Égj, égj,
Égjetek el,
Szenvedjünk,
Míg el nem jön,
A pusztulás,
Egy másik világban való lakás,
Ránk nem érvényes semmi megváltás.

Utálat,
Mondd miért utállak,
Mondd miért akarod megmondani,
Hogy nekem mégis hogyan kell élni?
Nem vagy isten,
Csupán hamis-szellem,
Aki túl sokat képzel magáról.

Ha-ha, nagyon vicces,
Egy őrült nevet,
S magát oly sokra tartja,
Miközben más eltartja,
Nem gondolkodik ő semmin,
Ész nélkül csak szenved,
Mondd, neked van szíved,
Hogy ilyenekre képes vagy?

Nem tudom,
Azt sem, hogy ki kérdez,
Azt sem, hogy ki válaszol,
Mintha lelkem ezer darabra szakadt volna,
S folyamatosan vitatkoznak,
Egyetérteni nem tudnak,
Látják már a Pokol lángjait,
Mik majd halálra égetik őket,
Aztán jön majd csak a jó élet.

Forró lángok nyaldossák a testem,
Beteg ember vagy, ha ezt élvezed,
Az őrült csak nevet,
Miközben teste porlad,
Vár a megváltásra,
Ami nem jön el soha,
Hiszen régóta a Pokolban vagy.

Felbukkannak a szárnyas népek,
Tűzzel-vassal megetetnek,
Szörnyen forró lesz a gyomrod,
De kihányni soha nem tudod
A tartalmát,
Ugye mily jó világ
Ez miben élünk?

Pokoltűz,
Még mindig lángol,
Jön a halál,
Továbbra is utál,
A világ,
A mindenség,
A kezdet,
A vég,
A Fény
És a Sötétség.

El fogsz égni és a Pokolban fogsz szenvedni.

Égj, égj,
Égjetek el,
Szenvedjünk,
Míg el nem jön,
A pusztulás,
Egy másik világban való lakás,
Ránk nem érvényes semmi megváltás.