*Holly szemszöge*

- Holly , légyszi nyisd ki az ajtót! – kiáltott bátyám, majd mikor kattant a zár, bejött.-Húgi figyelj, én nagyon sajnálom! – mondta, ami igazából nem érdekelt.

- Josh, nekem elég lett volna csak egy „Boldog Szülinapot Holly!" is. – mondtam komoran.

Húgi hadd magyarázzam meg. Nem erről van szó, csak mostanában annyi dolog jött össze, hogy kiment a fejemből, és tudod, hogy sosem szoktam elfelejteni! – magyarázta,én meg csak felálltam és kisétáltam a szobából. Niall épp akkor jött ki a fürdőből. Szomorúan elmosolyodott, majd felmutatta a mutatóujját, hogy várjak, majd beszaladt a szobájába, és pár pillanat múlva már felöltözve jött ki egy apró dobozzal a kezében.

- Ez a tiéd! – adta át. – Boldog Szülinapot! – tette még hozzá. Megráztam a fejem, a dobozt pedig visszaadtam. Elszomorodott.

- Köszönöm, de nem kell!

- Holly, én nem felejtettem el, csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy átadjam ezt- nyújtotta újra felém a dobozt, mire könnyes szemekkel elfogadtam és megöleltem.

- Köszönöm! - mondtam és kinyitottam a dobozt. – Úristen, ez gyönyörű! – ugrottam a nyakába. Egy fehérarany nyaklánc volt benne, egy szív alakú medállal, amin ez állt: N. H. Vagyis Niall Horan. - Köszönöm!

Miután kigyönyörködtem magam a nyakláncban, amit Niall-től kaptam, beraktam kedvenc előadóm legújabb CD-jét, és azt hallgattam.

Ed Sheeran. Az egyetlen ember, aki mindig átsegít mindenen. A zenéje megfog.

- Holly, gyere le egy picit!- kiabált Niall, mire leállítottam a zenét, és kimentem.

Leérve nem hittem a szememnek. Felsikítottam örömömben! Ez nem lehet! Itt van Ő!

- Mit keres itt Ed Sheeran a házunkban? Vagyis házatokban? – csak ennyit tudtam kérdezni., Még mindig le voltam fagyva.

- Boldog szülinapot Holly!- kiáltotta a bátyám és széttárta karját, de én Ed irányába vettem utam, és megöleltem.

- Ed, énekelsz nekem valamit?

- Öhm, persze, mit szeretnél? – zavart volt. - Ismered az All of the stars-t? – kérdezte Ed, a szemeim pedig felcsillantak.

- Az a kedvenc dalom, és annak a filmnek az egyik dala, ami még úgy is a kedvencem, hogy még nem is láttam! – áradoztam, mire elmosolyodott, kezébe vett egy gitárt, és elkezdte énekelni. Egy ideig tátott szájjal bámultaM Őt, majd a könnyeim is eleredtek.

„Can you see the stars , over Amsterdam" – ez a kedvenc részem a dalból, és innentől kezdve már énekeltem vele, természetesen sírva. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van, és élőben énekelt nekem.

- „I can see the stars, from America" – és befejeződött. Szorosan öleltem meg az énekest, majd bátyámat,és nem győztem mondogatni mennyire köszönöm.

Ed távozása után, ami késő délutánra esett, elmentünk megnézni a Csillagainkban hiba című filmet, ami még szomorúbb és jobb volt, mit képzeltem.

- Köszönöm, te vagy a legjobb testvér!- mondtam bátyámnak, mire elmosolyodott és megölelt.

- Sajnálom, hogy elfelejtettem! – hajtotta le a fejét, majd mosolyogva nézett fel. – De ugye tudod, hogy még nincs vége az ünneplésnek?

*Holly Devine*

Ahogy hazaértünk, izgatottan vártam a meglepimet. Josh nagyon kitett magáért, miután annyira megijedt, hogy sosem bocsájtok meg neki. Az ágyamon ülve néztem a nyitott szekrényemet, és próbáltam kitalálni, mit vehetnék fel, mivel az már biztos, valahová elmegyünk. Mindenféle ruhám volt. Volt temetési, báli és koktél is, de mindig azt mondom, hogy sosincs megfelelő ruhám semmihez. Hiába kapok a srácok barátnőitől egy csomó ruhadarabot, sosem tudom, mit vegyek fel. Nyílik az ajtóm, és legjobb barátom menyasszonya lép be a szobába egy nagy mosollyal arcán. Kezében egy fehér-fekete ruhával, ami nem kell mondanom gyönyörű volt.

