Három test a pince legmélyében,
Halott Hercegnők sírnak örömükben,
Édes testeket adnak át másnak,
Rettegnek attól, mit neveznek padlásnak.

A segítőnek nem mondom el,
Érdekli őt? Nem hiszem el
Hogy érdekelné, neki csak a pénz
Kell, hogy neveljen,
Hogy éhes szájakat etessen,
Ellopja a nevem,
Gyermekem,
Mondd meg nekem,
Miért tetted?

Válaszom erre annyi,
Hogy elmém sötét,
Hiába fogsz haragudni,
Erre nem fogok valódi
Választ adni,
Ez az egész csak képzelet,
Összeomlik a gépezet.

Végtelen túlzás,
Egész nap a sírás jön rám,
Ha eszembe jut a gondolat,
Azok hárman ott lent vannak.

Ha valaki megkaparintja őket,
Esküszöm, én nem kímélem,
Furcsa viszony van közöttünk,
Ők már szinte nem is élők,
Megint túlzok,
Vagy éppen nem?

Tudni akarsz rólam mindent?

Csak tessék, csak tessék,
De nehogy félreértsék,
Még a végén túl sokat mondok,
S börtönben kell megrohadnom.

Itt vagytok?

Ne beszélj hozzájuk,
Bolond több-lelkű,
Válaszolni nem fognak,
Hiszen mindhárman halottak.

Elég volt, mára már elég volt,
Túl sok mindent mutattam,
Mit akarsz,
Adjam fel magam?
Még mit nem,
Te pedig ne merj beszélni,
Mert a folyóban fogsz landolni.

Fenyegetlek?
Ezt hiszed?
Én csupán figyelmeztetlek,
Titkai mindenkinek vannak,
Maradjon meg csak titoknak.

Ó, édes sötétség,
Lelketlen emberiség,
Válaszolj,
Miért vagyok én ilyen,
Úgy akarok látni mindent,
Ahogy én szeretnék,
Megőrjít a sötétség,
Felemészt a gonoszság,
Utolsó kívánság,
Az csupán annyi,
Meneküljetek,
Mert ennél,
Csak rosszabbat fogtok tapasztalni.

Mi rejlik a pincében?

Önök most nagyon szép dolgokat fognak látni.