Ó, te végtelen világ,
Meddig akarsz még itt maradni?
Ötmilliárd év múlva elér a Végzet,
Pont mint azt a helyet, hol a sárkányok éltek.

Addig nem bírok várni,
Miért nem tud hamarabb véget érni?
Törjenek ki vulkánok,
Áradjanak óceánok,
Utálatos teremtmények,
Pusztuljatok.

Ha Isten lennék,
Már rég elpusztítottam volna,
Létem dévaként szörnyen durva,
Neveket más helyekről veszek,
Olvassák, azonban szörnyen kevesek.

Földem gyermekei,
Nem fogok hazudni,
Mindent el akarok pusztítani,
Dőljenek össze a hegyek,
Nőjjenek be mindent füvek,
Gyomok és gazok,
Egy ilyen világban többé nem alszol,
Mert szabadjára engedem a vadakat,
Tőlük majd rengetegen meghalnak.

Egy hatalmas fa nő ki a földből,
Mag, Yggdrasil gyümölcséből,
Mindenki életerejét elnyeli,
S így fog istenné válni ez a bizonyos valaki,
Aki pusztítani,
Vért ontani akar,
Csak azért, hogy mindenkit
Visszahozzon,
Szeretteket újra lásson,
S ezzel párhuzamosan
Egy egész világot elpusztítson.

Nem isten ez, hanem démon,
Ezt mindenkinek majd elmondom,
Rángassátok le őt a felhők közül,
Mindent Látó Szemét törjétek
Össze, ne szeressétek,
Gyűlőljétek, utáljatok,
A világot elpusztító sárkányivadékot.

Három fenevad repül a fa körül,
Nagybetűs Őrület sugárzik belőlük,
De egykor ők is egyszerű démonok voltak,
Sőt, az egyik ember volt,
Legelsők közé tartozó,
Míg Lucifer magához nem vette.

De nem ők a fontosak,
Hanem a Démon,
Ki mindezt elhozta,
Jönnek még kínok,
Ez az Apokalipszis hajnala.