- Helló, Kicsi lány! – köszönt és megölelt. – Ez az ajándék tőlem és Zayn-től van. Ő és a fiúk most a meglepidre készülnek, és átküldtek hozzád, hogy segítsek kicsínosítani. – mondta nagy izgatottsággal. – Tessék, ezt vedd fel, aztán gyere ki, és kisminkellek, és csinálok neked valamilyen frizurát. – tolt be a fürdőbe, majd becsukta mögöttem az ajtót. Lefürödtem, majd felvettem azt a csodát, amit Perriék-től kaptam. A ruhát, mintha rám öntötték volna. A mellénél, és a derekánál is tökéletesen passzolt. Tökéletes volt!

- Nagyon szépen köszönöm! – öleltem meg szorosan, majd leültetett a tükröm elé, és neki állt a hajamat megcsinálni, és végül kisminkelt.

A helyszínre érve, egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi lehet az a bizonyos meglepetés még. Kiszálltunk az értünk küldött kocsiból, és bementünk egy régi épületbe. Perrie előresietett, magamra hagyva engem, majd pár perc múlva nagy levegőt véve mentem be, majd hirtelen egy hangos kiabálással köszöntöttek. Meghatódva néztem rá a társaságra. Itt volt, Josh, a srácok, a srácok zenekara, a Little Mix, Sophia, Eleanor és Steve. Voltak, akiket csak párszor láttam, és voltak olyanok is , akiken nagyon meglepődtem, mint anya, apa, és Sarah.

- Zayn! – ugrottam az énekes nyakába. – Nagyon szépen köszönöm! Ez a ruha egyszerűen csodálatos. – elmosolyodott, majd egy puszit adott arcomra, és átpasszolt bátyámnak.

- Nagyon szép vagy, Húgi! – puszilt meg, majd felment az előttünk lévő színpadra, - amit csak most vettem észre-, és beleszólt: - Fogadjátok sok szeretettel azt a bandát, minek tagjai, a legjobb haverjaink. Köszöntsétek a 5 Second of Summer-t! –ordította, én meg tátott szájjal néztem. Elkezdődött a Don't Stop és mindenki tombolt egy ember kivételével. Odamentem hozzá.

- Hé, mi a baj Niall! Gyere táncoljunk! Kapcsolódj egy kicsit ki a kedvemért! – néztem rá, de csak megrázta a fejét, és a fejét vállamnak döntötte, majd nagyot sóhajtott. - Mi a gond? – kérdeztem rá újra, mire rám nézett, és csak ennyit mondott: - Holly, én annyira sajnálom! – és megcsókolt. – Én nem akartalak elhagyni. Életem legrosszabb döntése volt. Meg tudnál nekem bocsájtani? – kérdezte keservesen, mire mosolyogva bólintottam egyet. Nem érdekel mit csinált, csak az, hogy újra az enyém.

Niall, az este után, másnap elvitt Párizsba. Josh eléggé ellenezte, mivel a fiú már egyszer átvert, de beleegyezett, és megmondta haverjának, ha megbánt, ezen túl nem nézi el, tenni fog valamit.

Pár óra múlva már Párizsban voltunk, és a város, legszebb, és legjobb szállodájában szálltunk meg.

Niall bejelentkezett a portánál, majd odaadták a kulcsokat, és a legfelső emeletig mentünk lifttel, ahol már ott volt a lakosztályunk. Az egész szint a miénk volt, senki mád nem lakott itt.

- Nem kellett volna ennyi pénzt kidobnod. Tudod, hogy nekem jó lenne egy lepukkant hotel is - mondtam, mire kezei közé fogta arcomat, és adott egy puszit számra.

- Tudom, de mikor a fejemhez vágtad, hogy nem vittelek el randizni, de Kate-t igen, bűntudatom lett. Most, hogy újra az enyém vagy, mindent meg akarok neked, adni, mert te nem szólsz a dolgok miatt, csak ha veszekszel - mondta, mire átöleltem.

- Köszönöm!

- Érted mindent!- adott egy puszit fejem búbjára. – Elmegyünk a Szajnához? – kérdezte, mire csak bólintottam.

A Szajna folyópartján sétálva, még mindig nem hittel el, hogy itt vagyok a Szerelem városában, azzal az emberrel, aki jelenleg a mindent jelenti nekem.

- Úristen, ez Niall Horan! – kiáltotta valaki, majd sikoltások töltötték be a helyet.

- Basszus Holly, sajnálom! Elfussunk?

- Ne, ne! Köszöntsd nyugodtan a rajongóidat! Én, megvárlak ott! – mutattam egy padra.

- Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdezte, mire bólintottam. Adott egy csókot, mindenki szeme láttára, majd elengedett, és a rajongókon nagy nehezen átmászva, sikerült elérnem a kiszemelt padot. Hallottam pár elégé durva beszólást, amik tartalmazták, hogy hagyjam békét Niall-t, én csak kihasználom, stb. Egy kicsit furán éreztem magam e szavak után, de még így is mosolyogva néztem Szerelmemet, ki szintén mosollyal az arcán, írta alá papírokat és csinált képeket. Hirtelen két lány ért elém, és szó nélkül pofon csaptak. Niall nem vette észre, nem is akartam, hogy ezt lássa.

