Lélek nélkül élek,
Oly sötét az elmém,
Senki nem figyel,
Még ha megölném
Magam, akkor sem.

Ennyire figyelemre
Van szükséged,
Hogy versekkel írod
Meg érzéseidet?
Ennyire sajnáltatod magad,
Azt hiszed, hogy mások
Majd megsajnálnak
És szeretni fognak?

Édes sötétség,
Még egyszer,
Ölj meg még egyszer,
Mert ezt érdemlem,
Ez az én sorsom,
Démonként kell meghalnom.

Mit tettem?
Semmi rosszat nem tettem,
Csak elmémben,
Ezért kell szenvednem?
Érdemes így élni,
Halott Hercegnőkre vágyni,
Rettegni, félelemben élni
És sírni,
Várni,
Arra, hogy mikor derül ki,
S aztán rohadásnak indulni.

Egy életet ott leélni,
Az egész világ utál,
Ott sem lesz másképp,
Addig fog tartani,
Míg el nem ér a halál.

Miért Istenem,
Mondd meg,
Miért átkoztál meg engem,
Szerinted megérdemeltem,
Miért kellett ilyennek lennem?

Már hallom a tömeget,
Akik a valóságban megölnek,
Végeznek egy embertársukkal,
Aki semmit nem tett,
Csupán sötét elméje miatt lett
Elpusztítva testileg és lelkileg.