1.

A beszélgetés azonnal abba maradt mikor a rádióbanmegszólalt a mélyebb női hang.

Ana a kapitányra pillantott, s az is őrá. Egyszerrenyúltak a kommunikátor válaszoldala felé,de Ana sokkal gyorsabban megragadta a kisebb rádió-egységet.

Jóval régebb óta ismerte Lillant, s kihallottahangjából hogy baj van, az erős recsegésellenére is.

" Itt Ana, hallgatunk Lillan."- Kezdte meg izgatottan. - " Bárnagy az interferencia. Anya, ki tudod tisztítani az adást?"

  A statikus vihartól ez nem garantálható. - Reagálta le a kellemes gépi hang, miközben egy másik férfi is belépett a parancsnoki egységbe, és azonnal a pilóta székbe ült, onnan nézte az alattuk elterülő holdat.

A Pathfinder-t keresgélő szemei egyenlőre még nem látták a közeledő hajót sehol se, de ez bármelyik pillanatban változhatott. Nem tudták hol lehet a felderítő egység.

"Ana, hála az égnek... "- Reccsent fel Lillan megkönnyebbült hangja egy perc múlva. - " Mikor felszálltunk még nem volt ekkora a vihar... gáz van,rohadtul kiszámíthatatlan ez a hely. Dokkolnánk, de meghibásodtak a fúvóka rendszer ezért nagy lesz a relatív sebességünk a Hyperionéhoz képest. Nem tudunk lassítani. Ha leállítom az energia folyamot nullára, akkor is sodródni fogunk és elég gyorsan. Nem tudom mi lenne a legjobb megoldás. Nem tudom megállítani ezt a szemétkupacot." - A nő hangjában benne volt a félelem most már mind kihallották az adásból.

A parancsnok és a kapitány közben összenéztek, és mindkettőjükben ugyan azt az aggódást lehetett látni.

Kis csönd kúszott át a helyiségen, de ez inkább a kezdeti pánik előtti üresség volt.

Nem jutott egyiküknek sem eszébe semmi sem, csak hogy két emberük meghalhat a hideg űrbe ha nem tesznek valamit, vagy hogy rosszabbik esetben maga a Hyperion is veszélybe kerülhet ha összeütközik vele a Pathfinder.

És egyik lehetőség sem volt elég kecsegtető. A harmadik személy aki nemrég lépett be, testvérére, Ana-ra emelte tekintetét.

Jack Handricks ugyanúgy aggódott mint a többiek, de valahogy nyugodtabb volt.

Úgy gondolta még nem lehet minden elveszve, és agya egyre gyorsabban kattogott a megfelelő megoldáson.

Hátra igazította a baseball sapkáját mikor arra az elhatározásra jutott hogy meg is valósítsa a tervet.

Mindez talán pár perc volt, de akkor már a terve teljesen készen állt, és nem tűnt komplett őrültségnek, legalábbis odabenn a fejében.

" Itt a Pathfinder, hallotok?! " - Szólalt fel a rádió sürgetően- "Hallotok?!"

" Hallunk Pathfinder."- Vette át a férfi a rádiót hirtelen.

" Jack ez te vagy?!"

" Figyelj Lill, nem érünk rá! Azonnal kezdjétek meg a lassítást. Veszitek?! Ha kiértek a veszélyzónából sodródni fogtok, hiába lesz a sebességetek minimális.

A lendület mozgásban fog tartani titeket, viszont a markoló állvánnyal be fogunk titeket.

A pályátok ha jól koordinálsz épp keresztezni fogja a mienket..feltéve ha még süllyedünk egy kicsit."

" A markoló állvánnyal?! Te teljesen megőrültél?!" - Kapta fel a fejét Ana akinek azonnal átfutott az agyán a szinte lehetetlen ötlet.

A Hyperion tetején több hatalmas markológép helyezkedett el, offline állapotban melyeket ismeretlen ásványok bányászására használták.

