Reggel kicsattanó jó kedvel keltem fel. Azt sem zavart hogy a meleg ágyam helyett a rideg valóságba tartok. Este beszéltem Balázzsal, összefoglalva annyi a lényeg hogy ma elkísér suliba Viktor nélkül. Szeretem Viktort, de most komoly elhatározásom volt hogy komolyan beszélek Balázzsal. Reggel még kicsit hidegebb volt én meg szoknyába... pff persze hogy ilyenkor hűl le a levegő... De engem ez sem állíthatott meg! Világos kék trikó, derékig érő elegáns farmer kabát, bőrszoknyát és térdig érő zoknit, aminek a teteje fehér csipke díszelgett, viselve pattantam fel a buszra majd a hátuljába siettem Erikáékhoz nagy mosollyal az arcomon. Erikát nagyon nem érdekelte, neki egyszerűen ilyen a természete, de a Anna furcsállva nézett rám, hogy ugyan miért is vagyok ilyen boldog korán reggel. Én inkább figyelmen kívül hagytam és amikor már a fülhallgatómat helyeztem volna el a fülembe hátra fordultak. - Na jó, mi ez a nagy öröm? - kérdezte Erika kicsit terhelt hanggal mintha kötelező lenne megkérdeznie. - Igazán semmi különös. - kuncogtam bele a válaszomba amivel még magamat sem tudtam volna becsapni. - Hihi, na jó.. csak Balázs. - nem is kellett mondanom többet mindkettő lány olyan arc kifejezést vágott, mintha ezzel a pár szóval mindent elmondtam volna. 

Elsőnek nem értettem, de úgy látszik már túl sokat csacsogtam nekik ebben a témában is. Nem vagyok az a csendes típus az biztos. 

Megvontam a vállam, majd boldogabbnál boldogabb zenéket kezdtem el hallgatni. A mosolygást sem tudtam abba hagyni, de nem tudom mitől voltam annyira bepörögve, hisz már annyiszor volt nálunk, most meg csak elkísér a suliba. Amikor leszálltam a buszról egyenesen a zebra felé vettem az irányt és még egy utolsó haj igazítás bele fért. - Sok Sikert! - kiáltott utánam Erika mire én csak háttal bemutattam neki a középső ujjamon lévő aranyra festett bizsu gyűrűt. Még ez is megmosolyogtatott. Amikor a zebrához értem ott állt a szokásos helyen. 

Ajajj. Megláttam Holdát. Bírom a csajt meg minden, de ha velem szeretne majd jönni, akkor nem tudok komolyan beszélni Balázzsal. Egy pillanatra megtorpantam. Amit felnéztem arany szőke hajam mögül Bazsi értetlen mosolya fogadott és megnyugvás töltött el. Majd lerázom Holdát, de muszáj beszélnem Vele. Megölelt, de most nem fogom részletezni, szokványos ölelés volt. Igen, siettem, mert nem akartam elfelejteni azt a monológot amit kb begyakoroltam a buszon a fejemben. - Na mehetünk? - sürgettem Bazsit, aki még Dáviddal társalgott valami lányról, de ezt már megszoktam. Náluk valahogy mindig vagy a női idomok avagy a hajak volt a téma. [Vagy valami szakmai cucc amit sosem értetem. Mintha kínaiul beszéltek volna azokban a percekben. Hiába, ízig-vérig lány vagyok, sosem fogom megérteni azt a külön nyelvet amit ilyenkor folytattak.] - Persze. - érkezett a válasz abból a hülye szájból, amit már napok/hetek óta szívesen az én ajkaimra tapasztottam volna. 

A gondolat menetemet egy hang szakította félbe - Sziasztok! - egyből felkaptam a fejemet. Nem-hiszem-el. VIVI!!! Miért? Miért most? -Szia! - erőltette megy mosolyt az arcomra, de szerintem vette a jelet amit szemeimmel küldtem felé, mert hirtelen hátrébb maradt és valakihez csapódott, A végén már nem láttam így már kezdtem volna bele mondandómba, amikor Balázs elég keserves képet vágott. - Valami baj van? - összeszorult a szívem. - Ami azt illeti... - habozott, de bennem felment a pumpa így megint hoztam a formám és neki estem kicsit hangosabban az utcán. - Balázs mi a f#sz van már? - aztán úgy elkezdett az exével kapcsolatban panaszkodni és a problémáiról, hogy elege van a lányokból stb... Na.. OFF... Tudtam hogy az ilyenek után nem lenne túl szerencsés egy 'vallomást' tenni így lecsúsztam. Csak arról a hülye p#csáról panaszkodott folyton és esküszöm hogy próbáltam figyelni, de elég nehéz volt. Kettő dolog kötött le főképpen; 1, Azt skandáltam magamban hogy: "Nem, most nem sírhatsz! Visszatudod tartani!", 2, "Hülye picsa... Istenem, miért hoztad össze őket.. Miért is nem fojtottam még meg??? Komolyan egy olyan ronda csaj hamarabb volt ezzel a szerencsétlen fiúval mint én?" féle gondolatokat próbáltam magamban tartani.

