Emelkedés. - Visszhangozta fel a kompjúter közbenahogyan a hídon Cameron feljebb navigált.

A hold szinte ördögi vihara egyre távolabb éstávolabb került tőlük, és mint ezernyi kisparányi fény úgy cikáztak keresztüla villámok odalenn melyek aztán kisebbéváltak...

" Az irány betáplálva."- Jelentette ki végülaz android.

Jeges kék szemei az üvegen keresztül a kilátástfürkészték ahogyan ezt kimondta rezzenéstelenül. Mintegy festmény csak úgy ült ott.Elgondolkodva párdolgon, s némán téve a dolgát. Egyetlenpislantás nélkül, kihúzva magát akényelmetlen székben. Cameront a kapitányelismerő szavak sem hozták lázba.

Érzelem mentesen ült, egyenes test tartással. Mintakit kicsit sem érdekel se a dicséret, se azhogy végre valahára a legénységhazamehet.

" Szép volt Cam."

" Köszönöm."- Majdnem minden napos szavak voltakezek.

Sablonok tőle, és a kapitánytól. Nemkedvességtől csak a megszokott etikett miatt.

Nagyon jól tudta egymásról a két alakhogy milyen a másik: hogy egyikük sem kedveli éppenséggelnagyon a másikat.

Cam csak ült, és ugyanakkor egy kevéssé semtudta élvezni a pilóta feladatokat.

A holdért vagy bármelyik bolygóértvágyakozott volna, hogy leszállhasson ő és hogyvégre megtudja milyen két lábon haladni valamiolyanon ami nem fém és ami teljesen természetalkotta.

Szerette volna megtapasztalni az esővizet az arcán, vagy aszelet ahogyan lágyan szétborzolja haját ésfelmelegíti. De... ahogyan sok minden más is számára,ez elérhetetlen vágyálom maradt csak.

"A Hyperion a biztonságos zónában van immár-csak ez a legfontosabb.'- Gondolta magában hogy terelje agondolatait, mert ez valahogy még képes volt értelmetadni az egyébként olykor elég silányéletének.

" Jól van Cam, most már hazamegyünk végre."- Jelentette ki a kapitány aki nem sokkal messzebb álltmeg tőle. - " Remélem több ilyen furcsaság nemér minket."

" Önök hazamennek, igen kapitány...Egyébirántén is reménykedem benne hogy nem lesz másműszaki hiba, uram." - Válaszolta halkabban, rá sepillantva.

- " Én is nagyon remélem...."

" Kapitány itt Hendricks. Úgy tűnik Mason felhozotta komppal pár..leletet. Most az orvosiba indultunk, de könyörög hogy helyezzük jobb helyre a vázáit."

" Vettem Ana. Odaküldök pár embert. Adásvége. " - Jason eltette a rádiót is indultak is.

Bertie és a csapat unalmas feladatnak tartották ezt.Az a négy fickó kimentéseket végzett általában, mivel katonák voltak, nem valami istenverte ellenőrző brigád.

Miután Bertie megigazította a kabátján lévő cápás kitűzőjét már robogtak is lefele.

" Vajon milyen vázákról beszélt nekik az öreg? Görögről vagy Rómairól? "

" Lehet spórák vannak benne. " - Az egyik katona megütötte a másikat.

" Persze. És a fülbe másznak."

"Attól mutálódsz csak igazán." - Nevetett fel az egyikük.

" Fogd már be Marcus szerinted ez vicces?!" - Meglökte óvatosan a mellette állót.

Jason egyrészről rohadtul utálta az ilyen alakokat akik csak a hangulat keltésére jöttek, másrészről a lift amúgy is szűk volt ilyen jól megtermett férfiaknak. Szóval inkább bekussoltatta őket ahogyan csak tudta.

" Jól van emberek. Megérkeztünk." - Kilépett a liftből, olyan lazasággal mintha a hétvégi buszjáratról szállt volna le egyenesen egy piknikre. Homlokára egy kendő volt kötve, és mint valami elcseszett kalóz lépdesett tovább.

Bertie rögtön mellette, aztán a többiek. A kompot kinyitva először semmi különöset nem vettek észre, csak azt hogy nagyon meleg van és a levegő is elég elhasználódott.

" Tyű.. mintha három hete mosdatlanul hancúroztak volna!"- Szólalt meg megint Bertie amire Jason vérnyomása az egekbe szállt.

"Nem tudjátok befogni a lepény lesőt igaz?! Katonák vagyunk, nem bugrisok! Ha Lill meghallja hogy mit állítasz akkora nyaklevest kapsz hogy a fejed nem lesz a helyén. És nem tőlem fogod megkapni hanem tőle."- Fintorogta.

Mivel Bertie elég vizuális típus volt, azonnal maga előtt látta a jelenetet és elnevette magát.

" Fogd. Már. Be. " - Sziszegte az előtte állóférfi. - " Nem működik a világítás."- jegyezte meg.

" Jah. Tuti kiégett valami. "

" Akkor égesd vissza. " - Bertie kapott egy kokit, és Jason ezek után a beszólása után úgy nézett rá mintha társa lenne a megtestesült ördög.

Felkapcsolta a lámpát és előre ment.

" Érdekes.. "- Sóhajtozta.

" Mármint?"- Jason lenézett a földre.Leguggolt, és az ott lévő nyálkát megérintette az újjával.

" Valamilyen nyálka.. "

" Ragacsos volt a buli." - Röhögött fel Marcus. Jason felállt és már mondott is volna valami az ízetlen marhulásra ha Bertie meg nem szólal a parányi raktérből.

" Őrmester!"- Visított fel.

" Mi van?!"

"Ezt látnia kell!" - Jason félre lökte Marcustés belépett a raktérbe.

A raktérben sötét uralkodott. De a pislákolólámpák fényében, akkor látta meg hogy mi van: egy csontváz. Ezt még ő is látta,nem kellett ehhez semmilyen régészeti tudás...egy elég nagydarab idegen csontvázát.De az nemvolt semmihez sem fogható. A földön hevert,csakúgy.. hosszú koponyája volt.A gerince és a farka is olyan volt mint egy fegyver.

Jason megállt, és kirázta a hideg.

" Jézusom"- Kihátrált de még mielőtt megtette volna Bertie ijedten felkiáltott.

" Mi van?!"

" Valami van a sötétben! Az előbb láttam!"

" Nah persze. "- Reagálta le. - " Lehet hogy félelmetes a helyzet, de nem ennyire. Ne legyél nyuszi Bertie. Rosszul áll. " - Előre indult. Marcus, és Feline a raktár előtt álltak mikor az ajtó hirtelen lezárt.

" Most szórakoztok?!" - Jason körbe nézett, és a fali panelhez ugrott. Az egyetlen kijutást attól remélhette feltéve ha ez nem valami szokatlan automatika volt.

" Mi a fasz.."- Morogta Bertie.

" A kompjúter rendszer rebootol."- Mondta be egykellemes női hang.

A fények erre hirtelen egyszerre kapcsoltak fel s a két férfi hátra fordult: tojások voltak szinte mindenütt. Valamilyen lény tojásai.... Jason a falnál maradt és egy pillanatra sem távolodott el.

" Kapitány.. ha hall engem. A kompon beindult az automatika.Mason valami tojásokat hozott és cseppet sem bíztatóak."