Általában a hajó nem szállt le bolygókra, de képes volt rá, és nagy ritkán meg is tette ezt.

Mikor ezt megtették, nagyon hasznos tudott lenni a markolóállvány.

De kompokat még soha nem fogtak be vele...és ami azt illeti mást sem.

A markoló-állványt már vagy négy hónapja nem használták semmire.

" Szerintem jó ötlet."- Szólt közbe a kialakuló vitába a kapitány, ellentmondást nem tűrően.

"Szerintem nem, csak az energiát fogjuk pazarolni!" - Kezdte volna el a nő, de a férfi csak folytatta.

" Mivel jobb ötlete se nekem, se a nővérének nincsen"- Pillantott idegesebben Anára. - ".. ezért úgy vélem hogy ez az egyetlen elfogadható módszer, ha csak nem akarunk itt ülni tétlenül. Csinálja Jack." - Biccentett oda az idősebb férfi.

" De kapitány, a markoló-állványzat bányászásra való, nem kompok kiemelésére!" - Csattant fel csak azért is Ana.

Sok esélyük vagy más ötletük amúgy sem akadt, az értékes percek közben pedig egyre csak fogytak.

Jack kicsatolta magát a pilótaszékből, és futólépésben indult is. Ana rávágott izomból a pultra dühében.

" Ne! Ha rosszul sül el a dolog.. " - Vágott közben Ana, utána pillantva,.

Egy teljes pillanatra behunyta a szemét hogy lenyugodjon, majd felállt.

A kapitány közben riadóztatta a legénység többi tagját, és minden rendszert készenlétbe tett.

A nő kivett egy mobil rádiót a fali vész-szekrények egyikéből, majd elindult testvére után a fejére téve a pántot.

" Anya, kapcsold ide a Pathfinder adását." - Szólalt meg a nő komorabban.

Az ő stílusa a készülj a legrosszabbra de reméld a legjobbat volt.

Az hogy testvére a markoló állványt akarta használni pedig teljes őrültségnek hangzott és majdhogynem megfelelt egy öngyilkosságnak.

Kapcsolat él. - Közben belépett az átvizsgáló zónába, és már alig várta hogy Jack után indulhasson. A kékes színű erőtér mögül nézte a szürke folyosót.

" Lillan hallasz?" - Kérdezte hadarva.

" Igen Ana, mondd."

" Jack megpróbál befogni majd titeket, és közben szólnod kell mikor vagytok látótávban.

A közelség jelző is érzékel majd, de én jobban bízom benned mint egy gépben. Vetted?" - Kis szünet után tovább mehetett.

A szíve a torkában dobogott. Lillan a gyerekkori barátja volt. Nem akarta őt elveszteni semmiféleképpen sem.

" Hüm.. nem is te lennél ha bíznál a gépekben, mi?.. Vettem.."- Érkezett a válasz.- " De...Én bízom Jackben, Ana. Menni fog ez. Nem kell félned."

" A fenéket nem! Ezernyi hátulütője lehet ennek az egésznek!" - Fújta ki dühösen a levegőt állkapcsát összeszorítva. -" És igenis féltelek! " - Beérte Jacket aki már a létrán mászott a markoló állvány irányító pultja felé.

Futólépésben közeledett felé, a fémből készült rideg folyosó szakasz csakúgy zengett.

Ana bekanyarodott, és intett a közelben ácsorgó Cameron-nak aki tágra nyílt szemekkel figyelte a jelenetet ahogyan a markoló állvány pultja felé indult Jack és Ana is. A sápadt android szinte még fel se fogta hogy mi lehet a gond, de el se tudta képzelni.

" Cameron, te is kelleni fogsz! Menj a navaigációs panelhez."- Utasította őt a nő.

" Bányászunk valamit Mis Hendricks?"- Kérdezte enyhe cinizmussal a hangjában a férfi, egy halovány félmosollyal mintha ez lenne a nap legszórakoztatóbb pontja.

