Édes éjszakán csak őt látom,
Ő az egyetlen megváltóm,
Hármat látok sajnos egy helyett,
Múlt, jelen s jövő,
Miért kell mindannyiótoknak
Itt lennetek?

Mondjátok meg, őrült vagyok,
Hogy egyetlen helyett hármat látok,
S ily bizarr címeket adok mostanság,
Őrületre rávilágító igazság.

Ez a mű rövid,
Nem foglak őrületbe kergetni,
Csak próbálj engem meghallgatni,
Szerinted baj, hogy nem felejtem el a múltat,
Hogy mindig visszatekintek,
Újra és újra?

A jelenre figyeljek,
Aki már szinte múltba merül,
Tőlem távol ő elkerül?

Vagy a jövőre,
A semmire,
Az elképzelhetlenre?

Mindhárom meghatározza életem,
Ezért lélekben, képzeletben,
Mindegyiket szeretem.

Nevezettek őrültnek,
Vessetek meg,
De ne utáljátok őket.
Ők semmi rosszat nem tettek,
Magam miatt lettem ilyen,
Hogy ál-képeket kergetek.