- Szállj le Niall- ről !- mondta franciául az egyik. Még jó, hogy tanultam ezt a nyelvet.

- Nem is szerelmes beléd! Csak azért van veled, mert Josh a bátyád! – vágta nekem, majd elmentek. Lefagyva ültem tovább, de kezdtem rosszul lenni Szédültem, és folyt rólam a víz. . Még sosem volt velem ilyen. Lehet csak túl aggódom ezt az egészet, de sietve mentem oda Niall-hez.

- Kicsim, nem vagyok jól, hazamegyek, de te maradj itt nyugodtan –felém fordult, majd értetlen arckifejezéssel nézett rám. Homlokomra rakta kezét, majd elvette onnan.

- Hazakísérlek! – jelentette ki, mire megráztam a fejem. – Holly, nem engedlek haza betegen egyedül. – kezei közé fogta arcomat, és most csak rám figyelt. A két lány, akik az előbb megtaláltak is látták ezt, és csak mosolyogva nézték végig ezt a jelenetet.

- Niall, kérlek, csak maradj itt a fanokkal. Hazatalálok egyedül is. Majd beveszek valami gyógyszert, és lefekszem. – mondtam neki, de csak a fejét rázta.

- Holly...-

- Csak maradj itt! – mondtam már neki sírva, mire még jobban megijedt.

- Biztos? – kérdezte. Bólintottam, majd elengedtem Őt, és indultam vissza a szállodába.

Ahogy visszaértem, kerestem valamit fejfájás ellen, majd lefeküdtem. Aludni nem tudtam, csak gondolkodtam azon, amit a két lány mondott. Lehet igazuk van,és Niall csak azért van velem, mert a bátyám, mondta neki. De akkor miért volt mérges, mikor elmentünk? Nem tudtam, mi az igazság, de a fejem már szétrobbant. Próbáltam elaludni, hátha akkor jobb lesz, de nyílt az ajtó és kapkodó lépteket hallottam. Az ágy besüppedt mellettem, majd két kart éreztem magam körül. Közelebb húzott magához, majd belepuszilt a hajamba. Nem tudta, hogy nem alszom. Óvatosan felhúzta rám a takarót, majd elhelyezkedett. Gondolom Ő is aludni akart.

- Niall?- szólaltam meg bizonytalanul. Azonnal felkapta fejét, és ajkait homlokomra helyezte.

- Igen? Minden rendben? Jobban vagy? Tudod, hogy aggódtam miattad? Miért ne jöhettem haza veled? – kérdezte, én meg nem tudtam, elmondjam-e neki, de mivel nincsenek egymás előtt titkaink, ezért belekezdtem.

- Tudod, mikor ott volt az a sok rajongó, kettő odajött hozzám, megütöttek, majd azt mondták, csak azért vagy velem, mert Josh a tesóm. – elengedett. – Összezavarodtam, mivel nem tudtam, hogy igazuk van-e, de mindenesetre kicsit meginogtam, és ekkor kezdtem el rosszul lenni.

- Te most komolyan elgondolkodtál egy ilyen hülyeségen? Holly, komolyan mondom, ezt nem hiszem el! És mi az, hogy megütöttek? A rajongóink oké, hogy durvák, de ilyet nem tesznek, ez még viccnek is rossz! – kiabált, majd kiment az ajtón. Én csak sírtam. Sosem kiabált még velem. A fejem megint elkezdett fájni, de most hányingerem is volt. Gyorsan szaladtam a mosdóba, és kiadtam magamból mindent. Nem tudom, mi van velem. Nagyon ritkán vagyok beteg, de most szörnyen vagyok. Visszabújtam az ágyba, magamra húztam a jó meleg takarót, majd álomba zuhantam.

Hajnalban keltem fel, Niall még mindig nem jött vissza. Aggódtam, de a hányingerem megint visszatért. Még ott voltam a WC fölött, mikor Niall nyitott be a fürdőbe. Ahogy meglátott térdepelni, a szemei kitágultak és odafutott hozzám. – Minden rendben? – kérdezte lágyan. Már nem láttam rajta dühöt, csupán bűntudatot. Válaszul csak bólintottam egyet, majd felálltam és fogat mostam.

- Figyelj, Holly, én nagyon...- kezdte volna el, de közbeszóltam.

- Tudom, én sajnálom, hogy el kellett gondolkodnom rajta. Olyan hülye voltam.

- Semmi gond! Szeretlek! – mondta, és megcsókolt.

- Én is téged!