Szenvedek, szenvedek,
Továbbra is csak szenvedek,
Senkit nem érdekel, hogy szenvedek,
Még egyszer kihangsúlyozom,
Szenvedek.

Egy szörnyű-szörnyű ember vagyok,
Várom, amikor végre meg kell halnom,
Megváltás lenne az nem más,
Inkább az, mint ez a világ.

Miről beszélsz, sötét-elméjű,
Őrült, világvégének örülő?
Itt nem te vagy az áldozat,
Hiába is állítod be annak magad.

A te sötét elméd romlott,
Mindenek mocskát bemutatod,
Sírsz, pedig te vagy a bűnös,
Mit tettem, kérdezed,
Még semmit, de majd fogsz.

Nem bírod magad kontrollálni,
De mondod,
Én nem fogom megcsinálni,
De megfogod,
Nem bírod,
Előbb-utóbb elpattan az ideg,
Aztán rettegjetek...

Pokolra kerülj,
Romlott lélek,
Nálad még a démonok is szebbek,
Segíteni sem tud senki,
Szörnyetegnek fognak látni.