A következő fejezetben trágár szavak vannak jelen. Csak saját felelősségre olvasni!

Gólyanap. Ezt vártam szerintem a legjobban gimis napjaim alatt. Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy milyen szívatásokat kapunk. Majd az előtte való héten közölték, hogy mivel tavaly túl durva szívatások voltak (egy tamponból kellett málnaszörpöt inni, Lol xd), szigorítanak, így annyi volt a feladatunk hogy csíkosban kellett jönnünk és írnunk kellett egy indulót megadott szavakkal. Mi ebből többet akartunk kihozni, így pantomimesek voltunk. [az indulót megírta az osztályfőnökünk, aki amúgy is magyar tanár]. Szerintem tökre kreatív volt meg minden. Kesztyűnk és arcfestésünk is volt. Rengeteget készültünk rá. Eredetileg én is Kinga csináltuk meg a koreot amit elő kellett adni, de az nem felelt meg mindenkinek [én kissé lobbanékony vagyok, így mondtam, hogy akkor csinálják meg ők mivel pár nap volt csupán a nagy napig és ők csak hisztiztek...] Erre, ki más ha nem az a hülye picsa, Vanessa átvette a dolgokat egy kedves közbe szólással ami engem teljesen felcseszett:

- És akkor lehetne az a lépés hogy... -De ez így nem jó! -okoskodott nagyba mire én besokalltam. -Szerintem meg kussoljál! - jött is a frappáns válasz:

- Engem te ne kussoltassál! 

- De! - hangomból düh és magabiztosság hallatszott ki mire az osztály egyik fele csak bámult minket Tommy meg egy vigyor kíséretében csak egy "húhúúú"-t küldött felénk. Erre akaratlanul is elmosolyodtam.

- Mindjárt megtépem. - hallatszott Vanessa kényes kis hangja halkan amit elfordulva mondott, de direkt úgy hogy én is halljam. Csak egy hajszál választott el attól, hogy neki essek és kitépjem az a festett szőke haját! Az osztályfőnök és az hogy a normális osztálytársaim is ott voltak, akikben nem szerettem volna már így az első hónapban rossz benyomást kelteni. Erőt vettem magamon és neki dőltem egy padnak. Meg próbáltam lenyugodni, amikor a mellettem ülő osztálytársam megszólalt. - Nyugi csak ő is ideges. - próbált segíteni bár én még az idegtől alig látva replikáztam neki gyorsan. - Igen lehet, de attól még nem bírom az ilyen hülye libákat mint EZ. - egy fintorral a vihogó Vanika felé fordultam, aki feltehetően raktam vihorászott a "társaságával" [azokkal akik még megtűrték a kényes pofáját]. Ebben csak annyi zavart, hogy Holda is ott volt. Kissé szarul esett, de mindegy... Kicsöngettek és én fellélegeztem, hogy végre kiszabadulhatok a teremből. Még egy utolsó pillantást vetettem az arany szív osztályfőnökünkre, aki megszeppenve de átérzően nézett rám. Jól esett, hogy észre vette legalább ő, hogy mennyit foglalkoztam az osztályért Kingával és ennek ellenére nekem akar esni az a kis elkényeztetett liba, aki azt sem tudja milyen valaki másért tenni valamit. Viktorék szerint biztos féltékeny rám azért viselkedik így velem, de én ezt nem hiszem. :')

Épp a következő óránkra siettem, bár még volt 10 percem a szünetből, mikor bele ütköztem a keresztessómba Dettibe. [Ő 10-es és ének szakon van itt.] Elég jó kapcsolatot ápolunk, így elmondtam neki mi is volt magyar óra helyett és mikor kimondtam a "kis picsa" jelzőt, emlegetett szamár jelent meg előttem.  Igazából kicsit bűntudatom volt, mert többször is indulatból rossz jelzőkkel illetem, ha illett rá ha nem. 

- Talán meg kéne beszélnem vele a dolgot... -váltottam át hirtelen mire Detti már nagyon nem értett. - Na jó, - vettem nagy levegőt - Szia! -megöleltem és elindultam fel a lépcsőn jó indulattal. A teremhez érve már kb meg volt mit mondok majd, mikor észre vehetetlenül rajtam kezdtek nevetni. Megint felhúzott. Mi a picsának békülnék ki vele, ha folyamat ő szítja a tűzet köztünk?! Dühösen levágtam a táskám Hanna mellé, mire ő megszólalt. - Nyugi én sem szeretem az ilyen picsákat. - a mondatán elmosolyodtam majd kb egész töri órán azon röhögtünk milyen faszságokat mondott órán vagy arról beszéltünk milyen szerencsétlen egy csaj. Ez a mögöttem ülő lány is igazolta, majd a mellette ülő Lilire pillantottam együtt érzést várva, ami helyett csak egy mondatot kaptam ami nekem kissé valótlannak tűnt. - Szerintem aranyos lány. - vetette oda mire össze néztem a többiekkel egy fintor kíséretében és inkább vissza fordultam, mert a töri tanár már az én nevemet rendesen tudta az biztos.

