FIGYELEM! : Ez a fejezet trágár szavakat tartalmaz.

- - - - - - - - - - 

Nem volt a kedvenc napom...

A reggel még mit sem sejtve keltem fel a meleg ágyamból. Legfőképpen az fűtötte bennem a lelkesedést, mert ma lesz az első balett órám. A mai órarendem:

Balett, balett, tánctörténelem, matematika, informatika, angol és 2 db színészmesterség.

Mostantól minden reggel a 6:20-as busszal, így ma is, indultam be Szegedre. A mostani úton már kevésbé pörögtem annyira. Leültem Annáék mögé és a szemhájam letapadni készült 3-4 megállóval a cél előtt. Nem akartam el aludni. Inkább az ablakon keresztül pásztáztam a környéket és próbáltam megjegyezni merre megy a busz, majd a napfelkeltén akadt meg a szemem. Hihetetlenül szép volt. Annyira belemerültem a szépséges tájképbe, hogy már arra eszméltem fel, hogy a busz bekanyarodik a végállomásra.

Egy sms. Holda az: - Marstér? - Nem állt benne több, de nem is kellett. Pontosan tudtam mire gondol. Leszálltam a buszról és a zebra felé vettem az irányt miközben még hanyagul intettem Annáéknak. Egy busz takarta még a zebra és környékének látványát, így csak mikor elállt az útból akkor vettem észre valakit. De nem Holda volt az akin elsőnek meg akadt a szemem. Balázs volt az.

Amikor ő is észre vett egy pillanatra elvesztem a látványban. Majd ismét az a meleg érzés terjedt végig egész picike testemben. (159 cm magas vagyok.) Majd mikor lazításra engedte karjait a derekamon, én automatikusan jeleztem neki hogy még ne engedjen el de ő egy érintéssel megtörte bennem ezt a melegséget, ugyanis a keze már megint eltévedt. Szinte elugrottam tőle mikor éreztem, hogy a fartájamhoz kezdte csúsztatni a kezét. - Idióta! -ordítottam rá mire csak kicsit meglepődött, mert régen hagytam neki, de mióta mélyebb az iránta érzett szerelmem, azóta nem akartam hogy csak kihasználjon. A háta mögött Holda már kissé megfeszült arccal nézett rám, amiből egyből levettem hogy ő már nem akar többet várni és hogy menni kéne. Egy gyors búcsú ölelést adtam Bazsinak, kissé félre hogy elkalandozik a keze majd még szemügyre vettem pirosló orcáját. Az iskolába menet Holda nem szólt sokat, mintha nyomasztotta volna valami, de nem éreztem még olyan mélynek a barátságunkat hogy faggatni merjem. 

A balett óra előtt volt pár probléma, köztük a legnagyobb hogy nem tudtuk hogyan is jussunk le a balett terembe vagy egyáltalán hol van. Amikor már minden kis táncos pajtás megérkezett, összesen 11-en voltunk. [Dóri, Holda, Tommy, Dominika, Vanessza, Kinga, Andi, Nóri, Anna és egy másik Vanessza de ő túl előkelő  hozzánk, így ő úgy írta a nevét hogy VaneSSa... Nem tudom mennyire szűrhető le hogy én vele nem szimpatizáltam... ha szépen fogalmazok akkor is csak úgy tudom leírni, hogy előre tudtam hogy elkényeztetett kis szegedi picsa volt, aki csak minden mondatomba belefog kötni... És nem így lett?! (költői kérdés...)] <--- E csodás gondolat menetből egy akcentussal beszélő, kissé mogorva, de annál magabiztosabban hangzó ember szakította félbe. 

- Maguk mit keresnem még ide fent? Már rég a balett teremben kéne lenniük. - Kinga [aki mellékesen 9 éve balettozik] elmondta hogy mi volt a szituáció, majd a férfi, akit utána felismertem [ő Mester aki a balettot fogja nekünk tanítani és a felvételi vizsgán is ő volt a domináns a 4 vagy 5  tanár közül. Türelmesen végig hallgatta Kingát majd segített nekünk pár morgás után. Már tudtam hogy nem lesz vele egyszerű dolgozni, de meg fogja érni mert látszott rajta, hogy ért ahhoz amit csinál. Szimpatikus volt az a kellő szigor ami a szemében csillogott.

A 2 balett órám alap bemelegítési gyakorlatokat végeztünk majd kijelentette, hogy minden reggel érjünk be hamarabb hogy ne az órából menjen el az idő a bemelegítéssel. Közölte még hogy miket kell hozni és mikben kell megjelenni minden órán aztán felmérte képességeinket; spárga és az ilyen alapok.

