Amikor kinyitottam a szemem, úgy éreztem, mintha egy percet sem aludtam volna.

Furcsáltam, hogy nem az ébresztő hangjára keltem. Először azt hittem elkéstem, majd rápillantottam a telefonom képernyőjére és rájöttem, ma szombat van.

Miután kicsit magamhoz tértem, kimentem a teraszra és rágyújtottam. Hope utánam jött, és kényelmesen elhelyezkedett szorosan a lábam mellett.

A mai programomon gondolkoztam. Mit csinálhatnék?
El kell mennem bevásárolni.

Miután kioltottam a cigimet, a konyha felé vettem az irányt. Megreggeliztem, majd vissza mentem a szobámba.

Elviselhető külsőt varázsoltam magamra, majd a boltba indultam.

Bedugtam a fülesem, amiben a Black Veil Brides egyik dala szólt.

Út közben az embereket figyeltem. Néhányan mosolyogtak, és voltak kissé rossz kedvűek is.

Elgondolkoztam, vajon ők is azt érzik amit én? Talán ők sem találják a helyüket ebben a hatalmas világban?

Az utca tele volt boldogabbnál boldogabb szerelmes párokkal. Végig futott az agyamon a gondolat, talán én soha nem találom meg azt a személyt aki ilyen boldoggá tenne.

Gyorsan elhesegettem a gondolatot, mielőtt még könnyek gyűlnének a szemembe.

A szokásos műmosoly ma is ott ült az arcomon. Nem akarom, hogy az emberek lássák, milyen törékeny is vagyok valójában.

Átmentem egy zebrán, de kissé figyelmetlen voltam. A kocsi éppen hogy le tudott fékezni, mielőtt még elütött volna.

-Nem tudnál figyelni!?-ordította egy fiatal férfi a járműből.

-Sajnálom. Én csak..-próbáltam magyarázkodni, de a férfi félbe szakított.

-Ne magyarázkodj itt nekem, hanem tűnj innen mielőtt még tovább hajtanék.-mondta ingerülten, mire én átszaladtam az úton.

-Miért ilyen kegyetlenek az emberek?-tettem fel magamnak a kérdést az orrom alatt motyogva, amire nagy meglepetésemre választ is kaptam.

-Mert mindenben csak a rosszat látják. Nem tudják észrevenni azt a sok szépet és jót, amit az élet nap mint nap eléjük tár, és ami a legrosszabb, hogy úgy ítélkeznek mások felett, hogy nem is ismerik őket.-hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. -Szia Sarah. Micsoda véletlen, hogy összefutottunk.

-Óh, szia David.-mosolyogtam. De ez nem az a műmosoly volt, ami évek óta ráfagyott az arcomra.

-Merre mész?-kérdezte

-Csak bevásárolni.-válaszoltam. Na és te?

-Én csak erre sétáltam. Elkísérhetlek?-kérdezte mosolyogva.

-Persze.-válaszoltam

Fekete haja hanyagul hullott a szemébe. Az arcán hatalmas mosoly ült.

Mi lehet a titka? Hogy sugározhat ennyi pozitív energiát már kora reggel?

Sziasztok❤ Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett. Megígérem, hogy a következő rész izgalmasabb lesz.
Várom a visszajelzéseket🌈😘💕