Végtelenül növekvő világ,
Mondd, mikor engedsz már
El?
Itt akarsz tartani örökre,
Míg bele nem őrülök a sötétségbe?

A démonok azt gondolják,
Tudják milyen nekem,
De ez az én helyem,
Nem az övék.

A szenvedés előtt is ilyen voltam,
Semmi nem változott,
Ugye mily nevetséges,
Ugye mily szerencsétlen,
Eme lelketlen szenvedő élete,
Ki csak sajnáltatni képes magát,
Ahelyett, hogy jobbá tegye
Saját világát.

A kis dolgokat is rosszabbnak látom,
A jót semmiben meg nem találom,
Néha elér a negatív érzés,
Mondd, unalmas neked a szenvedés?

Lelkem kiöntöm, mindent megmutatok,
Még azt is, amit nem akarok,
De ez senkit nem érdekel,
Úgy látszik, a végzet ezt
Akarja,
Úgy látszik, ez a világ legalja,
Igen, másnak sokkal rosszabb,
Te pedig örülj, hogy életed hosszabb,
Azoktól,
Kik eddig se élték túl.

Valóban?
Örüljek egy ilyen semmilyen életnek,
Aminek értelmében még az értelmetlenséget sem találom meg?
Azt hittem el fog múlni,
De évek teltek el,
A sötétség nem akar megszűnni,
Hiába mentem el,
Onnan,
Hol még talán-talán boldog voltam,
Elterelte a figyelmemet arról
Milyen élet is ez.

Nem bírom,
Már megint,
Nem bírom,
Hogy egyszer van kedvem élni,
Egyszer meg már nincs.
Ily sötét alaknak nem is érdemes,
Hozz pár dolgot máshonnan légy szíves.

Az őrület kerülget.

Nem tudom,
Hogy kihez imádkozzak,
Istenhez vagy Sátánhoz,
Vagy talán máshoz,
Eme rengeteg vallásnak
Van-e értelme,
Hiszen a halál után mindennek vége.

Miért nem létezik?
Miért nem vagy valódi?

Az őrület kerülget.

Miért nem vagy valódi?

Szüless meg Egyensúly,
Gyere erre a világra,
Hadd vegyelek magamhoz,
Legyél örökre az enyém,
Hadd birtokoljalak,
Hadd higgyem, hogy életem végre
Jobbá válhat.

Azonban ez nem történik meg.
A sötétség továbbra is jelen van,
Míg én a Sötétségre gondolok,
Ha fény szűrődik be,
A Fény jut eszembe,
Nem bírom tovább,
Megőrjít a dualitás.

Az Egyensúly soha nem fog eljönni,
Nélküle fogok meghalni.

Miért nem vagy valódi?