Látom magamon,
Hogy teljesen eltorzulok,
A művek bemutatják személyem,
S elmondják, kerülget az őrület.

Kelj fel.

Túl közel ment hozzá,
S elvágták a torkát,
Pedig haladt volna tovább,
Hogy láthassa az anyját.

Fekete Nap.

Látjátok az őrületet?
Halljátok a zenét,
Mely álombeli,
S jön belőle a sötétség?

A zene megőrjít,
Hangok ezek, nem zene,
Magammal beszélek,
Mert más miért is lenne itt
A kommunikáció nem
Boldogít,
A világ szörnyű dolgokra
Tanít,
Nem halhatok meg,
Még látni akarok valamit,
Míg meg nem ölnek valakik,
Az embergyűlölő
Akárkit,
S csak telnek a napok,
A világ pedig megőrjít.

Kelj fel.

Még egyszer.

A szerelem egy szörnyű érzés,
De ez nem szerelem, csak szenvedés,
Senki nem szeretett soha,
Nem más vagy mint minden legalja,
Elképzelted társaidat,
Olyan undorító vagy,
Éjszakánként őket láttad,
Testüket-lelküket vártad.

Fekete Nap.

A világ pusztulhat.

A tükörbe nézek,
S egy halott néz vissza rám,
Mondd csak meg,
Miért áramlik belőled
A negativitás?

Nem tehetek róla,
Ilyen vagyok,
Rég meg kellett volna szoknod,
Ha továbbra is itt vagy és zavar,
Akkor nem tudom elképzelni miért maradsz.

Mit vársz tőlem?
Világmegváltó műveket?
Itt azt nem fogsz találni,
Csak szenvedést és halált,
Apokaliptikus pusztulást.

Eljön majd az idő,
Amikor mindenki eljő,
De senkit nem fog érdekelni,
Mégis,
Egy temetésre muszáj elmenni.

Senki nem fog menni,
Ne is próbálj reménykedni.

Miért tekintesz továbbra is evilágra,
Ha meg fogsz halni,
Ne ijedj meg,
Nem fogok meghalni,
Én mondom neked,
Örökké fogok majd élni.

Csak nem ezen a világon.

Kelj fel,
Még egyszer.

Milyen a másik világ?
Utálom,
Hogy próbálom
Elképzelni,
Milyen meghalni,
Lassan már másik szót használok itt,
Nem meghalni,
Megdögleni,
Mondd, nem túlzás ez már egy kicsit?
Ha zavar valakit,
Majd szól.
Na és ez téged érdekelni fog?
Nem, mert lassan már minden
Rosszat leírok,
Lássátok nyugodtan a nyers igazságot,
Lássátok a lelketlent,
A lélek-evőt,
Kinek beteg elméje,
Világokat teremt,
S illetőket öl.

Fekete Nap,
A világ pusztulhat.

Beszélgetek valakivel,
Az adott illető nem figyel,
Nem kíváncsi mindenki rád,
Nem vagy mások között király.
Nem fog mindenki rád figyelni,
Javítok,
Senki nem fog rád figyelni,
Az élet nem mindig örömmel teli,
Van aki sosem fog mosolyogni,
De lassan beletörődik abba,
Hogy a sors számára csak ezt adta.

Egy év múlva,
Eldől a sorsa,
Hová kerül,
Új élete boldog lesz,
Vagy még tovább repül,
Le a mélységbe,
Az Abyssba,
Lesz-e aki megmenti,
Vagy ott hagyják megrohadni.
Lesz-e aki fogja szeretni,
Vagy csak barátként rá tekinteni,
Néha esetleg hozzászólni,
Esetleg egy bottal megpiszkálni,
Jó erősen belérúgni,
Aztán belét kitaposva felnevetni?

Nem, még nem halhat meg,
A tragédiának folytatódnia kell.
Olyan szép lenne ő,
Hogy nem lehet elhinni,
Hogy nem lehet szavakkal kifejezni?
Szerinted ez jó lett volna,
Talán ezzel megkaptad volna,
Nem vált volna belőle...
Ne túlozzunk.
Nyugodjunk
Meg,
Mielőtt a lelkem is kiírom,
Azt fogjátok látni
Mozogni a papíron.
Hogy ez nem papír?
Jól tudom,
De virtuálisan nincsen
Lelkem,
A jövőben majd talán meg lesz.

Eltorzul a világ,
Eltorzulok én is,
Kérlek segíts,
Kihez beszélsz,
Magadhoz?
Őrült.
Ez igaz rád,
Nehogy elkezdd tagadni,
Hazugságokkal jönni,
Addig fogok játszani,
Míg el fognak tiltani,
S műveim senkihez,
Nem fognak elérni.

El kell érniük valakihez egyáltalán,
Csak hogy tudják, számomra nincs megváltás?
Ezt akarod elérni,
Miért akarod magad ennyire sajnáltatni?
Ennyire vágyol emberi kapcsolakra,
Hogy távoli fényes pontoktól,
Meg leszel bolondulva?
Nem hallgat rám,
Írja tovább,
Ő sem tudja mi vár még rá.

Kelj fel,
Még egyszer.

Kelj fel,
Fekete Nap,
Mert a világ felőlem,
Az el is pusztulhat.