Sziasztok! Előszöris szeretném megköszönni a több, mint 2500 megtekintést, kb. 170 vote-ot és kommentekek :*
Sikerült előbb hoznom a részt ;) remélem tetszeni fog :)

Átlagos mindennapok

*2 évvel később*

Rengeteg minden történt...
Colton a második félév elején elhagyta a gimit és Londonba költözött. Azóta tartjuk a kapcsolatot és egész baráti viszonyban vagyunk. Jó, ezt azért mégsem mondanám... Szerintem ő, valamilyen szinten kötelességének érzi, hogy néha "rám nézzen", ugyanis vélemenye szerint, miatta változtam meg. Ebben valami, sőt igaz is, de felnőttem és ez is közrejátszott.

Most mindketten egyetemre járunk. Legalábbis ő tényleg. Én csak papíron... szeretek lógni.
Colton a tanulás mellett a családi céget is vezeti, így nem igazán van szabadideje, vagy ha mégis, azt a drága kis Amela-val tölti. Hogy mennyit áradozott nekem már arról a csajról... Idegesítő.
És, hogy az én szerelmi életemmel mi van? Ez egyszerű, semmi. Konkrétan havi szinten cserélgetem a "hancúrpajtijaimat" Colton óta. De egyáltalán nem bánom. Biztosan ki merem jelenteni, hogy boldogabb nem is lehetnék.

Pár hónapja elköltöztem otthonról, egy viszonylag kicsi, különálló, galériás házba, apró kerttel, mely ideális számomra.
Mostmár nem félek egyedül, mármint nem sokat vagyok egymagam, de azért na... fejlődtem.
Heti egyszer bemegyek az egyetemre, hogy azért mégse legyen annyira feltűnő, hogy abból a 50 személyes teremből hiányzik valaki...

A mai nap is ilyen volt. Kb. 9 óra felé kikeltem az ágyból, felkaptam magamra a sötétlila, selyemhatású köntösöm, hogy ne teljesen pucéran rohangáljak össze-vissza.
Lesiettem a lépcsőn, be a konyhába, azzal a céllal, hogy csinálok pár palacsintát reggelire. Benyomtam a rádiót, amiben éppen a Drag Me Down ment, amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy a One Direction nem a szívemcsücske.
Önfeledten énekelni kezdtem, közben ritmusra kevertem a tésztát, mikor egy kéz jelent meg a derekamon.

- Szia- fordultam hátra.

- Szia drágám- köszönt Trevor, majd nyomott egy puszit a számra. Eredetileg ez a "kapcsolat" is úgy indult, mint a többi... Hogy majd egy hónapig, néha szexelünk, de máshogy alakult. Lassan már negyed éve ő a hancúrpajtim és jól érzem magam vele.

- Palacsintát sütök- jelentettem ki büszkén.

- Segítsek?- ajánlkozott.

- Elővehetnél két tányért...- kacsintottam rá.

- Rendben- biccentett.

Miután kész lettem a kajával és meg is ettük, felmentünk a szobába, hogy folytassuk a készülődést. Igaz, Trev is egyetemista, neki mégis lazább az órarendje. Felöltöztem, amit Trevor eléggé megnehezített, ugyanis közben próbált rávenni egy reggeli menetre, de nem sikerült neki, ma nem...

Ráérősen kisétáltam a ház elé, kezemben a hátizsákommal, majd bepattantam Jason mellé a kocsiba.

- Bocsi, hogy késtem- hajoltam át hozzá és egy puszit adtam az arcára.

- Nem baj Rach- legyintett- Örülök, hogy egyáltalán befáradsz a suliba...

- Én annyira nem- nevettem fel.

Mellesleg Jasonnel ugyanoda járunk, ezért ha nagy ritkán erőt veszek magamon és bemegyek egy-egy előadásra, ő előszeretettel hurcolászik.

- Mizujs?- érdeklődött, miközben elfordította a slusszkulcsot, mire a kocsi motorja "felberrent".

- Nem sok- vontam meg a vállam- Veled?

- Velem sem- rázta meg a fejét- Túl izgalmas az életünk...

- Az- bólintottam, majd oldalra néztem és a tájat kezdtem fürkészni- Megállunk majd egy dohányboltnál?- kértem.

- Még mit nem!- vágta rá Jas- Amíg én fuvarozlak, nem viszlek olyan helyekre...

- Miért?- csattantam fel.

- Aggódom miattad- halkított a hangerején- Cigizel, iszol és szexelsz... minden nap.

- Egy sörtől még senkinek sem lett baja...- forgattam a szemem.

- Tudom, de muszáj megértened!

- Nem kell a szentbeszéd- tartottam fel a karom elutasítóan- Éppen elég volt tegnap meghallgatnom...

- Rach...- szólított meg.

- Ne!- hangom inkább volt könyörgő, mintsem parancsoló.

Az autó begördült az iskola elé, majd Jason leparkolt és felém fordult.

- Szeretlek. És épp ezért nem bírom nézni, ahogy tönkreteszed az életed- csóválta meg a fejét.

- Akkor csukd be a szemed- simítottam meg az arcát.

Éreztem, ahogy állkapcsa megfeszül, majd sóhajtott egyet.

- Te tudod...

- Köszi- mosolyodtam el halványan.

Jas lepillantott a földre, látszott rajta, hogy nagyon agyal valamin.

- Kölcsön kaphatom a telód?- kérdezte hirtelen.

- Persze- feleltem gyanakvóan, majd a kezébe nyomtam a készüléket- Miért?