" Csak csináld amit mondok, jó?!" - Kiabálta kissé bunkón oda, magyarázat nélkül vissza. Nem elég hogy nem értett egyet Jack-el,  most már Cameron is hülyének nézte őt. Rendkívül bosszantotta a dolog, és az idegességtől ökölbe szorította a kezét.

Cam arcára enyhe értetlenség ült ki, azonban máris megindult vissza a parancsnoki egység felé, további kérdések nélkül.

" Lillan?! Lillan hallasz?!"- Kiabálta a parancsnok. Felért a fölső folyosóra. Jack-re pillantott aki az egyetlen kihelyezett pulton pötyögte be a kódját. 

" Lelassultunk..máris megkezdtük a sodródást." - Csendült fel a rádió. - " Istenem.. nem gondoltam volna hogy egyszer még ezek a szarok is elromolhatnak."

" Jah. Nem ilyen viharokra vannak megtervezve."- Helyeselte Ana.

" Látlak már titeket! Gyönyörű a hajó idefennről...Tündöklő kis bogár" - Halkan szólalt meg ugyanebben a pillanatban a közelségjelző is.

Egy vékony, csengő hang jelezte a másik, jóval kisebb hajó közeledtét.

" Menni fog Jack?" - Jack hallgatott. Koncentrálnia kellett volna, nem a pánikot hallgatni.

"Shh"- Vetette oda halkabban. - " Cameron navigáld lejjebb a hajót." - Szólt egész nyugodtan a kommunikácós egységbe.

" Rendben." - Szólalt fel a kellemes hangú férfi a navig-panelnél. - "... De figyelmeztetem hogy azzal lehetséges hogy bele fogunk esni a hold sztratoszférájába... habár nem biztos hogy.."

" Dugulj be és csináld!"- Reccsent fel a kapitány. - " Nem érünk most rá a hülye számításaidra!"

- Süllyedés megkezdve. - Szólt közben a kompjúter.

" Lillan készülj. Lehet rázós lesz. "- Pillantott a panelre Jack.

" Veletek minden ilyen rázós, édes? " - Kérdezte a nő.

Jack elmosolyodott, majd hirtelen megfordította a hatalmas karú markoló gépet.A régi gépezet nyögött egyet ahogyan irányba fordult, a karok pedig még annál is hangosabban indultak meg felfele.

"ONLINE"- Jelent meg a kijelzőn, jól olvashatóan.

Minden megremegett ahogyan a komp a több tonnás karok őrizetébe került.

A Hyperion kissé balra dőlt de a fúvókák egyenesbe hozták. Ana kibillent, kishijján el is esett. A falnak ütközött ami azonban jól megtartotta a hátát és megakadályozta hogy pofára essen.

A fúvókák erősen küzdöttek a hajóért. A falak megreccsentek, de egyben maradtak. Még talán soha nem találkozott ilyen esettel se a hajó, se a Pathfinder leszállóegység.

" Megvannak!" - Kiáltotta el magát Jack a recsegés után.

Ana halkan sóhajtott egyet.

" Hála az égnek!" - Ölelte meg gyorsan testvérét aki elhúzta magát a hirtelen jött érzelem kitörés elől.. - " Kösz Jack. Nagy volál. Jövök neked eggyel. "

" Kösz...bárcsak mindenki elismerné ugyanezt!"

" Itt a kapitány!"- Szólt közbe a szigorú hang. - " Szép munka volt Mr Hendricks. Büszke lehet magára."

" Köszönöm uram."- Törölgette a férfi a homlokát a ruhájával. - " Beemelem őket a raktárba. Onnan pedig már nyomás alá tudjuk helyezni a helyet és ki tudnak menni akár kétlábon is."

" Tegye azt. " - Ana közben fordult, és a raktár felé indult.

Látnia kellett hogy Lillan sértetlen mindenképp. Olyan volt számára a nő mintha családtag lenne. Mint valami haramadik testvér.