Már az óra végén jártunk, mikor 2 fiú jelent meg az ajtóban. Az egyiknek kicsit melegesebb volt a megjelenése, míg a másik fiú totál laza volt és egyedi stílusa volt. Szimpatikus volt első látásra. Lazán beült a zongora mellé török ülésben majd nézni kezdte ahogy  valami gyakorlatot csináltunk. Én éppen az 1. pozíciómat gyakoroltam ami éppenséggel sikerült kiforgatnom 180°-ra és egyensúlyozva felnéztem. A fiú a lábaimat bámulta, majd felnézett a szemembe és egy elégetett mosolyt küldött felém miközben felmutatta a hüvelykujját. Teljesen zavarba hozott és meg is inogtam. Már csak egy ember volt előttem és még mindig idegesen kapkodtam a fejem. Mesternek is, és a most már bent ülő 2 fiúnak is meg akartam mutatni mit tudok! Több kevesebb sikerrel végig csináltam a gyakorlat sort majd a fiúra pillantottam reakcióját figyelve, de ő nem engem nézett. Hirtelen kicsit rossz érzés fogott el majd miközben lehajtott fejjel kullogtam a tükörrel kitapétázott terem szélén, mikor egy szigorral teli hang csapta meg a fülemet. Tudtam hogy a Mester volt az és egy kcsit össze is rezzentem. - PATRIK! - üvöltötte, úgy hogy a terem visszhangozni kezdett. Szóval így hívják, fordítottam a fejem a földön ücsörgő fiúra.  Csak széles vigyor volt az arcán és nem zavartatta magát. 

Tánctörténelem. A tanár bemutatkozott majd kijelentette, hogy együtt leszünk az első órán az ötöd évesekkel. Amikor beléptek a nagyok újra 1. osztályosnak éreztem magam. Az első gondolatom az volt hogy szívesen lepacsiznék velük, de nem tűnt úgy hogy szimpatizálnak velünk, mert a terem másik felébe ültek. (Minél közelebb egy konnektorhoz hogy a telefonjaikkal babrálhassanak.) Iphone. Ki gondolta volna?... Néztem ahogy Patrik a táskája takarásában netezik majd inkább hagytam, mert már valamennyire ki is ismertem a fiút. Tipikus"lázadjunk és még a jegyeim sem jók bla-bla" típusnak ítéltem meg. Persze valamennyire menőnek gondoltam és még felé is volt tisztelet a szememben, hogy képes volt egy konkrét képet alkotni magáról. Ennyivel le is zártam a témát. Jó lett volna ha a "nagyok" közül ismertem volna valakit, de nem. Nagyon már nem izgatott. Az előadásra figyeltem amit a kettő 5. éves adott valami házi beadandó féle lehetett. Tipikus csoport munkának tűnt. A lány jól elmondta nagyobb részét, majd a fiú is elmondta kisebb szövegét kissé makogósabban. Ezzel a tánctörit letudtuk. A tanár hozzá tette, hogy ő lesz a néptánc tanárunk is. Csodás információ.

Kezdett a kedvem apadni. Az out-fittemre tekintetem ami borzalmas volt. Addig próbáltam valami normálisat magamra kapni, míg nem a legrosszabb kombót vettem fel. Kiléptünk az udvarra és az osztályunk másik felébe botlottunk bele. Csupán 2 fiú volt az osztályban. Tommy,(KIZÁRT!) és egy rajzos Ákos. Ákoson akadt meg a szemem mert emos és én imádom az emosokat. A másik pillanatban már csak annyit láttam hogy Kinga totál rátapadt és Ákos ezt élvezte is. De nem csak Kinga, hanem, nem túlzok, egy tucat lány volt körülötte. Akkor ezt hanyagoljuk, mosolyodtam el és inkább csak baráti gesztussal léptem oda hozzájuk. Hirtelen mindenki elhallgatott. Most mi van?? Ennyire un-szimpi vagyok mindenkinek?? Teljesen pánikholtam belül, de csak hoztam a formám és játszottam a boldog kislányt, ami már az örökös szerepem maradt. A klikkek közt ugrabugráltam és mindenkivel próbáltam jó fej lenni: dicsérgettem a ruháikat, kérdezgettem őket, meséltem hátha megtörik a légkör, de nem nagyon jött össze...

A többi óra elment, semmi nem történt igazából. Színészmesterségről nagy elképzelésem nem volt mit csinálhatnánk ott, így arra kíváncsi voltam. Míg a tanárt vártam élő kaptam egy füzetet s szíveket firkálgattam közben Balázson gondolkodva hogy most akkor mi az Isten nyila is van megint... Az első szm. órán [Színészmesterség] a forgatókönyv felépítését magyarázta a roppant fiatal tanár, (aki igazából színész) ami én kissé untam ugyanis ezeket már tudtam, mivel régen színjátszós voltam. Hurrá! ... *irónia*

Elment ez a nap is és mégis az maradt meg legjobban bennem, hogy VaneSSa drága folyamat piszkálódott... Szupiii!

Amikor haza értem még senki nem volt otthon. Ledobtam a cuccaimat és eldőltem az ágyon.

- Legalább a tánc jó...- mondta a párnámba, majd a plüss Patrikomat kezdtem el ölelgetni. - Most a jövőm megalapozására kéne gondolnom nem a hülye libára... - mondta Patriknak mintha csak őt akarnám meg győzni, nem is magamat.