A suliig beszélt és én szóhoz sem jutottam, max annyit tudtam hozzá tenni mint pl.: Aham, Értem, Szerintem is. Nem akartam balett órára menni... Csak az öltözőbe futni és bőgni! Gyors köszönéssel akartam lerendezni Balázst.(ami kicsit hosszabbra sikeredett de mindegy) Nem is vette észre hogy volt valami bajom.. .Ez most komoly??? Eléggé kiakadtam.

Amikor berontottam az öltözőbe leültem a padomra és kellett pár perc míg össze szedem magam, de 1-2 percnél több időm nem volt mert már halottam a lépteket a lépcsőről amik felém vezetnek. Holda. Könnyes szemekkel pillantottam fel a lányra aki azt sem tudta mi van, amikor belépett és egyedül talált ott engem könnyes szemekkel. - Van egy zsepid? - nyögtem ki végül. - Nincs. - kaptam a választ de levegőt venni is alig volt időm mire már jött a kérdés amit legkevésbé sem akartam hallani. - MI történt? Miért sírsz? - egy mosolyt erőltettem magamra majd utolsó energia csöppjeimmel felpattantam, mintha nem lenne semmi. - Hehe, nincs semmi baj csak megfázás. - játszottam tovább a szerepem. -Hát oké. - ennyire jó színész lennék vagy szimplán senki sem akar a nyomorommal foglalkozni? Gyors átvettem a balett felszerelésem, mire a többiek is megérkeztek. Vanessa.. Az első gondolatom ez volt: "Na most hozzá van a legkevesebb kedvem..."

Még mindig magamba fojtva könnyeimet álltam a helyemre. A tükörbe néztem. a kék szemeim csillogtak, inkább lehunytam őket nehogy egy sós csepp is lecsorduljon arcomon. Elkezdtem melegíteni, amikor hirtelen egy kattanást halottam és a fájdalmat nem csak a szívemben éreztem hanem a lábamban is. Nem bírtam tovább. A kattanást követően fél másodperc sem kellett. Összeroskadtam a fájdalomtól és a könnyeim patakokban folytak le orcámon. A szemeim kivörösödtek és legszívesebben ordítani tudtam volna! Lassan megpróbáltam felállni a lábamba belenyilalló fájdalommal nem törődve. "Egy igazi táncos ilyenkor sem esik el! Ki kell bírnod és KI FOGOD BÍRNI!!!" Amikor feltápászkodtam belenéztem a tükörbe és egy hatalmas erőt vettem magamon. - Meg fogod csinálni! - mondtam a tükör képemnek. A mellettem álló Holda csak egy pillanatra fordult oda, kicsit furán nézett, majd visszafordul és melegített tovább. 

A következő pillanatban Mester lépettbe a terembe. - Jó Reggelt! - Köszöntem elsőként majd mindenki más mellettem is elkezdett búgni. - Mi a bajod? - fordult felém a férfi, aki egy fehér alapon sötét kék vékony csíkos inget viselt farmerrel. - Csak rosszul indult a napom. - feleltem olyan magabiztossággal a hangommal ami még engem is meglepett. - Rendben. - válaszolt egyedi akcentusával majd leült a székére. - Plié! - ordított fel hirtelen az ősz férfi mikor már a zongorista is elfoglalta helyét a sarokban. 

Amikor a balett óra után kiértünk az öltözőbe összeroskadtam. A földet vizslattam, mikor felnéztem a többiekre. Senki nem zavartatta magát. Mester kijelentette hogy még nincsen modern tánc tanárunk úgy hogy most 2 lyukas óránk lesz. Összeszedtem a cuccaimat majd elsőként fáradtam ki kissé bicegve az öltözőből.

Az udvaron az első padra lepakoltam majd megpihentem. Lehunytam a szemeimet és a napsugarak melegét élveztem, amikor egy hang zökkentett ki. - Jól vagy? - Kinga. Elmosolyodtam hogy valaki mégis észre vette hogy nem miden van ma rendben nálam. - Igen, jól vagyok köszi. - egy biztató mosolyt küldtem felé majd lefeküdt a mellettem lévő padra és zenét kezdet hallgatni. Hálás voltam neki. Még ha nem is akartam beszámolni neki, attól még oda jött hozzám. Napom fénypontja. A többiek is csatlakoztak hozzánk és mindenki zenét hallgatott a padon vagy evett a napsugarak kezei alatt. 

2 lyukas után felspuriztunk az elméleti órákra ahol kb ismerkedés volt csak kémián írtunk egy kis dogát. 

Elegem volt már a napból. Holda nézett rám amiből levettem hogy menjünk együtt marstérre. Bólintottam neki majd megindultunk. Anyának még gyors írtam egy sms-t majd felszálltam a buszomra. Csak haza akartam érni és újra az ágyamban találni magam a puha párnáim között!