A nap hátra lévő fele nem volt túl érdekes. Az utolsó óra után Holda jött oda hozzám, akit mellékesen egész nap csak akkor láttam körülbelül mikor Vanessáék sétáltak el előttem.

- Na Mars? - a magasba  szökött a szemöldököm. - Nem mész Vanessáékkal? - kérdeztem gúnnyal a hangomban, amit észre sem vett. - Ők máshova mennek. - Borzalmasan felhúzott és csak leindultam. -most mi bajod van? - "mit ha nem tudnád..." gondoltam magamban és majd szét vetett a düh és a méreg amit addig is visszatartottam. Amikor kiértünk az óriási ajtón odafordultam hozzá és enyhén a szeme közé ordítottam. - Szerinted mi a franc bajom van? - ezt a kérdést kis kínos csend követte ezért én elindultam de a lány jött utánam, így folytattam. - Egész nap le se szarsz, aztán meg ha már senki sincs ott akkor jössz oda? Már bocs de ezt én nagyon nem szeretem... és legyél csak Vanikácskával, akit rohadtul nem kedvelek és te ezt nagyon jól tudod! - emeltem föl a hangom nem foglalkozva azzal, hogy épp az utcán közlekedtünk. - Csak megakartam tudni hogy miért nem kedvel... - válaszolta kicsit szomorú hangnemben. Abban a minutumban ahogy kimondta elkapott a bűntudat, még akkor is ha ez lehet csak kifogás volt. - Tényleg? - már majdnem sírtam annyira meggyötört a mai nap. - Ja, de csak annyit mondott, hogy mert fura vagy. - válaszolta könnyed lazasággal, nem mintha 2 perccel ezelőtt ordítoztam volna vele. - Mi az "mert fura vagyok"? - oké, tényleg nem értettem. Holda csak vállat vont. Az út többi részén nem is beszéltünk. Mars térre érvén meg öleltem Holda és mentem a buszomhoz. -Szia... - mondta teljesen semleges hangon ami kicsit aggasztott legbelül. Rágni kezdtem a szám majd úgy indultam meg a 7-es állomáshoz ahonnan indul a buszom, amikor hirtelen egy fiú pattant fel előttem. - Már észre sem veszel na szép. - megnézni sem volt időm csak éreztem ahogy megölel az az anonim személy a bőr dzsekiébe fúródik a fejem. Jellegzetes ölelés, ez bizony Balázs. Szorosabbra fogtam az ölelést amikor rá döbbentem kinek a karjai közt pihenhettem meg. - Szia. - nyögtem ki és érezhette hogy valami nem oké mert elhúzódott és a szemembe nézett:

- Minden oké? - ráncolta a szemöldökét, ami épp hogy kilátszott világos barna haja alól. Elmosolyodtam amint megláttam a szőke tincsét amire sokan rászoktak kérdezni, hogy melírozott e, de nem az csak szimplán ilyen és kész. - Nem éppen. - az arcom kínos mosolyra váltott és elmondtam neki mi volt a szitu majd kezdett is bele véleményébe. 

- Jaj szard le azt a kurvát, csak irigy rád, mert te ilyen szép vagy és még jól is táncolsz. Holda meg holnapra úgy is megbékél. - Jól esik amikor ilyeneket mond. - Köszi. - nevettem el magam. - De 1, Nem kurva. 2, Nem vagyok szép. És 3, Nem láttál még táncol honnan tudod? - kuncogtam. - Onnan, mert kurva jó alakod van vagyis nem lehetsz annyira benne szar. - Nincs is jó alakom... - motyogtam magam alatt, bár ezt kevésbé gondoltam így. Oké, nyár előtt még nem voltam elégedett az alakommal, de nyáron lefogytam 4 kg-ot és már valamennyire megbékéltem vele. - Igazad van... Nyáron nem kellett volna lefogyni azt a jó seggedet. - Válaszolt mire én hason ütöttem. Igen, zavaromban hason ütöttem, egy agresszív állat vagyok. Épp nevettünk a baromságokon amit lövelltünk egyik pillanatról a másikra amikor beállt a buszom így, kissé túl hosszú, búcsút vettünk egymástól majd felszálltam a buszomra. Füles be, világ ki. Lehunytam a szeme és mire föleszméltem már a megállóm előtt voltunk. Kis híján nem szálltam le időben a buszról és akkor gyalogolhattam volna.

Amikor haza értem beléptem az fa ajtón, de senki nem volt még otthon. Tesó az egyetemen, anya és apa dolgozik. Ledobáltam a cuccaimat a szobámba és felfedező útra indultam a konyhába.

-------------------------------------------------------

Sziasztok! Itt a következő rész és bocsi, hogy megcsúsztam. Remélem tetszik mindenkinek és további jó olvasást! ;) ♥(2 nap és jön a következő rész.)

Ui.: A zenét azért raktam be mert nagyon szeretem. ♥