" Lillan jól vagytok?" - Kérdezte a folyosón odafele menet.

" Azt hittem a doki beszar itt menten, de ettől eltekintve egész jól. Még én is alig bírok megszólalni.. tiszta vidámpark volt.. nem hittem volna hogy Jack ilyen ügyes. Le a kalappal előtte.Ezt remélem ő is hallja."

" Mi az hogy hallom? " - Szólt bele a csatornába a férfi. - " Mindenki hallja kislány. Mondtam hogy izgi lesz nem emlékszel?"

" Őrült vagy Jack, de ezért szeretünk.".

" Tudom." - Ana leért a raktár ajtaja elé, és várta a zöld jelzést ami azt jelezte hogy már nyomás alatt van az, és hogy beléphet oda.

Feltűnően hideg volt a folyosón, de ezt betudta annak hogy nemrég emeltek be egy komplett űrkompot odakinnről.

" Hamarosan kijöhettek, de még Anya nyomás alá teszi a helyiséget." - Szólalt meg, félig nekidőlve a falnak. - " Addig mesélj valamit... de csak szépet vagy jót."

" Veled álmodtam...."

" Igen? " - Ana összeráncolta a homlokát. Rosszul kezdődött. Lillan gyerekes jellemét ismerve valahogy nem is számított sokkal jobbra mint egy elfuserált poén.

" Aham. Egy csomó gumicukrot ettünk meg mesztelenül, és mindketten gyomorrontást kaptunk."- Nevette el magát halkan a lány a túlvégen.

" Hmm.. remélem sejted hogy ez nem vicces." - Mosolyodott el a parancsnok.

" De.. de, rohadtul az!"

"De kurvára nem.."- Halk nevetést hallottak a rádióból, de mindketten kezdtek felengedni legalább. - " Lillan nem lehetne komolyan? Ezt most mindenki hallja."

"Izé.. bocs. Khm. Komolyra fordítva a szót, doktor Mason talált valami fosszilliát."

" Fosszilliát?.. És? "

" Hát felhozta a hajóra, szal itt van."

" Mi van?!"

" Nyugi! A steril szobában van. Lezárva. Ha bármilyen baktérium tenyészet is van rajta a szobából nem jut ki.Tuti biztos."

" Merem is ajánlani. A kapitány megint le fog váltani téged ha bármilyen bacit is felhozol." - Abban a pillanatban nyitódott ki a zsilip ajtó, és szólalt meg halkan a kompjúter hogy bemehet a nő.

" Nem kell rejtőzködnöd. Most már elődughatod a képed a teknőből."- Sóhajtozta a belépő.

A komp rámpája lassan felnytódott. Egy pilóta sisakot hordó nő lépett le róla, egy idősebb fickót támogatva.

" Azt mondtad nincs baja." - Tette karba a kezét Ana.

"Nem is volt.. bár úgy tűnik most van."

" Jól van Mason?" - Nézett végig a férfin.Utóbbi izzadt. Szemei kidülledtek voltak, és nem, cseppet sem úgy nézett ki mint aki jól van.

" Igen... de valamiért ez az út kissé felkavarta a gyomromat.Talán ez lehet az oka hogy nem elég hogy fáj a gyomrom még hányingerem is van.. " - Válaszolta a tudós.

" Jah, önnek a gyomrát, nekem meg az idegeimet.. Mégis mi a fene volt ez az egész?! Hogy sérült meg a navigációs rendszer?! " - Hol Lillanre hol a tudósra pillantott, s közben rá kellett jönnie hogy felesleges a vita. A férfi olyan szinten rosszul volt hogy alig bírt járni.Ana sóhajtott egyet.

" Rossz magára nézni.. Mindegy.Mi lenne ha az orvosiba mennétek mind a ketten és ott folytatnánk ezt. " - Fogta, és a másik oldalról segített neki járni..úgy érezte azonban hogy Mason sokkal rosszabban van mint ahogyan azt lefesti magáról.