe gyomorgörcs kerített hatalmába, de az a jó fajta...
Colton kidolgozott kockáinak látványa, valami olyan dolgot ébresztett fel bennem, ami már hosszú ideje szundikált, legalább 2 éve...
Lehajtottam a fejem és a földet figyeltem, reménykedvén, hogy elnyel és nem kell többet a gyönyörű, barna szemeibe néznem. Féltem attól, hogyha ez megtörténik, nekem végem. Az új Rachelnek vége...

- Hol van az inged?- törtem meg a csendet.

- Szárad- közölte- Kiöblítettem, ha nem baj...

- Leokádtam, ugye?- nevettem fel kínomban.

- Igen- hallatszódott a hangján, hogy mosolyog- Tessék!- helyezett le elém egy tálcát, rajta vízzel és egy tablettával.

Bevettem a gyógyszert és lehúztam a pohár tartalmát, majd hátra dőltem a kanapén.

- Bekapcsolod a TV-t?- kértem Coltont, aki válasz helyett csak teljesítette az óhajomat- Született feleségek!- kiáltottam fel vidáman. Imádom ezt a sorit.

- Szóval...- köszörülte meg a torkát Colt- Tegnap túlzásba vitted az ivászatot.

- Tudom- vontam vállat.

- Le kéne szoknod róla.

- Nem- vágtam rá.

- A kedvemért sem?- fürkészte az arcomat.

- Azért főleg- kacagtam fel. Jó, lehet picit gonosz vagyok... Dehát ez az én kibeb@szott életem, vagy nem?- Segíteni akarsz?

- Igen- bólintott készségesen.

- Oké. Akkor fogadjunk- ajánlottam, majd Colton értetlen arckifejezését látva folytattam- A következő műsor is Született feleségek- biccentettem a televízió felé- Ha az első 5 perc alapján meg tudod mondani, hogy mi lesz a részben, akkor rendben, csináljuk. De ha nem, akkor... végig kell velem nézned az összes Avatar: Aang legendája epizódot.

Egy kis mérlegelés után Colton elfogadta a feltételeket és egyezségünket egy kézfogással pecsételtük meg.

- Éééés letelt- kiáltottam fel, mikor elfogyott Colton ideje.

- Rendben- vett egy mély lélegzetet Colt- Susannek dialízisre van szüksége, de nem szeretné, viszont MJ előtt összeesik, így megváltozik a véleménye. Lynette megtudja, hogy Tom megcsalta Renee-vel és picit bosszút áll rajta. Bree összeköltözik Kees-szel, viszont Olson is belép a képbe, aki még mindig gyengéd érzelmeket táplál a nő iránt. Gabynak el kell felejtenie Gracet, Juanita érdekében, ámbár ez nehézséget okoz neki.

Szinte a szám is tátva maradt.

- Honnan...?- préseltem ki ajkaim közül e szót.

- Amelia vagy milliárdszor megnézette velem az összes részt, így kívülről fújom- mosolygott.

- Akkor...?- suttogtam félénken, még fel nem ocsúdva.

- Kezdjük a cigivel és a káromkodással- vigyorgott kárörvendően.

- Legyőztél a saját játékomban- motyogtam magam elé.

- Ugyan, Rach- simította meg a vállam- Nem tudhattad, hogy tudni fogom...

- Szóval...? És...?- még mindig nem tértem magamhoz.

- Rach!- ölelt magához- Ne légy már ennyire drámaias...

Neki könnyű. Nem őt akarja mindig, mindenki "jobbá" tenni. A meglepettségem dühbe fordult.

- Húzok cigizni- ugrottam fel. Ki akarom élvezni, amíg lehet. Nem vagyok az a fajta, aki megszegi az ígéretét, inkább az, aki betartatja azt másokkal.

- Rendben, de én most visszamegyek a hotelbe és elintézek pár dolgok. Majd jövök- kiáltotta, ugyanis én már a teraszon ültem és épp a füstöt fújtam ki.

- Mi a f@szomért kellett visszetérnie?!- mérgelődtem- Sokkal jobb egyedül, amikor a magam ura vagyok... Amikor minden sz@rt megtehetek, amit csak akarok. Ezt jól megcsináltam! Soha többet nem fogadok senkivel!

A pult előtti bárszéken ültem, lábaimat átkaroltam és a rendelt pizzát majszoltam, miközben gondolkoztam. Néha el-elmormogtam egy csúnyaszót. Komolyan. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni e nélkül.
A cigi elvonás még okés, ugyanis nálam egy doboz 2-3 hétig simán kitart. Mármint, ez most egy különleges eset volt.

- Szia!- lépett be az ajtón Colt.

- De hisz, be volt zárva...- értetlenkedtem.

- Ismerlek. Tudom hova tennéd a pótkulcsot- lóbálta meg az előbb említett tárgyat.

- Szuper! Akkor kereshetek neki másik rejtekhelyet- forgattam meg a szemem.

- Hoztam pár cuccot- tért át egy másik témára- Először is... Tessék!- mosolyodott el és átadott egy rózsaszín cica plüsst. Hitetlenkedve felnevettem és melegség áradt szét a testemben.