- Kéne Maia száma- jelentette ki.

Maia a csoporttársunk. Nagyon jófej és egész jó barátok lettünk, mármint csak én és ő. Nem értem, hogy Jas mit akarhat tőle, alig ismeri...

- Mi okból?- faggattam.

- Holnap nem jövök, mert...- itt tartott egy kis szünetet, mintha elgondolkozott volna- orvoshoz kell mennem és meg fogom kérni Maiát, hogy adja meg a jegyzeteit- magyarázta, végig a kijelzőt nyomkodva.

- Értem- bólintottam- De ne számíts túl sokra- nevettem fel- Hiszen ő Maia és... Szóval nem túl szorgalmas...

- Egy próbát megér- közölte, majd visszaszolgáltatta a mobilom.

Az előadőterem felé sétálgatva eszembe jutott, hogy elfelejtettem tollat hozni... Francba! Így már a szorgalmas, érdeklődő tanuló látszatát sem tudom kelteni. Na, mindegy...
Nagyot sóhajtva huppantam le Maia mellé, valahol a középsősorok egyikének, bal szélére.

- Mizujs R?- kíváncsiskodott köszönés helyett Maia.

- Semmi- válaszoltam- Veled?

- Ááá- legyintett, és halkan dobolni kezdett a tankönyvén- csak van két jegyem a Maliboo-ba!- ujjongott.

- Uramisten!- kiáltottam fel lányosan- Hogyan?

A Maliboo a világ legmenőbb szórakozóhelye. Egy élet bekerülni... Már rég óta el szerettünk volna menni, de eddig nem jött össze, ugyanis a belépőket pillanatok alatt elkapkodják.

- Ismerek valakit, akinek az anyjának, a kutyájának, a szomszédjának, a fia a tulaj exének a macskája volt vagy...- húzta el az utolsó szót- Jobb szombati program híján egész este fent voltam és pont elcsíptem az árusítást.

- Szuper vagy!- lelkendeztem.

És ekkor bejött a professzor, majd az asztalra csapott, amit a terem akusztikájának köszönhetően, mindenki tisztán hallott.
Csórtam Maiától egy tollat, majd a kinyitottam jegyzetfüzetemet egy random helyen és rajzolgatni kezdtem. Igazán élvezetes volt, mígnem a tanár felszólított. Unottan felemeltem a fejem és azon morfondíroztam, hogy minek is köszönhetem a következendő nyílvános megalázást.

- Nos?- nézett le a kezében lévő papírra- Ms. Clanders?

- Igen?- kérdeztem vissza.

- Mit tud nekem mondani az ókori irodalomról?- vonta fel a szemöldökét egy győztes mosoly kíséretében.

- Azt, hogy nagy valószínűséggel az ókorban írodhattak-e művek...- feleltem szűkszavúan. Örültem, hogy egyáltalán összeraktam egy ép mondatot, káromkodás nélkül. Pár helyre igazán beszúrtam volna egy-egy "b@zd meg"-et.

- Minek jár egyetemre?- fonta össze a karjait maga előtt.

- Mert miért ne...?- tártam szét a kezem. Jason előttem ült két sorral, de így is kitűnően láttam, hogy össze-vissza kalimpál és gesztikulál, utalva arra, hogy fejezzem be- Elnézest!- köszörültem meg a torkom, majd a pad tetejét kezdtem vizslatni.

- Javaslom, hogy pótolja be az elmaradásait- ajánlotta- Mr. McCoy -vagyis Jason- biztosan szívesen segít önnek.

Legszívesebben a képébe vágtam volna, hogy "Nem hinném, hogy találkozunk még, ezért inkább nem fáradnék feleslegesen kisapám..." de nem tettem, az már túlzás lett volna.

Az órák után Maiával indultam haza, ugyanis így volt időnk egyeztetni a buli részleteit.
Lesétáltunk a megállóhoz, majd félálomban vártunk arra, hogy a busz végre megérkezzen. Amikor ez megtörtént a négyes ülés felé vettük az irányt, itt, ugyanis kényelmesen felrakhattuk a lábunkat.

- Akkor 9-kor talizunk a Maliboo előtt?- kérdezte, csak azért, hogy biztos legyen benne. Megint.

- Igen, ezredszerre is- bólogattam vigyorogva.

- Már várom- ugrott fel kicsit vidáman.

- Én is- értettem egyet- Már milliószor elképzeltem, milyen is lehet a Maliboo...

- Szerintem kissé tengerparti hatású- gondolkozott hangosan.

- Az én véleményem szerint, viszont modern hangulatú- mutattam fel a mutatóujjam.

- Lehet- vonta meg a vállát- Ma kiderül!

- Bizony- helyeseltem.

A párbeszédünket az zavarta meg, hogy le kellett szállnom. Ígyhát elbúcsúztunk egymástól, majd leléptem a járműről és a lakásom felé igyekeztem. Minden vágyam, legalábbis a buli előtt, az ágyam volt. A puha párna, a meleg takaró és talán Trevor...

Ahogy egyre közeledtem az otthonomhoz egy alakot véltem felfedezni, aki a lépcsőmön ült, lehajott fejjel és öltönyben.

- Mi a tököm?- bukott ki belőlem.

Mire az ismerős idegen felnézett, majd elmosolyodott.

- Na b@zd meg!- csúszott ki a számon.

Amint befejezem/ kövi hétvégén hozom a fejezetet ;) attól függ melyik lesz előbb :D