- Köszönöm- mondtam, abba nem hagyva a játék simogatását. Olyan puha volt.

- Megígértem- állapította meg- Másodszor pedig...- előhúzott egy szemetteszsákot és egy befőttesüveget- Ebbe szeretném kérni az összes cigarettát- mutatott a zacskóra.

- Nem megy. Elszívtam- vigyorogtam.

- Legalább nem lesz kísértés- vonta meg a vállát, némi hezitálás után.

- És ezzel mi van?- mutogattam bizonytalanul a másik tárgy felé.

- Napi egyszer káromkodhatsz. Ahányszor ezt a számot túlléped, fizetned kell egy dollárt- magyarázta.

- Csak akarod b@zdmeg- csóváltam a fejem.

- Ennyi volt mára- A kis... látszott rajta, hogy élvezi.

- Sz@rokat!- vágtam rá, mire kinyújtotta a kezét- Ne is álmodj arról, hogy pénzt kapsz!

- Csak tedd az üvegbe- próbálta visszafogni a röhögést.

- Még mit nem Terro!

Picit bennem van az a "csak azért se" vágy, amikor kizárólagosan a makacsságom miatt nem akarok felhagyni e tevékenységekkel.

- Ráér- kacsintott.

Durcás léptekkel trappoltam a kanapéhoz, majd rádőltem. Persze, hogy Colton követett. Esküszöm, ha nem zabáltam volna ennyi pizzát és most tudnék mozogni, felrohannék a szobámba.
Egy kis egyedüllét. Vajon ismeri ezt a szót? Idejön és felforgat mindent. De minek?

- Legközelebb majd a szexről akarsz leszoktatni?- gúnyolódtam háton fekve.

- Nem- felelte, majd lehuppant mellém- Az egy olyan dolog, amibe csak neked van beleszólásod.

- Én az életemről is ezt hittem- tápászkodtam fel.

Colton csak sóhajtott egy hatalmasat:
- Mellesleg... Nem félsz attól, hogy terhes leszel?

Ledermedtem. A szívem kihagyott pár ütemet, majd mintha be akarná hozni a lemaradást, eszeveszett gyorsasággal kezdett verni. Egyszerre fáztam és volt melegem. A levegőt egyre szabálytalanabbul vettem és csak bámultam magam elé.

- Én... én...- nem bírtam befejezni a mondatot és vagy ezerszer eldadogtam ezt a szót, mikor újra képes lettem megszólalni.

- Nem kell felelned- ajánlotta Colton és magához ölelt.

- De, muszáj- jelentettem ki- Szóval. Körülbelül egy évvel ezelőtt megtudtam, hogy állapotos vagyok. Az, az előtti hetekben volt egy nagyon durva buli, ahol eléggé berúgtam- a padlót vizslattam, de éreztem magamon Colton érdeklődő tekintetét, így folytattam- Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, hihetetlenül boldog lettem. Szerettem volna egy kisbabát, aki szeret engem és én is viszont szeretem őt, feltételek nélkül.
Nem dohányoztam, nem ittam, sőt még az étkezésemre is odafigyeltem. Mindent megtettem...- hangom elcsuklott, ezért kis időre abbahagytam a beszédet és letöröltem kósza könnycseppjeimet- A harmadik hónapban voltam, amikor... amikor... elvetéltem- e szót alig hallhatóan ejtettem ki- Az orvosok szerint... többé... többé nem lehetek terhes.
Tehát, - köszörültem meg a torkom- válaszolván a kérdésedre... Nem, ettől nem félek.

Büszke vagyok magamra, amiért minimális sírással képes voltam elmesélni a történteket. Párszor még felköhintettem és mocorogtam egy keveset, miközben próbáltam újra magamra öntöttem az "erős" szerepet.

- Rach- motyogta Colton, mire felé kaptam a fejem- Jól vagy?

Be kellett harapjam alsó ajkam, nehogy bőgni kezdjek. Nem, nem vagyok jól. Dühös vagyok az egész világra és legszívesebben mindenkivel ordítoznék.
Jó, ezt még én sem gondolom komolyan... Csak egy embert utálok, de őt nagyon... Magamat.

Megráztam a fejem és kínomban felnevettem.

- Nézz rám! Szánalmas vagyok...

- Nem- ellenkezett Colton és kisimított pár tincset az arcomból- Csodálatos vagy.

Mi a sz@r? Ebbe meg mi ütött?
Arra lettem figyelmes, hogy a távolság egyre fogy kettőnk között.
Szánk összeért, majd Colt bizonytalan csókja, vaddá és szenvedélyessé alakult.
"Nem lehet!" hajtogatta egy hang a fejemben és teljesen igaza volt.
Eltoltam magamtól Coltont, majd felálltam mellőle.

- Nem követem el még egyszer ezt a hibát- mondtam kimérten. Felsiettem a szobámba, bezárkóztam és elfeküdtem az ágyamon.

Egyedüllét.

Nemsokára jön a következő rész, de addig is lenne egy kérdésem. Nem tudom, hogyan szeretném befejezni a sztorit, de érdekel a Ti véleményetek is :)
Szóval... Colton vagy Jason? ;)